„Az Antarktiszban ez a poén”

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / Vs.hu/Hirling Bálint

-

Maratonokat a világ minden táján rendeznek, még az Antarktiszon is. Pár százan vannak csak, akik a világ összes kontinensén lefutották a 42 kilométeres távot. Durst János az egyikük. Interjú.


Miért kell a leglehetetlenebb helyeken maratont futni?

Amikor télen a konditeremben felmész a futógépre, és azt mondod, hogy tízszer nyolcszáz, akkor azért kell valami, amire gondolsz.

Gondolhatnál a budapesti maratonra is…

Le is futottam, először még 18 éves koromban. A következő maratonom majdnem húsz évvel később, 2004-ben volt, Párizsban. Közel 60 maratont futottam a világban.

Tagja vagy a hét kontinensen maratont futók nemzetközi klubjának, amit csak néhány százan alkotnak, legtöbbjük amerikai. Hogy lehet bekerülni közéjük?

Felmész az internetre, fizetsz 100 dollárt, lefutod a maratonokat, és tag vagy. Akinek ez minden kontinensen megvan, finisher lesz, és a honlapon saját profilt kap. Meg egy finisher érmet. Nem az a lényeg, hogy a klub által szervezett maratonokon kell futni, mert saját szervezésben is lehet teljesíteni a versenyeket. Az a fontos, hogy valamennyi földrészen teljesítsen az ember legalább egyet.

Ez neked hogyan jött össze?

Először Európa volt meg, ahol Budapest és Párizs után más városokban is futottam. Aztán Észak-Amerika következett: 2005-ben futottam először New Yorkban; az ottani maratonon egyébként jó pár magyar indul rendszeresen. A következő évben Afrikában, Tunéziában, majd egy évvel később Ázsiában, Hong Kongban teljesítettem a 42 kilométert. 2009-ben futottam az Antarktiszon, utána Dél-Amerika következett a Húsvét-szigetekkel, végül Ausztrália.

Összesen hány országban futottál maratont?

Legalább harmincban, össze kellene számolnom pontosan.


-


Az Antarktiszra hogy jutottál el?

A párizsi maratonon volt egy hatalmas expó, ott összegyűjtöttem a számomra érdekes versenyeknek a szóróanyagait. Így bukkantam a nyomára a hét kontinensen maratont futók klubjának, akik az egyik antarktiszi maratont rendezik (a déli sarkvidéken két maraton is van - a szerk.). Ez a cég alapvetően olyan maratonokat szervez, amelyek kuriózumnak számítanak az amerikaiak körében, szívesen elmennek rá a futók, és hajlandóak nagyobb összeget áldozni rá. Van versenyük például a Kínai Nagy Falon, vagy szafarimaratonjuk Afrikában.

Az Antarktiszra hogyan utaztatok?

Hajóval, Argentínából. Buenos Airesben volt a találkozó, onnan Ushuaiába, az ország legdélebbi városába repültünk, majd hajóztunk 36 órát.

Mivel telt az út?

Általában a társalgóban iszogattunk, beszélgettünk. De voltak élménybeszámolók a korábbi Antarktisz-maratonokról, előadás a kontinens élővilágáról. Ha felmentél a fedélzetre, néhány albatrosz mindig keringett a hajó körül. Sokan ezt fotózták, de volt, aki a hajón is futott. Ami ijesztően kicsi volt. Ne óceánjárót képzelj el, hanem egy kisebb jégtörőt. Aki futott, nem tudott egy körből kétszáz métert összehozni... 

Milyen ez a földrész? Hó, hó és pingvinek?

Az Antarktisz északi része köves, sziklás, ott nem is marad meg a hó. 0 fok körül volt a hőmérséklet, amikor a maratont futottuk. A verseny a King George-szigeten zajlik. Ott plusz-hőmérsékletek is vannak, és bár a Napnak nincs olyan ereje, de azért a hó elolvad. Az Antarktisznak ezen a részén a kutatóbázisok állandóan lakottak. Amikor a maraton napja után beljebb mentünk a szárazföldön, mindenhol jég és gleccserek látszódtak. A part mentén több tíz méter magas jéghegyeket láttunk. És hajóroncsokat. A szárazföldön állandóan fúj a szél, és persze kemény mínuszok vannak. Leginkább a szél ellen kell védenie magát az embernek. Azokon a partszakaszokon, ahol partra lehet szállni, pingvinek és fókák tanyáznak – egymástól százméternyire, mert a leopárdfóka megtámadja és megeszi őket. Láttam is egy ilyen jelenetet... Órákat mentünk a csónakokkal jégtáblák és kisebb jéghegyek között, gyönyörű volt. Öt réteg speciális ruha volt rajtam, de a végére így is átfáztam.

