Angyalok és befektetők

Fotó: AFP / JOSEPH EID

-

A jó ötletek megvalósításához pénz kell – nem kevés pénz, sokszor éveken át, miközben bevételt (vagy pláne profitot) nem termel az induló vállalkozás. Honnan lesz tehát pénz? A startup életciklusának különféle szakaszaiban más-más szereplőktől, akiknek más-más elvárásaik vannak.


Az a legjobb, ha az ötlet kitalálójának van elég szabad saját tőkéje ahhoz, hogy belevágjon a megvalósításba. Ez azonban ritkán fordul elő: nem sokan rendelkeznek annyi tartalékkal, hogy éveken át dolgozzanak egy ötleten, amely esetleg soha nem fordul termőre. Bizonyos önrészt persze tanácsos vállalni, már csak az elkötelezettség kinyilvánítása miatt is. Ha a saját pénzünket nem merjük kockára tenni a későbbi siker érdekében, milyen alapon kérjük ugyanerre a külső befektetőket?


Első fázis: a magbefektetők

A legtöbb vállalkozás abszolút induló tőkéje általában az elterjedt angol rövidítéssel csak 3F-nek (family, friends, fools) körből érkezik, azaz a reménybeli startupper elsőként a családját, a barátait és a jóhiszemű pénzes partnereket igyekszik megpumpolni. Ennek a körnek a tagjai többnyire nem üzleti alapon döntenek, vagyis nem befektetést eszközölnek, sokkal inkább baráti segítséget nyújtanak. Nincsenek nagy elvárásaik (sokszor annak is örülnek, ha már a kölcsönadott összeg visszajön), viszont egy-két millió forintnál többet ritkán lehet összekalapozni tőlük.

A már „intézményesített” befektetők közül elsőként az üzleti angyalok (business angels) segítségére számíthatnak az induló vállalkozások. Ők általában magánszemélyek – tipikusan tapasztalt üzletemberek –, akik a nagyon korai fázisú startupokat segítik át a kezdeti nehézségeken. Sokszor még üzleti tervre, működő prototípusra sem tartanak igényt, mert a meggyőző Excel-táblák helyett a személyben, az ötletben „szimatolják meg” a lehetőséget. Többnyire a saját pénzüket kockáztatják befektetéseikben, de a (jellemzően 10 millió forint alatti) pénzbeli támogatásnál sokkal többet jelenthet az induló vállalkozás számára, hogy az adott iparágban szakértelemmel és tapasztalattal bíró, kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező üzletember tanácsaira hallgathatnak, különösen az értékesítés és a marketing területén.

Cserébe egy üzleti angyal nem kér sokat: többnyire nem vesz részt a vállalkozás operatív szintű irányításában, de joggal várhatja el, hogy fontosabb döntések meghozatala előtt kikérjék a véleményét (és/vagy jóváhagyását), illetve folyamatosan tájékoztassák a fejleményekről. Az utóbbi időszakban folyamatosan nő az üzleti angyalok szerepe Magyarországon. Megalakult a Magyar Üzleti Angyalok Hálózata (HBAN), és a kormány adókedvezménnyel is támogatja működésüket.

Korai fázisú pénzbevonásra ad lehetőséget a közösségi támogatás (crowdfounding) is. Az erre szakosodott oldalakon (a két leghíresebb a Kickstarter és az Indiegogo) indít az ember egy kampányt, felteszi az üzenetét, akik pedig látják benne a fantáziát, kisebb-nagyobb összegekkel beszállnak a finanszírozásba. Cserébe különféle jutalmakat (exkluzív ajándéktárgyak, korai szállítás, árengedmény a kész termékből) kapnak. Egy crowdfoundingkampánnyal viszonylag hamar nagy összeget is be lehet gyűjteni, de nem egyszerű. Egyrészt óriási a konkurencia: csak egy igazán ütős ötlet igazán ütős bemutatásával lehet kitűnni a tömegből. Az érdeklődést folyamatosan fenn is kell tartani, aktív kapcsolatot kell ápolni a közösséggel. Végül pedig nem árt teljesíteni is, vagyis időre, a megfelelő minőségben elkészülni a termékkel, és azt el is juttatni a támogatóknak.


Pályázati pénzek

Magyarországon az uniós és hazai pályázati források is szóba jöhetnek az innovatív ötletek finanszírozására. 2016-ban a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) együttműködésében létrejött a Kutatás-fejlesztési és Innovációs Állami Tőkealap-kezelő Társaság, amely a vállalkozások több életszakaszában is biztosít befektetést.

Az állami alapkezelő működéséhez az első körben 50 milliárd forint áll rendelkezésre; ebből 30 milliárd a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP) származik, 20 milliárd forintot pedig az MFB tesz hozzá saját forrásaiból. A rendelkezésre álló 50 milliárd forintból 10 milliárd a legkisebb cégekhez juthat el; kormányzati számítások szerint több száz, de akár félezer induló vállalkozás kaphat közel tízmillió forintot. További 20 milliárd forint adható innovatív cégek tőkeigényeire, ami akár 300 millió forintos kockázati tőkét is jelenthet mintegy 160-200 vállalkozás számára. A fennmaradó 20 milliárd forintra a már érettebb fázisban lévő cégek és projektek pályázhatnak, számukra jellemzően 300-500 milliós támogatást biztosít az állami alapkezelő.


