Az Australian Opennek a tévé elöl is meg kell adni a tiszteletet

Fotó: Europress/Getty Images/Quinn Rooney / István Hajdu

-

HÁTTÉR

Ahogyan nappal világos, éjjel sötét, március 21-én napéjegyenlőség van, télen banán, nyáron meleg, úgy a kozmikus rendszer része az is, hogy az év az Australian Opennel indul. A Grand Slamek úgy osztják fel a teniszrajongó évét, mint az évszakok és az ezeknek megfelelő mezőgazdasági munkák a földműves életét. Ehhez méltó tisztelettel kell tehát felmarkolni a távirányítót.


Grand Slam-torna elé nem ül le csak úgy az ember. Ezeknek az eseményeknek megvan a maguk szakralitása, hiszen a tenisz történetét ezeken a versenyeken írják. Ennek megfelelően az Australian Opennek is meg kell adni a kellő tiszteletet, nem ér csak úgy feltenni a lábunkat a dohányzóasztalra, kezünket meg félig az alsógatyánkban melegítve bambulni a labdameneteket. A Grand Slam-tornának a mi életünkben is eseménynek kell lennie. Mondjuk, Rod Laver és Roger Federer az idei évre már kimaxolta a teniszt, úgy, ahogy van, ennél jobb teniszes videó már nem lesz 2014-ben. Ahogy áhítattal, lélegzetvisszafojtva figyelnek a szurkolók, ahogy megélik a pillanat szentségét, az valami egészen mágikus, és teljességgel megismételhetetlen. Nem véletlen, hogy Rogernek is fülig ér a szája. (Rod Laverről azt kell tudni, hogy nem azért nevezték el róla ezt a pályát, mert ilyen kedves és jópofa bácsi, hanem mert ő az egyetlen a férfi játékosok között, aki két évben is megcsinálta a Grand Slamet, azaz behúzta az összes nagy tornát egy naptári évben.)


Érthető, hogy ezt látva szinte mindenki azonnal ütőt akar ragadni, hogy rohanjon a legközelebbi teniszpályára. Ez nem is rossz megközelítés, hiszen kell a mozgás, teniszezni pedig még akkor is jó móka, ha szegény Andre Agassi, ahogy könyvében írja, ki nem állhatta ezt az egészet és csak muszájból csinálta. Ő egyébként Ausztráliában mindig jól érezte magát, hiszen sivatagi gyerekként jól bírta a kánikulát. Merthogy az Australian Opennel kapcsolatban alapvetés, hogy mindig baromi meleg van. Az előttünk álló napokra is negyven fok körüli hőséget jósolnak, úgyhogy kicsit tekerjük fel mi is a termosztátot a meccsek idejére. Nem csak azért, hogy ráerősítsünk erre a januári tavaszra, de azért is érdemes befűteni, mert nyilvánvalóan sortban, teniszpólóban és edzőcipőben fogunk leülni a tévé elé, ütőnket szorongatva. A fejkendő opcionális kiegészítő, a márkát pedig nyilvánvalóan kedvencünk szponzori szerződése alapján választjuk meg. Rutinosabb versenyzők már jó előre behűtik maguknak a különböző színű sportitalokat a meccsnézés különböző fázisaira. Mivel a labdát közép-európai idő szerint éjjel egy óra és reggel kilenc között püfölik, ha egész éjszakás bulit akarunk csinálni, akkor arra fizikailag is fel kell készülnünk. Jó korán le kell feküdnünk, hogy fél és háromnegyed egy között magától pattanjon fel a szemhéjunk, és a lehető legnagyobb természetességgel lássunk neki elkészíteni éjszakai kávénkat. A kávé után igyunk, és folyamatosan gondoskodjunk a hidratációról, a páratlan game-ek után úgyis ki tudunk menni pisilni. Egy fürt banán is legyen a kezünk ügyében, ugyanis hamar meg fogunk éhezni, ezzel pedig pillanatok alatt pótolhatjuk energiaszükségletünket.


Ha többen ültünk oda a tévé elé, akkor természetesen kezdés után, és főleg pihenőknél nem kívánatos a szemkontaktus. Persze, egy-egy nyerő ütésnél, vagy amikor úgy érezzük, kedvencünk lendületet szerzett, odavicsoroghatunk a rivális szurkolójának, de ennyi, a meccs végéig, a hálónál megejtett kézfogásig nincs barátság. Ebből egyébként nyilvánvaló, hogy a tenisznézés legtisztább formája, ha csak egy olyan barátunkat hívjuk meg, aki az ellenfélnek szurkol. Optimális esetben fanatikus, és féltucat ütőt is apró darabokra tör a meccs során. A nagy meccseket pedig, amelyeket csakis ilyen megközelítéssel érdemes néznünk, a sorsolás már a torna elejétől garantálja számunkra. A legutóbbi három Australian Opent behúzó, és új edzővel, Boris Beckerrel készülő Novak Djokovic kivételével ugyanis a „többiek” mind egy ágra kerültek: a világranglistát vezető Rafael Nadal, a negyedik helyen kiemelt Andy Murray, az ötödik Juan Martín del Potro és a hatodik Roger Federer mind ugyanabban a tölcsérben akadhat össze a döntőhöz vezető úton. Nadal–Del Potro, és Federer–Murray negyeddöntők körvonalazódnak egyébként, Djokovic pedig azzal a Stanislas Wawrinkával kerülhet majd össze a legjobb nyolc között, akit tavaly ugyanitt csak 12–10-re tudott lenyomni az ötödik szettben.


A nőknél a borzasztó erős éveket maga mögött tudó Serena Williams a döntőben találkozhat a legutóbbi két ausztrál Opent nyerő Viktoria Azarenkával, vagy éppen a harmadik helyen rangsorolt Maria Sarapovával. A párosoknál a slágertéma a 41 éves Pat Rafter visszatérése több, mint tíz év után. Rafter amúgy az ausztrál Davis-kupa-csapat kapitánya, de úgy gondolta, hogy most honfitársával, Lleyton Hewittal összeállva megörvendezteti kicsit a hazai szurkolókat. Hewitt szerint nem teljesen komoly a dolog, de ki tudja, meddig juthatnak. Az egyesek 2000 világranglista-pont mellett 2.430.000 dollárért (félmilliárd forint) ütögetnek, míg a párosoknál a tornagyőzelem ugyanennyi pont mellett 475.000 dollárt (százmillió forint) ér. A magyarok közül Fucsovics Márton sajnos nem jutott a főtáblára, a sydneyi páros tornát behúzó Babos Tímea Anna Karolina Schmiedlova ellen kezd.