Milyen időt futottál?

Enyém a legjobb magyar idő: 4 óra 17 perc. Végig kényelmes tempóban futottam. Egy másik magyar 4 óra 18-at futott korábban. És úgy tudom, volt még egy magyar hölgy is, aki lefutotta, de neki még nincs meg mind a hét kontinense.

Másképp készültél, mint egy "sima" maratonra?

Vettem egy speciális cipőt.

Milyen közönség és biztatás nélkül maratont futni?

A gyönyörű a táj miatt - hó, sziklák, pingvinek - nem hiányzik a közönség. Amúgy a tízegynéhány fős rendező személyzeten kívül a kutatóállomásokon dolgozó kínaiak és chileiek jönnek ki a versenyre: fényképezkednek, üdítővel kínálnak, és nagyon örülnek, hogy végre emberekkel találkozhatnak.

Kilométereken át úgy futsz, hogy csak pár embert látsz, egyébként meg a nagy semmit?

Az Antarktiszban ez a poén. Amikor a part mentén mentünk végig csónakokkal órákon keresztül, akkor sem beszélgetett senki. Mindenki a tájat figyeli. Hopp, ott egy leopárdfóka egy jégtábla tetején, vagy egy hatalmas, színes medúza – legfeljebb  a velünk utazó biológus mond néha valamit. A part menti jégből egyébként vittünk magunkkal, és este azt tettük a viszkibe.

Van innen legnagyobb élményed?

A hely különlegessége. Maga a maraton nem tartozott életem legnehezebb versenyei közé, mert nem volt semmilyen extrém nehézsége. Legfeljebb a szél teszi kissé nehezebbé a futást. Kicsit azért el van túlozva, mert ha valaki meghallja, hogy Antarktisz, akkor úgy készül, hogy milyen hideg lehet, de annyira nem vészes.


durst_janos_maratonfuto_interju_005

Miért futsz extrém maratonokat?

A természet érdekel. A teljesítés felkészülés kérdése. Bárki tud teljesíteni egy ilyet, ha rendesen felkészül.

Másokat is érdekel a természet, és ha meg tudják fizetni, eljuthatnak a világ legeldugottabb helyeire is, nem kell ahhoz extrém maratont futni.

Igen, de a futás esetében van egy konkrét cél: egy bizonyos idő alatt teljesíteni egy bizonyos távolságot. Arról nem beszélve, hogy ilyen alkalmakkor egészen különleges közösségben van az ember. Az antarktiszi maraton után a hajón az egyik amerikai futó, aki "civilben" zeneszerző volt, írt egy dalt a versenyről, és előadta. Az új-zélandiak eljárták a nemzeti táncukat.

Elmenni valahova a nagyvilágba maratont futni – ez részben olyan, mintha turistaként utazna az ember?

Persze, mivel sosem csak egy-két napra utazol. Mindig van még három-négy nap, amit utazással, vagy a látványosságok megtekintésével tölt az ember. A tunéziai extrém maraton alatt például ugyanúgy elvittek minket egy kirándulásra, mint a német nyugdíjasokat. A futás során pedig olyan helyeken fordul meg az ember, ahova egy átlagos turista soha nem jut el, mert nem engedik oda, például egy látogatók elől elzárt területre.

Mentálisan is "utazol" a 42 kilométer alatt?

Egy különleges maraton alatt nincs semmilyen belső kényszer, hogy teszem azt, hogyan futok. Nem kell figyelni, hogy hány perc alatt teszek meg egy kilométert, ettől pedig felszabadultan tudok futni: a környezetre figyelek, nézem a tájat, élvezem a természetet, a hangulatot, ami körülvesz.

