Aki szkafander nélkül szállt le a Holdra

Fotó: Getty Images / Paula Bronstein / Getty Images / Paula Bronstein

-

HÁTTÉR

A félős dél-tiroli gyerek egy napot is alig bírt ki egyedül, de megpróbálta legyőzni a magányt, és minden idők legnagyobb hegymászójává vált, átírva közben a paradigmákat. Elsőként jutott oxigénpalack nélkül a Föld legmagasabb pontjára, elsőként győzte le mind a 14 nyolcezres csúcsot, de a hegymászó-társadalmat akkor döbbentette meg igazán, amikor egy szál hátizsákkal szólóban is meghódította a Mount Everestet. Öccse halálában a mai napig nem tudta teljesen tisztázni a felelősségét, de a sikerei a hegyen és a hegyen túl is megkérdőjelezhetetlenek, és sokak szerint épp a nehezen bírható arroganciáján alapulnak. Reinhold Messner ma 70 éves.


Reinhold Messner Bicskei Bertalannal (a fociválogatott egykori szövetségi kapitányával) egy napon, 1944. szeptember 17-én született az osztrákok lakta Dél-Tirolban, és egy tízgyermekes családban nevelkedett. Már ötéves korától a hegyeket mászta az apjával, később Günther öccse lett az állandó társa, de sokszor indult magányos utakra, amiknek csak évtizedekkel későbbi könyvében árulta el a jelentőségét (lásd később). Gyorsan a meggyőződésévé vált, hogy az igazi hegymászó segítség nélkül, a lehető legkevesebb felszereléssel és oxigénpalack nélkül indul útnak; a szabályos expedíciókat a természet és a hegyek iránti tisztelet hiányának nevezte. Bár 20 éves korára az Alpokban Európa legjobb alpinistái közé verekedte be magát, ez a gondolata akkoriban csak egy bizonyos magasságig állta meg a helyét; őrültségnek, de leginkább fizikai lehetetlenségnek számított. Legalábbis az orvosok szerint, akik biztosra vették, hogy a 8000 méter fölötti halálzóna oxigénmennyisége nem elegendő az emberi szervezetnek. A gyors lefolyású ödémás halál mellett pedig ugyanígy tragédiával fenyeget a közvetett hatás: az oxigénhiányos agyműködés okozta rossz döntések miatt, melyek odafent végzetesek. Hogy mennyire forradalmiak voltak Messner gondolatai akkoriban, azt az is jelzi, hogy a hegymászóvilág 9 éves korában (1953) ért el addig, hogy több évtizedes ostrom után bevette a Mount Everestet. Tenzing Norgaj és Edmund Hillary végig oxigénpalackot használtak (még ha kezdetleges technikával is), emellett John Hunt 400 fős (!) csapata támogatta őket. Messner ennek ellenére egyre nagyobb magasságokra tört, és bár közben a padovai egyetemen magas- és mélyépítést tanult, majd matematikát tanított, egy idő után gyökeresen váltott, és minden idejét a hegyeknek szentelte.

Reinhold Messner

A mai napig kísérti egy borzalmas vád

Ennek eredményeként odáig jutott, hogy a klasszikus alpini technikával 26 évesen megostromolta öccsével pályafutásuk első nyolcezres csúcsát. A Nanga Parbat tetejére (8125 méter) sikerült is felérniük, ráadásul a hegy addig szűznek számító oldalán, a hírhedt Rupal-falon másztak fel, ami a világ egyik leghatalmasabb sziklafala. Természetesen elsőként jutottak fel oxigénpalack nélkül, ez összességében is mindössze a harmadik sikeres expedíció volt a hegyen. A siker azonban napok alatt olyan tragédiává vált, ami azóta is kísérti a világ leghíresebb hegymászóját. Az öccse ugyanis két nappal később ereszkedés közben meghalt, ráadásul máig vitatott körülmények között, emiatt súlyos vádak vetültek Reinhold Messnerre. Günther Messner a hegyi betegség egyre komolyabb jeleit mutatta, ami miatt bátyja igyekezett a leggyorsabb utat megtalálni lefelé a Diamir-oldalon, közben hátrahagyta őt. Amikor viszont visszafordult érte, már nem találta, miután elsodorta egy lavina. Legalábbis az ő verziója szerint. Ereszkedés közben Reinhold Messner is elveszítette hat lábujját fagyás miatt, és innentől kezdve folyamatosan vádolták amiatt, hogy a tapasztalatlanabb öccsét magával vitte: a 2010-ben Joseph Vilsmaier által készített Nanga Parbat című film is az ő számlájára írja az eseményeket. Az expedíciójuk többi tagja azonban még ennél is súlyosabb vádakkal állt elő: azt mondták, Günthert még a csúcs előtt érte a rosszullét, a bátyját azonban hatalmába kerítette a csúcsmámor, és nélküle mászott tovább. Az öccse legyengülve indult lefelé a Rupal-falon, és ott vesztette életét. 25 évvel a tragédia után Reinhold Messnernek elvileg sikerült magát tisztáznia, miután helyi hegymászók 2005-ben megtalálták a Diamir-oldalon öccse holttestét. Ezután Messner egy sajtótájékoztatón mutatta be a közben elhamvasztott öccse bakancsát, ám arra nem adott választ az újságíróknak, hogy a hatóságok megengedték-e a hamvasztást, és hogy megvizsgálták-e a maradványokat, illetve fényképek sem készültek a helyszínről és a holttestről.

