Az argentin edző, akiről rockbandát neveztek el

Fotó: Getty Images / Clive Rose / Getty Images / Clive Rose

-

Jogásznak tanult és önkénteskedett Argentínában, játszott Angliában, közönségkedvenc volt, sőt még rockzenekart is neveztek el róla Sheffieldben. Nem szereti a reflektorfényt, majd 20 évig másodedzőként dolgozott, de amikor megkapta a lehetőséget az argentin válogatottnál, rögtön megmutatta a világnak, hogy elődeivel ellentétben ő képes kihozni a maximumot Lionel Messiből.


Az Argentin Labdarúgó-szövetségnél (AFA) igazából nem voltak komolyabb elvárások, amikor Alejandro Sabellát nevezték ki a válogatott edzőjévé, egyszerűen végre szerettek volna egy nyugisabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb turnust. Azok után ugyanis, hogy José Pékerman lelépett a 2006-os vb-t követően, amelyen tizenegyesekkel esett ki Argentína Németország ellen, Alfio Basilétől pedig a gyenge eredmények miatt a selejtezősorozat közben vált meg a szövetség, a válogatottat bohóckaravánná változtató Diego Maradona lett a szövetségi kapitány. A 2010-es vébén a németektől elszenvedett megalázó vereség után Maradona is távozott, és következett Batista rémuralma, ami viszont csak addig tartott, amíg a 2011-es hazai rendezésű Copa Américán le nem égett csapatával. Érthető, hogy a viharos időszak után valami stabilabbra volt szüksége a szövetségnek, ezért nyúltak Sabellához. Ebből a szempontból jobban nem is választhattak volna, hiszen Sabella eleve nem szeret az események középpontjában lenni – a vébén is csak akkor került oda, amikor Lavezzi leöntötte vízzel, illetve amikor majdnem hanyatt esett a kispad mellett. Nem véletlen, hogy edzői karrierje első két évtizedét barátja és korábbi csapattársa, Daniel Passarella másodedzőjeként töltötte, akivel 1994 és 1998 között már az argentin válogatottnál is dolgozott. Sabella először 54 éves korában kapta meg a lehetőséget menedzserként, és egykori klubjával, az Estudiantesszel rögtön Libertadores-kupát nyert, majd gyorsan jött a bajnoki cím is. A Buenos Aires-i alakulatot egy kellemes abu-dzabi szerződés miatt akarta otthagyni, amikor hívták a válogatotthoz, ezt pedig nem utasíthatta el. Nem lehet kizökkenteni