Előtted van még kihívás?

Aki megcsinál egy antarktiszi maratont, nem biztos, hogy tudna teljesíteni egy alpesit, vagy egy szaharait. A sivatagban egyszer futottam egy olyan maratont, aminek az útvonala egy kiszáradt sós tóban vezetett. A Szaharában van olyan is, ami végig homokban zajlik. Szerintem az lehet a legnehezebb.

Neked melyik volt a legkülönlegesebb verseny?

Egy izlandi futóverseny. Bár az ultratáv volt (a maraton 42 kilométerénél hosszabb táv - a szerk.), 55 kilométer.

És a legnehezebb?

Egy alpesi maraton. Két kilométer volt a szintemelkedés.

A legnagyobb életre szóló élmény?

Mindegyik. Óriási élmény volt az antarktiszi és az is, amit Madagaszkáron futottam. A táj az alpesin és az izlandi ultramaratonon a legcsodálatosabb. A hangulat szempontjából a bostoni maraton a legjobb, ami az amúgy óriási hangulatú New York-it és berlinit is felülmúlja.



Beszéljünk egy kicsit a városi maratonokról is. Szerintem azok se nem furcsák, se nem különlegesek. 

A városok között is vannak olyanok, ahol óriási élmény maratont futni. Ahol hatalmas tömeg van, és buzdítják az embert. Amikor Davosban futottam egy alpesi maratont, a célba érkezés egy stadionban volt. Úgy értem be, hogy száz méteren belül sem előttem, sem utánam nem volt senki. Nem tudom, miért, de a karommal csináltam egy olyan mozdulatot, amivel ollézásra biztattam a nézőket, és elkezdett hullámozni a tömeg. Ilyen nincs sem Budapesten, sem Párizsban. Amerikában pedig a 42 kilométeren keresztül mindenhol tömeg van, a nézők végigszurkolják a versenyt. New Yorkban a Puerto Rico-i negyedben a maraton alatt az emberek kint ülnek az utcán, grilleznek, táncolnak, szól a zene, olyan az egész, mint egy fesztivál.

Hol futottad a legjobb időeredményedet?

Berlinben, 3 óra 32 percet.

Mi a jó abban, hogy órákon át futsz? Nem unalmas?

Edzésen igen. Versenyen nehéz unatkozni, mert emberek között vagyok. Ha nem számít az időeredmény, beszélgetni is szoktam. Izlandon egy folyószakasznál mellém került egy idősebb férfi, aki megkérdezte, hány évesnek nézem. Ötvennek, válaszoltam. Pedig hetven vagyok – mondta. Együtt futottunk a tizenvalahanyadiktól az ötvenedik kilométerig. Ott jött egy erősebb szembe szél, és a bácsi otthagyott. Aztán csak a hátát láttam.

Mit gondol rólad a környezeted?

A 21 éves lányom azt mondja, de menő, csináld, apa. A futók megértenek, kicsit irigyelnek. És vannak, akik őrültnek tartanak – ők leginkább nem futók -, de ez az ő dolguk.

Extrém embernek tartod magad?

Szerintem beleférek az átlagosba. Úgy gondolom, hogy a kitartásom és a céltudatosságom átlag feletti. És a monotóniatűrés. Ez hozzá tartozik a maratonfutáshoz.

A világ leglehetetlenebb helyein futottál maratonokat. Mit adtak neked ezek a versenyek?

Barátokat. Különböző kultúrák megismerését. Ezen túl pedig mindig kell egy cél, hogy miért is kezdek neki. 46 éves vagyok, 6 éves korom óta sportolok. Megtehetném, hogy otthon ülök a fotelben, és elengedem magam.

Akkor miért kezdesz neki? Mit lehet ebből még kihozni? Nem biztos, hogy a 3 óra 32 perces legjobb maratonomat meg akarom dönteni. De az érdekel, milyen lehet még egyszer átélni az élményt egy olyan helyen, ami a legjobban tetszett, és ahol a legjobb volt futni. Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mi a jó abban, hogy a világ extrém maratonjain futsz, mit mondanál? A hangulat, a társaság és a környezet. Vagyis inkább: a speciális hangulat, a speciális társaság és a speciális környezet.