Megfontoltan kockáztatnak

Az államitőke-alap ezzel jócskán túlmutat a kezdeti, seed típusú befektetéseken, és belép a finanszírozás második fázisába, a kockázatitőke-alapok (venture capital, VC) területére.

A kockázati tőkés alapvetően abban különbözik az angyalbefektetőktől, hogy nem a saját, hanem mások pénzét kezeli és fekteti be. Ennek pedig számos folyománya van. Egy kockázatitőke-társaság működése jól szabályozott folyamatok mentén zajlik: a befektetésekről szóló döntést általában nem egy ember, hanem egy testület hozza meg, amelynek ezt a döntést alá is kell tudnia támasztani azok számára, akik személyesen nem találkoztak a vállalkozóval. Vagyis nagyobb szerep jut a számoknak, az üzleti terveknek, és kevesebb a meggyőző személyiségnek. Ugyanakkor erre a fázisra is igaz, hogy a befektetések többsége nem térül meg, viszont minden tíz támogatott cégből egy-kettő lesz annyira sikeres, hogy bőven behozza a többiek miatt elszenvedett veszteséget. A kockázati tőkés legalább 3-5 éves időtartammal számol, addig nem akar hozzájutni a pénzéhez, viszont szorosabb felügyelet alatt tartja a céget: a tőkéért cserébe igazgatósági posztot és akár az operatív döntésekbe való beleszólás jogát akarja.

A VC-k működő cégekbe fektetnek be, amelyek már fel tudnak mutatni valami eredményt, elindultak a siker útján. A szakirodalom a kockázatitőke-befektetések több szintjét különbözteti meg. A hazai piacra az úgynevezett első körös (A round) befektetések a jellemzőek: itt 1-2 millió eurót tesznek be egy ígéretes cégbe a már létező prototípusok továbbfejlesztésére, validálására, az értékesítés beindítására. Ha a cég hozza a kívánt eredményeket, sor kerülhet egy következő, második körös (B round) befektetésre is. Itt már általában nemzetközi szereplőkről beszélünk, akik nagyobb tőkéjük és széles nemzetközi kapcsolatrendszerük révén a tágabb horizontú tervek megvalósítását is támogatni képesek.

A cégbe való tőkebevonás legmagasabb formája a tőzsdére lépés (IPO). Magyar alapítású cégek ritkán jutnak el idáig. Itt már olyan nagyságrendekről (tíz- és százmillió dollárokról) beszélünk, amit nehéz megugrani. Másrészt a tőzsdei jelenlét komoly adminisztratív terheket ró egy vállalkozásra, és olyan, rövid távú üzleti megfelelési kényszert erőltet rá, amely veszélyeztetheti a hosszú távú tervek megvalósítását.


Akcelerátorok és inkubátorok

Alapvetően nem tőkével (bár néha azzal is), hanem inkább tudással, mentorálással és infrastruktúrával segítik az induló vállalkozásokat az úgynevezett akcelerátorok és inkubátorházak. Ezek sokszor nagyvállalati vagy állami támogatással indulnak.

Például a Telenor hazai leányvállalata által indított akcelerátorprogram három hónap alatt ad szakmai és gazdasági segítséget a mentorált cégeknek. A program során az induló vállalkozás vezetői személyes foglalkozásokon vehetnek részt, workshopokat és kommunikációs tréningeket szerveznek nekik, és összehozzák őket befektetőkkel. Ennél is fontosabb lehet azonban, hogy a nagyvállalat révén hozzáférhetnek annak ügyfélköréhez és partnerhálózatához, így már korai fázisban bekerülhetnek a nemzetközi üzleti vérkeringésbe.

Az inkubátorok, nevükhöz híven, egyfajta védőburkot kínálnak a startupoknak. Az üzleti kapcsolatrendszer és az esetleges befektetések mellett az inkubátorok irodai férőhelyet és komplex szolgáltatásokat is kínálnak az induló cégeknek (például könyvelés, marketing-tanácsadás, piacfelmérés stb.). Már most is mintegy tucatnyi inkubátor működik Magyarországon, de a szektornak nagy lendületet adhat a GINOP-2.1.5 és az azt kiegészítő ÖKO_16 pályázati program. Ez összesen 6,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kínál már létező és ezután alapítandó inkubátoroknak szerte az országban. A pénz legfeljebb 20 százaléka számolható el az inkubátor közvetlen működési költségeire, a támogatás legalább 80 százalékát az inkubátor által kiválasztott startupok finanszírozására kell fordítani. Az inkubátor maga is érdekelt lesz a startupok sikerében, hiszen az általa megítélt támogatás 20 százalékának megfelelő forrást kell befektetnie a vállalkozásokba.