Amióta legalább három sejtből állok, itt vagyok

Forrás: Zagyi Tibor

-

Az első Red Zone-os edzésnél azt hitte, hogy elzavarja a fenébe a női vízilabda-válogatott, aztán elkezdtek jönni az eredmények. A támadások ellenére a coaching bevezetéséhez is volt bátorsága, és egy földön talált cetliből is képes újításokat kihozni. Minden megtörténhet, ha hagyod! Merész András szövetségi kapitány pár őszinte monológban adta át filozófiáját: kiderül, hogyan juthat akár hazai Eb-aranyig a csapata, és hogyan nyújt számára a sors tökéletes megoldást.


Arról, hogy miért nevezte az elmúlt három év legnagyobb lélektani ajándékának az olaszok 15-12-es keddi legyőzését. „Azért nem mondanám, hogy nagy gondjaink voltak, de a világbajnoki bronzmeccs volt az utolsó győzelmünk, és augusztus eleje óta hét hónap eltelt. A sportban ahhoz vagyunk szokva, hogy a meccsen nagyon gyorsan kiderül az igazság, vagyis hogy az adott periódusban milyen munkát végzett az ember. Mivel csak két meccsünk volt, nagyon hosszú periódusok voltak, és végül rossz visszaigazolásokat adtak. Ez még engem is el tud bizonytalanítani, pedig Kos jegyűként egy konok pali vagyok, megyek fejjel a falnak, amíg belefér. Szóval nagyon kellett a győzelem, hogy továbbra is bízzunk magunkban és az általunk elvégzett munkában.” A tavaly döntőbe jutást és negyedik helyet hozó Világligáról, amelyben most valószínűleg nem jutnak tovább a csoportkörből. „Az olaszországi meccs katasztrofális kezdése előtt meglehetősen értetlenül álltam sokáig, kerestem az okokat, aztán ebből tanulva készültünk a görög meccsre, ott viszont más dolgok nem működtek. Ha pedig nem működik, amit az ember egyszer már működőképesnek látott, mondjuk utoljára a vb-n Barcelonában, akkor ott valami gond van. Az egyik az a bizonyos többször is megénekelt fizikai visszaesés volt. A megoldásban aztán hihetetlenül jó partnerek voltak a lányok, egyrészt azzal, hogy elismerték, nincsenek topon, másrészt a profi válaszlépéssel. Négy nappal ezelőtt megismételtük a decemberi fizikai felmérőt, a két eredmény közt 25-30, de volt, hogy 40 és 50 százalékos különbségek voltak. Az olaszok ellen ez vissza is köszönt, mert olyan ritmust tudtunk adni a meccsnek, amiben mi késztetjük hibázásra az ellenfelet.”

- Az olaszok ellen kijött a komolyan vett pluszmunka

Arról a februári felvetéséről, hogy legjobb lenne, ha mindenki hazajönne Magyarországra pólózni. „Ez a javaslatom bizonyos értelemben utópia, miután a három amerikai játékosunk egyetemen tanul, tehát inkább az Európában játszókról szól a dolog. De velük kapcsolatban sem arról, hogy rossz fizikai állapotban voltak. Ezt az Origo nevű újság elég furcsán írta meg, a 15 perces sajtóbeszélgetésből egy gondolatot kiemelve. Amúgy minden szava igaz a cikknek, csak az ok-okozati összefüggéssel van gond. Hogy haza kellene jönni, csupán húsz százalékban magyarázta az, hogy nem jók a fizikai mutatók. A történet ehelyett alapvetően arról szól, hogy ha a külföldiek közül többen itthon lennének, akkor lenne értelme folyamatosan edzést tartani. Jelen pillanatban a leendő 18-as Eb-keretnek a fele nincs itthon. A klubedzők meg elküldenek a francba, ha behívok másik olyan kilencet, akikről ők is meg én is tudom, hogy nem lesz benne a 18-ban. A válogatott edzései elsősorban taktikai edzések, csakis azokkal van értelme dolgozni, akik később szerepelnek a csapatban. Azért szóltam, mert egy Eb-re még csak el lehet menni egy nyolchetes felkészüléssel, de a 2016-os olimpiához a maga kőkemény selejtezőjével folyamatosan kellene készülni. Jelen pillanatban viszont mi vagyunk az egyetlen olyan válogatott, amelynél a tavalyi 13-as vb-keretből kilenc külföldi. A görögök például mind otthon játszanak két klubban, és hihetetlenül ismerik egymást. A világbajnok spanyolok két klubban játszanak, egy kivétellel mindenki otthon. Az Eb-címvédő olaszok több klubban, de Olaszországban, ha nagyon akarják, havonta összerántják őket, és az oroszok is meg tudják oldani a nagy távolságok ellenére.” Arról a megoldásról, ami megalapozhatja az olimpiai álmokat. „Nyilván az lenne a jó, ha mindenki hazajönne, de ha ketten-hárman hazajönnek, már bőven elég lesz, mert már októbertől komoly edzéseket tudnánk tartani itthon. A klubedzőkkel baráti beszélgetéseken már egyeztettem, eszerint megoldható, hogy két hétig bajnokság van, egy hétig nálam vannak a lányok. Ez óriási dolog lenne a válogatottnak. Egyébként érdekes, hogy pár héttel később a férfikéziseknél Mocsai Lajos is ugyanezzel az ötlettel állt elő, mondván, nem mindegy, hogy az olimpiára öt csapatból válogatott, most meg kilencből tud.”

