Az elhíresült fosztóképző – elemzők Orbán tusványosi beszédéről

Fotó: MTI/MTVA / Beliczay László / MTI/MTVA / Beliczay László

-

Ördögtől való-e vitatkozni a liberális demokráciáról? Vevő lenne-e a magyar társadalom az egyéni szabadságjogok csorbítására? Tényleg sztárok a nemzetközi elemzők körében India, Kína, Szingapúr, Törökország és Kína? Erről kérdeztünk elemzőket Orbán Viktor „illiberális államról” is szóló tusványosi beszéde után. Többségük nem lát jelentős fordulópontot abban, amiről a miniszterelnök beszélt.


Balázs Zoltán közgazdász, politikatudós, a Corvinus egyetemi tanára szerint nem volt túl sok újdonság az elhangzottakban; a keleti nyitás vagy a jogok helyett a kötelességek hangsúlyozása sem új dolog Orbán Viktornál. A beszédben túl sok koherenciát sem észlelt, ez szerinte a példaként felhozott országok különbözőségén is látszik. Balázs úgy értékeli: még sikeresség tekintetében sem lehet egy platformra hozni mondjuk Szingapúrt és Oroszországot. De ahogy Szingapúr és India, úgy Svájc és Portugália közt is óriási különbségek vannak, így valamiféle „Nyugat-ostorozásnak” sincs értelme szerinte. Szingapúr például egy gazdaságilag rendkívül liberális állam, még ha a demokrácia ott gyengébb talajon áll is – tette hozzá.


Az illiberális államot illetően Balázs csak tippelni tud, mire gondolhatott Orbán. Szerinte arra, ami az Alaptörvényben is megjelenik: hogy az emberi jogok középpontba állítása helyett másfajta szemléletre lenne szükség. „Másik lehetséges interpretáció, hogy már korábban is bírálta a ’68-as nemzedéket, ami egyfajta szabadosságot, az emberi jogok mindenek felettiségét tartotta fő prioritásnak. Orbán a beszéd szerint a 2008-as válságot a ’68-ban kezdődő korszak lezárásaként élhette talán meg.” Bár Orbán arról beszélt, hogy ne a „mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti” legyen a kiindulópont, hanem az, hogy „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal”, Balázs úgy értékeli, a két mondat akár ugyanazt is jelentheti. Mindenesetre szerinte itt is arról van szó, mint az új alkotmánynál, amely a jogok helyett a kötelességekre helyezné a hangsúlyt.


-


Nem konkrét cselekvési program

A Republikon Intézet stratégiai igazgatója, Tóth Csaba úgy véli: Orbán olyan demokratikus rendszerre gondolhatott illiberális állam alatt, amelyben a kormánynak van társadalmi támogatottsága, de a liberális értékek hiányoznak a kormányzásból. Az Európai Unió államai azonban liberális demokráciák, emlékeztet Tóth, aki nem hiszi, hogy konkrét cselekvési program részét képeznék az elhangzottak, inkább csak koherens összefoglalója volt ez annak, amit a kormányzásból lehetett látni.

Ennek ellenére úgy látja, most deklaráció szintjén is kiiratkozna Orbán a liberális demokráciák sorából. A felsorolt „sztárországok” közt szerinte sincs sok egyezés: „nem a politikai rendszerek lehetnek szimpatikusak a kormányfő számára, hanem hogy erős kezű vezetők állnak ezen országok élén, akiket kevéssé korlátoz a hatalommegosztás elve”. India sikere ráadásul épp a multik betelepítésében jelent meg, míg Magyarországon ezzel ellentétes folyamatot látni.


-


Kiszelly Zoltán politológus, az EchoTV Szópárbaj című műsorának műsorvezetője a helyszínen hallgatta végig a beszédet. Ami az „illiberális állam” kifejezést nem tartja a legszerencsésebbnek, mert magyarázatra, magyarázkodásra szorul. Kiszelly szerint „leginkább a neoliberális gazdaságpolitika elutasítását jelenti, amely jellemzően az erősebb országoknak kedvez, míg a gyengéknek nem.” Ő úgy érti, hogy a miniszterelnök a nemzeti sajátosságokhoz illeszkedő, cselekvő és hatékony, patrióta állam megerősítésére gondolt, „ez lenne a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere), ami a társadalom többségének támogatásával valósítja meg ezeket a célokat”, NATO- és EU-tagországként pedig mindenképpen demokráciának kell lenni és látszani. A politológus úgy véli, a bejelentésnek nincs újdonságértéke, illetve „most hangzott el a politikai megrendelés a NER »finomhangolására« és »fenntarthatóvá tételére«.” Kiszelly szerint kizárt, hogy ez az egyéni szabadságjogok érvényesülésének hiányát jelentse, „mert a magyar társadalom erre nem lenne vevő”, és Meciar (1999) vagy a Kaczynski-ikrek (2007) példája várna Orbánra négy év múlva.