Nem lehet kizökkenteni


Mivel nem ordibál az öltözőben, nem tör-zúz mérgében, tekintélyét felkészültségével és munkamoráljával vívja ki, de szerinte az legalább ugyanilyen fontos, hogy az edző emberileg is kiváló legyen, jó és őszinte kapcsolatot ápoljon játékosaival. Sabella kedves, közvetlen figura, és annak ellenére, hogy jómódú családból származik, értékrendje baloldali, szociálisan érzékeny: fiatalként az argentin állam legsötétebb időszakában is önkéntesként dolgozott szegények mellett, és nem félt politikai aktivistaként véleményt nyilvánítani – interjú közben pedig ha kell, ma is Mao Ce-tungot idéz. Kitűnő tanuló volt, jogot hallgatott, de végül otthagyta az egyetemet a futball kedvéért: a technikás és intelligens támadó középpályás a River Plate-ben kezdte kóstolgatni a profi labdarúgást. Bár lassúsága miatt Lajhárnak becézték – igaz, virtuóz játéka miatt Varázslónak is hívták –, és riveres időszakában csak egy szezonban volt stabil kezdő, népszerű játékos volt és sikeres karrier nézett ki neki. Viszont nem Argentínában indult be igazán pályafutása, hanem Angliában. Az első osztályba való visszajutást megcélzó Sheffield United, ugyanis 1978-ban megpróbálta megszerezni a 17 éves Diego Maradonát, viszont mivel 600 ezer fontot kért érte a Boca Juniors, Harry Haslam menedzser inkább úgy döntött, hogy 160 ezerért megveszi a 23 éves Sabellát. South Yorkshire-ben aztán gyakorlatilag azonnal kedvenc lett kreatív és látványos játékának köszönhetően – emléke még most is élénken él arrafelé, 2012-ben egy Sabella nevű rockzenekar is alakult Sheffieldben. Csapattársai is gyorsan elfogadták a kiemelkedő taktikai érzékkel megáldott, visszafogott és szimpatikus Alexet, aki élvezte, hogy Angliában ismeretlen az olyan szoros és durva az emberfogás, mint amilyet az argentin bajnokságban alkalmaznak a csapatok. Akkor még haja is volt (a kép mögött egy videó a sheffieldi időszakáról): Screenshot 2014-07-11 01.10.21 Habár a Sheffield gólgazdag és látványos meccseket játszott, végül kiesett a harmadosztályba, így Sabella az első ligás Leedshez igazolt. Itt viszont már nem érezte olyan jól magát, a játék sem ment igazán, felesége pedig unalmasnak tartotta az Angliai életet, így egy szezon után hazatért az Estudianteshez, ahol Carlos Bilardo irányításával bajnoki címet nyert, ráadásul a válogatottban is bemutatkozhatott: 1983-ban négy meccsen léphetett pályára a Copa Américán, illetve ugyanennyi barátságos találkozón is felhúzhatta a kék-fehér csíkos mezt. Egy brazíliai kitérővel együtt – a Gremiónak adták kölcsön 1985-ben – öt évig volt az Estudiantes játékosa, majd egy szezont lehúzott még a Ferróban, és a magyar labdarúgáshoz hasonlóan a mexikói Irapuatóban fejezte be pályafutását. Játékosként is abszolút tudatosan mozgott a pályán – nem zavarta, ha kékre-zöldre rúgták, bóknak vette – és pontosan tudta azt is, hogy mit vár csapattársaitól, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy karrierje lezárása után Passarella jobbkezeként folytatta az oldalvonal mellett. A River Plate-nél kezdtek, a válogatottnál folytatták, majd következett az uruguayi nemzeti csapat, egy rövid időre az olasz Parma, két évre a mexikói Monterrey, egy évre a brazil Corinthians, és ott fejezték be a közös utat, ahol elkezdték, a Rivernél. 2009-ben aztán az Estudiantes menedzsere lett, ahol remekül teljesített, és ezt a melót követte az argentin válogatott kispadja. Argentina Training and Press Conference - 2014 FIFA World Cup Brazil Sabella hihetetlen alapossággal készül a meccsekre, minden lehetséges forgatókönyvet végigvesz, így nem is lepődik semmin, gyorsan és okosan képes menet közben reagálni. Végtelenül nyugodt, és nyugalma átragad csapatára is – talán ez az egyik legfontosabb és legjellemzőbb tulajdonsága. A másik meg az, hogy kiválóan képes összerakni a csapatait, amit a legjobban az illusztrál, hogy ő volt az első az argentin kispadon, aki ugyanazt a formát tudta kihozni Lionel Messiből, mint amit a Barcelonában évek óta megszokhattunk tőle. A válogatottban fél évtizedig csak vergődő Messi, akit rengetegen kritizáltak, még azt is megkapta, hogy nem igazi hazafi, és nem veszi komolyan a válogatottságot, hirtelen elkezdett meccsenként egy gólt átlagolni. Ehhez mindössze arra volt szükség, hogy Sabella úgy állítsa össze a csapatot, hogy az a lehető legjobban feküdjön a négyszeres aranylabdásnak – persze, ez nem ment azonnal. Sabella nem kezdett igazán jól – első három meccsén mindössze négy pontot gyűjtött –, aztán egy Kolumbia elleni vb-selejtezőn 0–1-nél 5-3-2-ről 4-3-3-ra váltott, és a csapat játéka, illetve abban Messi rögtön elkezdett működni, meg is fordították a meccset. A vébét óvatosan kezdő Sabella ugyanezt a váltást az első, Bosznia-Hercegovina elleni csoportmeccsen is meghúzta a világbajnokságon – aztán az egyenes kieséses szakaszban 4-4-1-1-re módosított –, Argentína pedig veretlenül jutott a vb döntőjébe. Netherlands v Argentina: Semi Final - 2014 FIFA World Cup Brazil Messi akkor érzi a legjobban magát, ha a két másik csatár között/mögött állhat föl, úgy, hogy valamelyik oldalán még Ángel di María is támogatja, ugyanis ebben az esetben van a lehető legtöbb helye és variációja a támadásépítéshez. Az elmúlt években egyébként akkor ment legjobban a játék az argentinoknak, ha a vébén egyelőre szenvedő Agüero is ott volt a csatársorban, Sabella viszont nem számolt az argentin szurkolók egyik kedvencével, Carlos Tevezzel. A nehezen megkerülhető személyiségű Tevez kihagyása tette lehetővé azt, hogy Sabella minden más szempontot annak rendelhessen alá, hogy a lehető legkomfortosabb környezetet teremtse meg Messinek. A védelemben a kezdetektől fogva problémái vannak – ezért a próbálkozás az ötvédős rendszerrel –, de ezt hol támadóbb felfogással, hol pedig fegyelmezetten visszazáró középpályával igyekezett orvosolni, és olyan ügyesen tekergette a potmétereket, hogy Argentína a vb egyenes kieséses szakaszában gólt sem kapott, és 24 év után újra döntőbe jutott. sabella-robben Sabella, aki civilben négy gyermek apja, úgy tartja, hogy az embernek némi önkritikára szüksége van a sikeres működéshez – de nem szabad túlzásba vinni, mert ha begyűrűzik, az depresszióhoz vezet –, éppen ezért beismeri, ha tévedett, és az sem zavarja, ha Messi az öltözőben, az edzőpályán, vagy a sajtó képviselői előtt mondja el, hogy ő inkább 4-3-3-ban szeret focizni. A médiához nagyjából úgy közelít, mint az önkritikához: nem szabad nagyon belemélyedni abba, amit írnak, csak azokat a véleményeket érdemes megnézni, amelyekre amúgy is ad az ember. Ha Argentína vasárnap győz a Maracanában, akkor viszont jó darabig mindegy, melyik lapot veszi majd kezébe otthon meccsnézés előtt.