Autonómiatörekvések furcsa táncrendje Romániában

Fotó: MTI/Baranyi Ildikó / MTI/Baranyi Ildikó

-

Sajátos koreográfiával – egy lépés előre, kettő hátra – halad Románia a decentralizáció és a helyi autonómiák irányába. Az alkotmánybíróság múlt pénteken elkaszálta azt a törvényt, amely növelte volna a helyi önkormányzatok erejét. Ezzel párhuzamosan jött a hír, hogy a magyar többségű Hargita megyében sajátos autonóm döntéshozatali státuszt kapnának többségében románok által lakott települések.


Mint ahogy azt korábban is írtuk, a decentralizáció, a területi fejlesztés és a Székelyföld területi autonómiája szorosan összekapcsolódnak, hiszen mindhárom a kormányzás mikéntjét érintő lényegi kérdés. Hogyan, melyik területi szinteken, milyen szintek közötti munkamegosztással lehet egy országot kormányozni? – ezek a kérdések már évek óta foglalkoztatják a román döntéshozókat, akik rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó kísérletet tettek a megválaszolásra. (Hasonló kérdésekkel küszködött a magyar politika is, csak 2010 előtt, kétharmados törvény lévén, ebben nem lehetett lépni. Bár, pl. az kistérségi társulások létrehozásával, egyes részkérdésekben a Fidesz szavazatai nélkül is lehetett törvénykezni. 2010 után a Fidesz kétharmad gyökeresen átszabta Magyarország közigazgatási rendszerét. – A szerk.) Ebbe a politikai témafelvetésbe illesztik bele az erdélyi magyarok képviselői a különböző kisebbségi autonómiaformák kivívását, hiszen a decentralizáció, az önkormányzatiság megerősödése sok esetben a többségében magyar helyi közösségék önálló mozgásterét bővíti.

Több jogot a magyaroknak!

A novemberben elfogadott, az alkotmánybíróság által pedig a napokban érvénytelenített decentralizációs jogszabály a jelenleg minisztériumokhoz tartozó közegészségügyi intézményeket, mezőgazdasági igazgatóságokat, munkaügyi felügyelőségeket, sportlétesítményeket, kulturális igazgatóságokat, környezetvédelmi ügynökségeket adta volna önkormányzati hatáskörbe, valamint a kormányzás turizmust érintő aspektusainak nagy részét is átruházta volna. A VS.hu-nak nyilatkozó Csák László területfejlesztési szakértő szerint a mostani decentralizáció furcsa, vegyes rendszert hozott volna létre. Főként csak az intézmények infrastruktúrája és az igazgatók kinevezésének joga került volna önkormányzati hatáskörbe, a szakmai koordinációt, vagyis a tevékenység lényegi részét továbbra is a minisztériumok végezték volna. A szakértő szerint ez nem felel meg az uniós csatlakozás előtti, 2006-os decentralizációs kerettörvény előírásainak, amely fokozatos kompetencia- és feladatalapú decentralizációt írt elő. Kétségtelen azonban, hogy az elmúlt évek decentralizációihoz hasonlóan a mostani is tovább erősítette volna a helyi és megyei önkormányzatokat, implicit módon a magyar többségű területekét is. A decentralizáció jövőjét illetően Csák nem bocsátkozott feltételezésekbe, az alkotmánybíróságnak ugyanis még ki kell adnia a döntése indoklását, amelyből majd kiderül, hogy milyen alapon kaszálta el a jogszabályt. Azt azonban elmondta, hogy a most megakadályozott intézkedés is derült égből jött, teljesen előkészítetlenül, miután a kormány kudarcot vallott az ország közigazgatási reformjával. A 2013 eleji tervek szerint ugyanis a jelenlegi megyék fölött egy-egy régiós közigazgatási egység jött volna létre. Csák László ezt központosító tervnek nevezte, mivel ez éppen a megyei önkormányzatok meglévő jogait helyezte volna a polgároktól távolabb. A reform kudarca után Liviu Dragnea közigazgatási és területfejlesztési miniszter egy éppen ellentétes irányú projekttel lépett elő, ám most ez is füstbe ment. A tárcavezetőnek így szűk egy év alatt két óriási csapást kellett elszenvednie, amely akár a Szociáldemokrata Pártban elfoglalt, egyébként nagyon erős pozícióját is megingathatja. A derült égből előbukkanó, inkoherens tervek miatt nehéz tehát megjósolni, mivel is rukkol majd az EP- és elnökválasztásokra készülő kétharmados kormány.

Több jogot a románoknak!

A székelyföldi vezetők azonban igyekeznek minél többet kihozni a létező intézményes keretből. A múlt hét végén Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke bejelentette egy önálló jogi státusszal rendelkező fejlesztési társulás létrehozását, amely majd két román többségű várost és hat községet tömörít a megye északi részében. A megyei önkormányzat erre az intézményre ruházná a tagjait érintő kulturális, oktatási, mezőgazdasági, egészségügyi, szociális, egyházi és műemlékvédelmi hatásköröket és a költségvetés lakosságarányos része fölötti rendelkezést is. Így egy de facto autonóm kistérség jöhet létre a megyén belül, amely a lakosság kb. tíz százalékát, harminckétezer polgárt tömörítené egybe. „Szeretnénk kicsiben kipróbálni azt, amit mi szeretnénk nagyban a Székelyföldön, hogy a kulturális, oktatási, mezőgazdasági, egészségügyi, szociális, egyházi téren a szükséges tevékenységeket ilyen közhasznú társulás révén támogassa a megyei önkormányzat. Ez a mini-autonómia példaértékű lehet más megyék számára is, ahol szórványban él a magyarság" – nyilatkozta a Krónika című erdélyi napilapnak Borboly. Az ötlet érdekesnek tűnik, hiszen egyrészt megmutatja, hogyan képzelik el a székelyek saját jövőbeli státuszukat, másrészt pedig komoly gesztus a román közvélemény felé. A Hargita megyei tanács ezzel cáfolná azokat a vádakat, amelyek szerint a helyi román lakosság hátrányos megkülönböztetésben szenvedne a székelyföldi autonómia megvalósulása esetén. Borboly elképzelése egyébként már egy éve érlelődik; már tavaly februárban is beszélt róla, a most létrehozandó társulás pedig jogilag formalizálja az eddig is létező informális helyzetet, lévén, hogy a román többségű Hargita megyei települések mostanáig is hasonló elbánásban részesültek. A székelyföldi autonómia ügyének egyetlen nap alatt két teljesen ellentétes hatású bejelentéssel kellett szembesülnie, és ez a kiszámíthatatlanság, összevisszaság és iránytalanság egyáltalán nem idegen a romániai politikától. Csák László meglátása szerint a legnagyobb probléma az, hogy a döntéshozóknak nincs világos elképzelése, víziója az ország fejlődési irányáról. Pedig ez bármilyen sikeres politika feltétele lenne, és ehhez a koncepcióhoz kellene majd hozzárendelni eszközként a decentralizációt, autonómiát, vagy épp a közigazgatási reformot. Jelenleg azonban szinte mindenki fordítva ül a lovon.