- Az összeszokottság sorsdöntő lehet a világversenyeken

A kapitányi munka titkairól: bizalomról, szakmai önállóságról és a szemtől szemben megmondott bajokról. „A lényeg már nagyon nem az, ami volt húsz évvel ezelőtt, hogy a kapitány volt egy személyben a tréner, a pszichológus, a pedagógus s ki tudja mi. Ma már szakemberek vannak az egyes területeken – más kérdés, hogy mennyiben bízunk meg egymásban. A saját területéhez például az erőnléti edző Klink Zoltán (Zoga) ezerszer jobban ért. Az megint más kérdés, hogy ha valamiben nem értek egyet, azt nyíltan megmondom neki. Mert ha máshol nem, hát a coachingmódszernél megtanultam, a kommunikáció a legfontosabb. Rögtön egyenesen, szemtől szemben meg kell mondani mindent, az a tuti. Abból kisebb sértődés van, mint ha egyszer valahonnan máshonnan tudja meg az ember. Ma tehát egy szövetségi kapitánynak az a dolga, hogy megfelelő stábot tartson maga körül, ezt megfelelően összefogja, megfelelő irányvonalakat mutasson, és bizonyos szituációkban hagyjon önállóan dolgozni embereket. Hogy hogyan kell felfutni a lépcsőzésnél, és mit kell csinálni, ahhoz a Zoga ért, én nem. Vagy mondhatnám, hogy a coachingtanfolyamot én is elvégeztem kíváncsiságból, de a Sárvári Gyuri ezerszer jobb coach, mint én. Tóth Laci fél éve foglalkozik a centerekkel, nála biztos, hogy nem fogok tudni jobbat mondani, mert a világ egyik legjobb centere, egyébként megnéztem az edzéseit, és nagyon jók. De ha a két edzőmnek, Kelemen Attinak és Németh Zsoltinak adok egy feladatot, ott is csak a kereteket mondom el, mit szeretnék látni, és azt nekik kell megtölteni. Mindez sok szempontból sokkal jobb is, mert bizonyos értelemben nem szabad túl soknak lennem a játékosoknál. Éppen elég az, hogy én mondom meg a taktikát, én meccselek velük, én szúrom le őket, és a többi. Ha például hússzor 100-at kell úszni, ne én hoppoljak, mert éppen elég morcosak a lányok, hát hoppoljon nekik Németh Zsolt.”

- Az őszinteség és az önálló szakmai munka főszerepben a Merész-csapatnál

Klink Zoltán új edzésmódszeréről, amit először ő is döbbenten nézett. „Zoga olyan edzéselméletet vezetett be a válogatottnál, amit én is furcsállottam eredetileg. Az első edzésén a Margit-szigeten az ötvenes medencénél felküldte a csajokat a lelátóra, és ott szaladgáltak le-föl. Mi meg csak nevettünk az edzőmmel, Németh Zsolttal, azt mondtam, ez volt az utolsó edzés, ezek lejönnek, és elküldenek a fenébe. Egyszer kiszámoltuk, egy edzésen valami 3000 lépcsőfokot teljesítenek. Persze Red Zone-ban nem a lépcsőzés az újdonság, azt Rocky is csinálja vagy a röpisek és a kosarasok, hanem maga az elmélet. Hogy mennyire új, arról csak annyit, hogy a MOB kiemelt edzőprogramjában szereplő edzőknek volt két hónapja egy előadás-sorozata, és a TF rektora egy az egyben ezt adta le. Kiderült, a dolog annyira új, hogy még tapasztalatok se nagyon vannak. Én viszont az előadás harmadik percben rádöbbentem, hogy te jó Isten, ez az, amit mi csinálunk 2011 októbere óta! Az oxigénfelvevő képességet eddig a hagyományos állóképességi edzésekkel fejlesztettük, vagyis 120-as pulzussal órákon keresztül kellett csinálni valamit. Ezzel szemben itt teljes erőből nyomsz rövid távokat rövid pihenőkkel, iramjátékos módszerekkel. A robbanékonyság, a gyorsaság fog nőni és az oxigénfelvevő-képesség szintje is, akár 20-30 százalékkal. Márpedig ezek a mi sportágunknál kivételesen fontosak, itt robbanni kell, birkózni kell, és a legfontosabb a gyorsasági állóképesség. Emellett hozott még egy többletet a bevezetése: Polar órával csináljuk az edzéseket, és sokkal hamarabb észreveszem, ha valaki fáradt vagy nem hajt. Persze a lányokat is rászorítja, hogy nem lehet egy picit sem lógni, mert rögtön kiderül, hogy 150-es pulzus volt vagy 170-es.”