Reinhold Messner,

Megcsinálta a lehetetlent, és tudta fokozni

Messnert ezzel együtt nem fogta meg a vádakkal súlyosbított tragédia, sőt, ha lehet, még nagyobb sebességre váltott, és folytatta azt a sorozatot, amivel a világ legjobbja lett. A legfontosabb társát azonnal pótolta a sors, az Andokban megismert szintén osztrák Peter Habeler ugyanazokat a forradalmi nézeteket vallotta, mint ő, így vele vette az újabb akadályokat. Messner 1972-ben újabb nyolcezrest, a Manaszlut hódította meg, majd 1986-ig elsőként sikerült feljutnia oxigénpalack nélkül a világ mind a 14 nyolcezer méter fölé nyúló hegycsúcsára, ebben a sorrendben (összesen 16 év alatt): Nanga Parbat, Manaszlu, Gasherbrum I, Mount Everest, K2, Sisapangma, Kancsendzönga, Gasherbum II, Broad Peak, Cso-Oju, Annapurna, Dhaulagiri, Makalu, Lhoce. A Mount Everest segédeszközök nélküli megmászása 1978-ban történelmi siker volt Habelerrel az oldalán, ezzel végleg kivették a lehetetlen kategóriából a halálzónában való eredményes mászást. A világ már nem tudta őket nem észrevenni, főleg úgy, hogy mindezt megfejelte még abban az évben egy hasonló mérföldkővel. Elsőként jutott fel szólóban egy nyolcezresre: az öccsét elvevő Nanga Parbatra tért vissza úgy, hogy az alaptábortól kezdve teljesen magára volt utalva. Utóbbi mutatványt megismételte két évvel később a Mount Everesten, ezzel a hegyet elsőként és utolsóként hódította meg szólóban, ráadásul monszun idején. Ez volt az a teljesítmény, amely előtt a hegymászó-társadalom is döbbenten állt, Messner egy szál hátizsákkal, minden külső segítség nélkül csinálta meg az utat, és négy nap alatt visszatért az alaptáborba. A amerikai hegymászó, Conrad Anker azt mondta rá: „Ez olyan, mintha leszállt volna a Holdra. Innentől kezdve minden más teljesítmény elhalványul ehhez képest.” A legendás amerikai hegymászó és orvos Tom Horbein ugyanakkor a paradigmák megsemmisítőjének nevezte Messnert, aki tetteivel megváltoztatja az emberek gondolkodását. Elképesztő szívósságát 1984-ben is kamatoztatta: először a világon a bázistáborba való visszatérés nélkül jutott fel a Himalájában lévő Gasherbrum két csúcsára.