Orbán gondolatvilága logikus, mégis túl nagy támadási felületet nyit

Mezei Balázs vallásfilozófus, egyetemi tanár úgy látja, „Orbán Viktor egész gondolatvilága igen logikus, elég jól igazolható, és főképpen meglehetősen népszerű. Fontos, hogy sokat elemzett mostani beszéde -- miként többen is megállapították -- egy szabadegyetem kötetlen előadása volt, egyfajta gondolatkísérlet, ami szükségképpen nélkülözi a pontos definíciókat.” Az egyetemi tanár szerint ez egy elvont és könnyen félreérthető kijelentés, és túl nagy támadási felületet nyit, miközben a miniszterelnök valószínűleg nem a politológiában bevett értelmében használta a kijelentést.

Ugyanakkor a pontos meghatározás elmaradt, ami magas labda volt Mezei szerint. „Noha a gondolati tartalom világos, noha a munkaalapú állam koncepciója az angolszász „rule of law” gazdasági szempontú átfogalmazása, mégis könnyen a szónok ellen fordítható, mivel azt a benyomást keltheti, mintha Orbán a liberalizmus ellenében foglalt volna állást” – véli Mezei. Orbán viszont szerinte nem így tett, hanem az államszervezésben igyekezett jobban meghatározni a liberalizmus helyét.

Az egyetemi tanár úgy látja, „talán erősebb lett volna hangsúlyosan (s nem csak implicite) beszélni a liberalizmus egyes kedvezőtlen következményeiről, valamint a liberális ideológia mögé rejtett visszaélésekről. Mindenesetre biztos, hogy Orbán nem a szabadságot támadja, hanem a szabadság feltételének biztosítását próbálja meghatározni az állam megszervezésének szintjén.”

Amit egyébként a kormányfő mondott, az Mezei meglátása szerint mindennapos közhely, és egy nyugati országban sem tűrnék, hogy a gazdaságban, társadalomban vagy a politikában „káosz törölje el az élhető rendet.” „Nálunk azonban mindemellett külön kell érvelni, s az ideológiai furor azonnal végveszélyt lát egyes kifejezések meglehetősen kötetlen értelmezésében. Keresztény szempontból mégis fontos annak a hangsúlyozása, hogy nincs fenntartható állami rend szeretet, szolidaritás, megértő jóindulat és az elesetteket felkaroló moralitás nélkül” – teszi még hozzá.


A liberális demokrácia mindenütt vita tárgya

A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, Csizmadia Ervin szerint „Orbán Viktor most nem tett mást, mint »beleállt« a témába, és azt mondta: ha egyszer úgyis ilyennek ítélitek az országot (Magyarországot az utóbbi években különösen is elmarasztalták), akkor miért is ne.” Az elemző szerint viszont nem az a probléma, hogy a kormányfő Fareed Zakariát idézte 1997-ből, hanem az, hogy Magyarországon nem volt igazi, érdemi vita a liberális demokráciáról, sem semmilyen demokráciáról, sőt, szinte semmi másról sem. „Az a rossz hírem van a nyájas magyar közönségnek, hogy a demokrácia (a liberális demokrácia) a világ fejlett pontjain mindenütt vita tárgya. Továbbmegyek: régóta tartó, bonyolult vita tárgya a két alkotóelem (liberalizmus és demokrácia) egymáshoz való viszonya”.

Csizmadia Ervin szerint Magyarország egyfajta szegmentált modell felé tart. Úgy látja, az sem vita tárgya, mit jelent a kormányzati és orbáni retorikában a kelet felé való fordulás. Pedig szerinte viszonylag egyszerű a helyzet: „A magyar társadalom egy jelentős része nem, vagy nem úgy nyugatos értékrendű, ahogyan azt 1990-ben megálmodtuk. Erről értékvizsgálatok is beszámolnak, de ezeket a legnagyobb nyugalommal dobjuk sutba az azonnali kinyilatkoztatások oltárán.”