- Az új módszerrel pont a legfontosabb mutatók fejleszthetőek

Arról, hogyan lehet gyorsan nagyot ugrani, és miért kell újra meg újra leülni a magyar fiatalokkal. „Amikor 2011 júniusában a hatalmas, tenyeres-talpas lányokkal felálló hollandok ötből ötször verték meg a magyar junior válogatottat, Mihók Attilával, az edzőjükkel rájöttünk, hogy fizikálisan nagy gáz van. Júniustól augusztusig viszont kőkemény kiképzést kaptak a magyar lányok, reggeltől estig edzettek, és szeptemberben öt góllal le is győzték a hollandokat a vb-n. A döntőben aztán nyolccal kaptak ki a görögöktől, és meg is siratták a meccset. Azt mondtam nekik, két hónap irdatlan meló arra volt elég, hogy a hollandokat megverjétek, de kevés ahhoz, hogy a csúcsra érjetek. Ahhoz ugyanis folyamatosan dolgozni kell. Ettől még sírtak tovább, de közben bólogattak. A novemberi felmérőn aztán mindenki rosszabb eredményeket hozott, mint a nyári tábor előtt júniusban. Magyarul szeptemberben és októberben gyakorlatilag semmit sem csináltak, újra le kellett ülni velük. Ez a magyar sport egyik rákfenéje, a fiatalokkal nagyon sokat kell beszélni, annyi az elszívó erő, buli, Facebook, az iskolai követelmények és még sorolhatnám. A sport viszont annyira profivá vált, hogy folyamatosan benne kell lenni. Éppen a Red Zone erre a legjobb példa, mert az ember elkezdi októberben, és folyamatosan nyomja júniusig heti három alkalommal úgy, hogy állandóan növekedik az elvégzett munka mennyisége és intenzitása. Persze ez pólóban nehézkes, mert 13 játékos van, nem mindenki egyforma fizikálisan, másrészt egy Eb két hétig tart, kétnaponta vannak a meccsek. Tehát finomítanunk kellett a rendszert, de azt gondolom, hogy a tavalyi vb-n ez jól sikerült.”

- Nem elég két hónap, egy életen át kell dolgozni

Arról, hogy miért fontos és mit jelent a folyamatos megújulás. „A Red Zone nekem egy picit távolabbra is mutat. Igazából akkor lehet sikeres egy szakember, ha elég nyitott a világra. Azért, mert valami működik, még nem kell hozzá ragaszkodni éveken keresztül. 2011 októberében például nemcsak a Red Zone-t, hanem a coachingot is átvettük. Szintén vadonatúj módszer volt, nem kis sértődöttség kísérte a sportpszichológusok részéről, sőt, harc és fenyegetés is. Ők azt mondják, sportpszichológiát csak sportpszichológusok csinálhatnak. Pedig a coaching az nem az, hanem egy üzleti életből átvett módszer. Mindenesetre a válogatottnál nagyon bevált. Ezzel együtt mindig törekedni kell az újra, mint ahogy Klink Zoli se állt meg annál a dolognál, amivel előjött. Egy másik példa a gyerekek felmérőjén ért utol. Le szoktam járni a serdülőkhöz, gondolom, örülnek neki, ha látják a szövetségi kapitányt, én meg megnézem, kik az ügyesek. Nyilván a 2001-es gyerek nem lesz ott Rióban, bár 2020-ban már bőven ott lehet, és az sincs olyan messze. Az egyik ilyen felmérőn találtam egy papírt a földön, baromi apró betűkkel volt rajta három szó, alig tudtam otthon beütni a Google-ba: crossfit training swimming. Később kiderült, hogy az amerikai USC egyetem úszóedzőjének, Dave Salonak (Hosszú Katinka edzője is volt) egyik az interneten megjelent írásáról van szó. Elkezdtem olvasgatni a módszerről, kiderült, már régóta csinálja, de eleinte mindenki lehülyézte, pedig eredményei vannak. Én viszont nagyon érdekes dolgokat láttam ebben is. Nem mondom, hogy elkezdünk crossfit trainingezni nyolc héttel az Eb előtt, de mindig meg kell próbálni egy újabb frontot nyitni.” Arról, hogy régen mennyit ért egyetlen uszoda. „Az, hogy ennyi uszoda van Budapesten, minden szempontból klassz. De amikor én a Margit-szigeten voltam játékos vagy edző, rengeteget tanultam mindennap mások edzéseiből, az ember fél órával hamarabb lejött, eldumálgatott, aztán hoppá, kapott egy új gyakorlatot. Összpontosult a tudás egy helyen. Ma is elmegy az ember egyik-másik klub uszodájába, de az már nem olyan. Kizárultunk a körből, kicsit önképzőbe mentünk át, a pletykákról, érdekes történésekről nem is beszélve.”

