Akiket még a lovak is kiröhögnek

-

Egyrészt a gyönyörű, strapabíró lovak látványa és a mitologikus hangulatú izlandi táj miatt vonzó a Titanic filmfesztivál Lovak és emberek versenyfilmje. Másrészt csábít a humorérzék, amit ez a végtelen egyszerű cím sugall. A vicces jelenetek azonban röhejessé fajulnak, az emberek esendősége hátborzongatóvá válik, a dokumentumfilmes jelleg bizarr fikció lesz, amint kicsordul az első élőlény vére.


Olyan, mintha egy novellás kötetbe csöppentünk volna bele, amely egyszerre íródott Örkénynek, Kusturicának és Jancsó Miklósnak. A Lovak és emberek egymáshoz lazán fűződő történetei Izlandon játszódnak, zord, nyirkos, rideg, túlvilági hangulatú vidéken, végtelenül egyszerű lótenyésztő emberek között. A nyitójelentnél még azt gondoljuk, hogy Benedikt Erlingsson filmje a barátságtalan völgy lakóinak és állatainak különleges kapcsolatát, egymásra utaltságát és tökéletes szimbiózisát mutatja be nekünk. Csakhogy a Hullámtörők-díjért versengő filmben szó sincs tökéletes harmóniáról, inkább kihasználásról, és az állattól való függőségről. Az egyszerű karakterekkel dolgozó film időtlen, viszont egyáltalán nem hízelgő mondanivalót tartogat az emberről: szánalmasnak mutat be minket. Saját jószágainknál is ösztönösebb lényeknek.



Az események hamar groteszkbe fordulnak. Az elején egy férfi komikus büszkeségét látjuk, mert sikerült betörnie egy kancát,  a végén ugyanez az ember megy össze a szemünk előtt, amikor a betört kancát úgy teszi magáévá  egy csődör, miközben ő ott ül a nyeregben.  Az emberek, akiknek a nevét sem fontos tudni, ebben a torzzá formált világban, kapálódzó, életüket fölöslegesen bonyolító élőlényekké válnak.  Egy részeges figura képes lovastul a jéghideg tengerbe ugratni, hogy elébe ússzon egy szállító hajónak, amelyen dollárért vodkát tud venni. A vízből kimászva vedelni kezd, majd saját hányásába dől. A ló helyett dühödten traktorra szálló ember a göröngyös vidéken végigszántva végül szakadékban végzi gépével együtt. A sort lehetne folytatni. Erlingsson bizarr világában csak három szereplő gondolkodik. Egyedül ők azok, akik valamiféleképpen győzedelmeskednek az ösztöneik fölött, és ezekből is csak egyetlen ember van, aki szinte sosem hat röhejesnek. Ennek a nőnek a jelleme sem kevésbé irracionális, mint a többié, csak éppen őt a rendező az ellentétes irányba, a sárba döngölés helyett, valahova a az skandináv istenek mitikus világába emeli.  



A többi, a Titanic filmfesztiválon bemutatott filmről szóló cikkünket itt olvashatja. Nem tudja, mit nézzen? Itt megmondjuk. A Lovak és embereket április 10-én vetítik még 18:30-tól a Puskinban.