Csizmadia úgy véli, aki érteni akarja, hogyan kerül a képbe Szingapúr vagy Kína, az szánjon időt nemzetközi folyóiratok rendszeres tanulmányozására: „Orbán nem véletlenül állít szobrot és mondja azt, hogy vége a liberális demokráciának. Ezekből totális tévedés arra következtetni, hogy most aztán tényleg itt a diktatúra”.


-


Új baloldali vezető is mondhatta volna

A Policy Solutions igazgatója, Boros Tamás szerint Orbán beszéde három fő részből állt, azokat pedig egy logikai bukfencekkel átitatott gondolatmenet kötötte össze. Az első rész szerinte az Occupy-mozgalom egy új baloldali vezetőjétől is származhatott volna, mivel Orbán a neoliberális gazdaságpolitika alapvetően baloldali kritikusait idézte (bizonyítandó, hogy véget ért a gazdaságpolitika monopolhelyzete nyugaton).

A beszéd második felében viszont Boros szerint a kormányfő összemosta a liberális gazdaságpolitika legitim kritikáját a liberális demokrácia „Európában elfogadhatatlan irányú kritikájával.” Orbán torzított, mert „a liberális gazdaságpolitika ma már közhelyszámba menő problémáiért nem a gazdaságpolitikát, hanem a demokratikus államberendezkedést tette felelőssé.” Az Orbán által példaként említett országok jelentős része nem is illiberális demokrácia. Kína nem demokrácia, India pedig nem illiberális. „Ezek az országok ráadásul lejárt szavatosságú sztárok, hiszen az utóbbi években sorra születnek az elemzések a keleti és dél-amerikai gazdasági lufi kipukkadásáról” – véli a Policy Solutions igazgatója. Az illiberális demokráciák európai megvalósulása pedig mindig kudarcba fordult, lásd a Milosevics-féle Szerbiát vagy Macedóniát.

„A beszéd annyiban hozott újat, hogy Orbán Viktor kijelentette: amit eddig láthatunk, az nem anomália, hanem egy új rendszer kezdete. A jövőben ennek megfelelően a liberális demokrácia tartópilléreinek, így a független bíróságnak, a médiának, a civil szervezeteknek, a nemzetközi szervezeteknek és az ellenzéki mozgalmaknak az ellenségképként való megjelenítése várható a kormányzattól” – véli Boros.


Böcskei Balázs, rendszerváltás

-


Morálelméleti csata

Az IDEA Intézet igazgatója, Böcskei Balázs szerint a kormányzó jobboldal a demokrácia többségi felfogását vallja magáénak, és nem annyira az „absztrakt normákra és azok jegyében létrehozott, személytelen intézményekre támaszkodó demokrácia-modell kialakítására törekszik.” Az orbáni beszédnek így számos eleme ismert volt már a kormányzati praxisból: már a második Orbán-kormány szakított az „alapjogi fundamentalizmussal”, így nem meglepőek a miniszterelnök ismételt kritikája az emberi jogokat illetően. „A liberális értékek helyett a (vélt) közerkölcsre hivatkozva kormányoz, a társadalom vélt vagy valós igazságosság-reflexióira támaszkodik. Számára a közösségen és a társadalmon van a hangsúly, kevésbé az egyén és a döntéseket autonómon meghozó individuumon” – vélekedik Böcskei.

Nem tartja új elemnek azt sem, hogy a kormányzó jobboldal morálelméleti csatározásokat vív: „az orbáni állam kötcsei-tusványosi »öndefiníciója« értelmében nem respektálja az »erkölcsi nihilizmust és relativizmust«, továbbá a szerinte mindezeknek teret adó liberalizmust, és sokkal inkább a magyar társadalomban benne rejlő értékkonzervativizmus jegyében ajánl politikát. Ez utóbbi kormányzati filozófia értelemszerűen konfliktusban áll a liberális demokrácia számos (elő)feltevésével, így hirdetődhet meg az »illiberális« program. A magyar társadalom ezzel való azonosulását pedig a felhatalmazással, az ismételt kétharmaddal hivatkozza, figyelmen kívül hagyva a politikai pluralizmus szűkítését »elvégző« eljárásokat, a politikai-, jogi- és médiaviszonyok egyoldalú és egydimenziós átalakítását, továbbá a magyar társadalom sokszínűbb értéktérképét.”


Orbán Viktor miniszterelnök; Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Tőkés László európai parlamenti képviselő a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, az erdélyi Tusnádfürdőn 2014. július 26-án