-

Arról, hogy az 50 éve alatt az uszodában töltött rengeteg idő mennyire vitte el a határokig. „Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik egész életükben azzal tudtak foglalkozni, amit szerettek. Tényleg volt olyan, hogy éjszaka is kellett dolgoznom a póló mellett, hogy eltartsam a családom, de soha nem jutott eszembe, hogy kiszálljak. A feleségemnek azt szoktam mondani viccesen, hogy amikor megkérted a kezemet, akkor már tudtad, hogy én szombat-vasárnap nem leszek otthon. Amúgy pedig az egész környezetem így ismer, talán nekik lenne a legfurcsább, ha egyszer azt mondanám, hogy köszönöm. Hozzá kell tenni, hogy amikor 15 évvel ezelőtt bejött, hogy különböző meccsekre biztonsági cégek engednek be, akkor azt mondtam, ha engem egyszer nem engednek be, akkor én abbahagyom az egészet. Ennek néha a határán vagyok, mert nyilván nem kell engem név szerint ismerni, de én abban nőttem fel, hogy az uszoda az uszoda, aki ott ismert és elismert, az bármikor bemegy, ha akar.” Arról, hogy fatalistaként mit adott neki a sors a pólóval. „Szegény Markovits Kálmán bácsi (kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó – a szerk.) szerintem húsz évvel hamarabb meghal, ha nem mehetett volna le az uszodába. Ha egyszer megtiltották volna neki, az végzetes lett volna, na, én is így vagyok ezzel. Nagyon jól érzem magam otthon, de talán nem sértődik meg az asszony, ha azt mondom, hogy az én otthonom az uszoda. Édesanyám úszóedző volt, zigóta korom óta az uszodában vagyok, vagyis amióta legalább három sejtből állok, azóta itt vagyok. A sors nekem ezt adta, hogy itt lehetek, és ez tökéletes, nem kell túlragozni. A fatalizmusomról csak annyit, régóta azt gondolom, csináljuk úgy, ahogy megtörténnek a dolgok. Nem szabad rágörcsölni semmire, mert abból csak rosszabb lesz. Érdekes módon a coaching ezt nagyon felerősítette bennem, mert ennek éppen ez a lényege. A jelmondat az volt a képzésen: minden megtörténhet, ha hagyod! Ez tökéletes megfogalmazás, és jó pár szívinfarktust megspórolhatnánk ebben az országban, ha többen állnának így hozzá.” Arról, hogy a sok-sok utánpótlás- és felnőtt válogatottal elért dobogós siker után a hazai Eb lenne a legalkalmasabb az első aranyra. „Hogy bele lehet-e csalogatni ebbe a mondatba? Igen.”

Névjegy

Az 50 éves Merész András a vízilabda ob I-ben a Tungsram és a Honvéd játékosa volt, majd egy baleset megszakította pályafutását. Edzőként a férfi első osztályban a Szolnokot irányította, majd a KSI-t, 2001-től a férfi korosztályos válogatottakat vezette, vb-bronzot, Eb-ezüstöt és bronzot nyert csapataival. 2005 után a női utánpótlás-válogatottal vb-ezüstöt és -bronzot, illetve Eb-ezüstöt szerzett. 2010-től irányítja a felnőtt női válogatottat, 2102-ben Eb-bronzot nyert, a londoni olimpián a 4. helyen végzett, akárcsak a 2013-as Világligában. 2013-ban Barcelonában vb-bronzérmet szerzett a csapatával.