Az elégedetlen középosztály tüntet Iránban, nem a szegények

Fotó: MEHR NEWS / HANDOUT

-

Bár politikai jelszavakat skandálnak, a tiltakozók gazdasági okok mentek az utcákra. A rezsimet egyelőre nem veszélyeztetik, és lehet, hogy a konzervatívok nyernek a megmozdulásokkal.


"Az irániak leggyakrabban a hétköznapi gazdasági gondok – a munkanélküliség fenyegetése okozta frusztráció, a gyermekek bizonytalan jövője – miatt mennek az utcára" – mondta Aszfandijar Batmangelidzs, a Europe-Iran Business Forum alapítója. Az utóbbi napok zavargásait azok a megszorító intézkedések – a szociális kiadások csökkentése és a néhány hete bejelentette üzemanyagár-emelés – váltották ki, amelyeket Haszan Róháni elnök vezetett be 2013-as hatalomra kerülése óta.

"Róháninak nyilvánvalóan nehéz elfogadtatnia a megszorításokat, de szükség van rájuk az infláció és a devizaproblémák miatt, hogy megpróbálják vonzóbbá tenni Iránt a befektetők számára" – mondta Batmangelidzs, aki szerint azonban "a szankciók nehéz időszaka után


a megszorítások óhatatlanul kikezdik az emberek türelmét".

A tüntetések csütörtökön kezdődtek Meshedben, Irán második legnagyobb városában, majd az egész országra átterjedtek. Hétfőig tizenketten haltak meg az erőszakba torkolló tüntetésseken, és tucatnyi tilakozót vették őrizetbe.

A "Halál a diktátorra" és hasonló jelszavak, valamint a rendszer jelképei elleni támadások forradalom jelleget kölcsönöztek a 2009 óta legjelentősebb tiltakozó megmozdulásoknak. A kormány szerint külföldi székhelyű, "idegen elemek" szítják a tüntetéseket. Mások a konzervatívokat, a Róháni képviselte mérsékelt irányzat ellenlábasait vádolják azzal, hogy így kívánják szabotálni a kormány gazdaságpolitikáját, és nem számolnak a veszéllyel, hogy ellenőrizhetetlen mozgalmat indítanak.

"Vannak bizonyítékok, elsősorban Meshedben, hogy a tüntetéseket politikai célból szervezték" – mondta Amir Mohebbian. Az elemző szerint a mozgalom szervezői nyilvánvalóan nem számítottak arra, hogy a tiltakozás ekkora méreteket ölt.


Korábban is volt

A gazdasági helyzet okozta harag néhány éve érzékelhető, és a májusi választásokon is meghatározó volt. Kisebb tiltakozások korábban is előfordultak: a szakszervezetekhez köthető ILNA hírügynökség az elmúlt hetekben arról számolt be, hogy a bérek késedelmes kifizetése miatt tüntettek a kőolajipari dolgozók, a tebrizi traktorgyári munkásoknak pedig az üzem bezárása ellen tiltakoztak. A népharagot növelte a hiteltársaságok több millió embert érintő összeomlása. Ezek a cégek gombaként szaporodtak Mahmúd Ahmadinezsád korábbi államfő elnöksége alatt, és csődbe jutottak, amikor kipukkadt az ingatlanbuborék.

"Nem lepnek meg ezek a tüntetések.


Két éve tüntetnek az utcákon a bankok és a hiteltársaságok ellen"

– mondta Modzstaba Muszávi politikai szakértő. "Mindenki azt állítja, hogy a tüntetők a szegény rétegekből kerülnek ki, de számos tiltakozó középosztálybeli, akik sokat veszített a vagyonából."

Az egyértelmű gazdasági okok mellett a polgári szabadságjogok korlátozása miatti is tiltakoznak. Még a konzervatív politikai osztályon belül is elismerik, hogy az irániaknak kevés lehetőségük van arra, hogy elmondják panaszaikat.

"Az alkotmányunk biztosítja a tiltakozáshoz való jogot, de a gyakorlatban nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek" – mondta Golamreza Mesbahi Mogddam, a konzervatív Harcos Papság Társaság szóvivője. "A vezetőknek meg kell hallgatniuk a népet. A média felelőssége, hogy tudósítson a tüntetésekről."

A tüntetések jelenleg aligha jelentenek komoly veszélyt a rendszer számára, és a jelek szerint nincs átlátható szervezés mögöttük. A politikai jelszavak még kapóra is jönnek a rendszernek, amely így elnyomhatja az általa antiszociális és erőszakos elemeknek nevezett tüntetőket. "A rendszer jobban örül a politikai tüntetéseknek, mint a gazdasági okok által kiváltott megmozdulásoknak, mert könnyebb ellenőrizni őket" – mondta Muszávi.