Az emberek és a robotok felelőssége

Fotó: Flickr / Tony Delgrosso

-

Az EP jogi bizottsága azt vizsgálta, félni kell-e a robotoktól? Az EU inkább félne, mint megijedne tőlük.


Hamarosan eljön a pillanat, amikor a robot mindenben túlszárnyalja megalkotóját, és létrejön az első robotember – állítja Raymond Kurzweil jövőkutató, a Google innovációs igazgatója. A szingularitás küszöbén című vaskos kötetében és más fórumokon például 2049-re teszi ezt a pillanatot. Kurzweil szerint nem kell félnünk sem a robotika és a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésétől, sem a szingularitás pillanatától. De még attól sem, ami utána jön, bár az – szerinte szükségszerűen – úgyis lenyomja az emberiséget.

A szabályozók megkísérlik mederben tartani a fejlesztéseket. Az Európai Parlament Jogi Bizottságának jelentéstervezete igazi kuriózum, hiszen kiderült belőle a mesterséges intelligenciával és a robotokkal kapcsolatos egyetemleges tudásunk meglehetősen hiányos volta.

Ezért a szükséges jogi definíciók megalakotására is felszólítják az Európai Parlamentet, hiszen előbb-utóbb szükséges lesz, hogy a meglévő jogi kategóriákban tisztázva legyen a robotok természete, az, hogy


természetes személynek, jogi személynek, állatnak vagy tárgynak tekintendők,

netán egy teljesen új kategóriát kellene létrehozni.

A meghatározási kényszert az Európai Unióból nem a jogfilozófiai érdeklődés, hanem a kártérítés felelőssége hozta felszínre. Mivel bizonyos mesterséges intelligenciák önállóan hozhatnak döntést – például egy önvezető autóban –, ezért a tervezőn nem lehet számonkérni a teremtménye döntését, hiszen az autonóm módon hozta azt meg. Emiatt persze vakarhatják a fejüket a biztosítók és az autógyártók. De a robotok társadalmi hatásáról is szó esik a jelentéstervezetben: a Jogi Bizottság szerint át kell gondolni a tb- és járulékfizetés struktúráját, és meg kell fontolni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetését, mivel az embereket tömeges munkanélküliség veszélyezteti.


Etikai keretek

A jelentés készítői szerint a robotika rohamos fejlődése indokolttá teszi, hogy mielőbb beindítsák az európai jogalkotási folyamatot. Igaz, ez a jogalkotás inkább egy etikai keretrendszer felállításában merülne ki egyelőre, amelyet minden tagállamnak el kellene fogadnia. Mármint Európában – bár a robotikai fejlesztések nem állnak meg a schengeni határokon.

A Jogi Bizottság ezekre az etikai keretekre tesz javaslatot egy ún. Robotikai Charta formájában, amelyet a robotikai mérnököknek kellene betartaniuk a mesterséges intelligenciával ellátott eszközök tervezésekor. Olyan elvekről van szó, mint például a magánélet, illetve a személyes adatok védelme, a visszafordíthatóság elve (vagyis annak a garanciája, hogy bármit is csinál egy robot, az adott művelet visszafordítható legyen) vagy a mérnökök elszámoltathatósága az esetlegesen okozott károk vonatkozásában.


Elveszített kontroll

A Robotikai Charta fontos sarokpontokat jelöl ki a jövő mérnökei számára, de az nem világos, hogy egy gonosz tudóst mi tartana vissza attól, hogy az embereknek vagy az egész emberiségnek ártó technológiát alkalmazzon. Az uniós jogi javaslat a közösségen kívüli tevékenységre semmilyen hatást nem gyakorolna, legfeljebb amolyan best practice-ként lehet rá hivatkozni.

A jelentéstervezet bátortalanul, de elismeri: lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia akár már néhány évtizeden belül felmúlja az ember szellemi kapacitását, és az ember elveszíti a kontrollt a teremtménye fölött. Ez pedig veszélybe sodorhatja annak lehetőségét, hogy döntsön a sorsáról és biztosítsa a faj túlélését.