Reinhold Messner, Mount Everest

A hegyek ura egy arrogáns egoista

Messner történetéből nem lehet kihagyni, hogy 1978-ban, épp az egyik legnagyobb sikerük idején szakított Habelerrel, akivel azóta sem volt közös akciójuk, és csak ritkán beszélnek egymással. A volt társa a később megjelent könyvében azt írta, Messner állandóan túlhangsúlyozta vezető szerepét: „Úgy tűnt nekem, hogy mindenben elsőszámú akar lenni, és igazából nem akar senkit maga mellé.” Messner erőszakossága és kitörései számos esetben megmutatkoztak a hegyen és a hegyen kívül is, de több olyan vélemény van, miszerint az egója alapozta meg a sikereit. „Az arroganciája tette olyan erőssé és koncentrálttá, azt az utat járta, amit Muhammad Ali” – mondta róla az ausztrál Ed Viesturs. A hegymászás mellett írással foglalkozó Greg Child pedig így összegzett: „Szereted vagy nem, minden út Messnerhez vezet.” Amikor 1986-ban Messner a 14. nyolcezrest is meghódítva végleg a világ tetejére ért, a jeti rejtélyét kezdte kutatni, miután maga is látott a jelenlétére utaló jeleket, ám végül arra jutott, hogy kizárható a létezése. Innentől kezdve a gyaloglásnak szentelte az idejét, ugyanúgy az elképesztő rekordokra hajtva. Előbb 3000 kilométert gyalogolt Tibeten és a Himaláján keresztül, majd 1989-ben Arved Fuchs társaságában mindenféle segédeszköz, kutyaszán vagy motoros szán nélkül, a Déli-sark érintésével 92 nap alatt átgyalogolta az Antarktiszt, összesen 2800 kilométert téve meg. 1992-ben a Takla-Makán sivatagon vágott keresztül, 1993-ban Grönland szigetén gyalogolt végig (2200 kilométer az örök jég birodalmában), 2004-ben a Góbi-sivatagon gyalogolt keresztül, kétezer kilométeren át.

Reinhold Messner,

A többiek csak másztak, ő pénzt is csinált belőle

Messner több mint száz hegycsúcsot hódított meg elsőként, kalandjairól mintegy ötven könyvet írt, amelyeket tucatnyi nyelvre fordítottak le. Előadónak is kiváló, így számos konferencián szerepel, dokumentumfilmjeit vetítette a BBC. Rövid ideig a politika terepére is elkalandozott, 1999-ben az Európai Parlament képviselője lett zöldpárti színekben, de egy ciklus után felállt. Dél-Tirolban nemrég nyílt meg a nevét viselő múzeumegyüttes, amelynek ő az igazgatója. Életéről több film készült, a legfrissebb hírek szerint maga is filmesnek állt, és egy, a hegyek között játszódó játékfilmet készül forgatni. Ahogy azt hegymászótársai is megjegyezték, a hegymászás mellett a marketing területén is a maximum körül teljesít, a sikeres könyveire alapozva komoly bevételekre tett szert. „Miközben a többiek egyszerűen csak másztak, ő pénzt is csinált belőle” – ismerte el egy másik veterán mászó, a brit Adriann Burgess. (Ezek tükrében a jetikutatás lehetett egy jól sikerült marketingakció is.) A könyveinek nem csupán anyagi jelentősége volt, a róla kialakult képet is jelentősen árnyalták, bevezetve az olvasót a kőkemény álarc mögé. Az egyikben a magányt nevezte a legfőbb érzelemnek, ami leginkább hatással volt az életére. „Egész életemben azt próbáltam meg elérni, hogy ezt az érzést kezelni tudjam” – árulta el egy 2002-es interjúban. „Nem a magányos expedíciókra születtem. A 60-as években egy ideig csak egynapos túrákat tettem, hogy ne kelljen sokáig egyedül lennem. Aztán szép lassan megtanultam egy hétig félelem nélkül fennmaradni a hegyekben teljesen egyedül.” A sportágat forradalmasító Messner-nézetek a magyar hegymászó-társadalmat is döntően befolyásolták, a legjobbjaink valamennyien a klasszikus mászás hívei, ugyanabból a megfontolásból, amit ő kifejtett (a hegyek tisztelete és a valódi teljesítmény keresése). A tavaly elhunyt, összesen tíz nyolcezrest meghódító Erőss Zsolt is alapvetően palack használata nélkül vágott neki a hegyeknek (a Mount Everestre végül annak segítségével jutott fel, de csak a második csúcstámadásnál használta). Az idei egyetlen nyolcezres magyar csúcshódítás szereplői, Varga Csaba és Suhajda Szilárd is így mászta meg a Broad Peaket (8047 méter), akárcsak egy évvel korábban Varga a Gasherbrum II-t (8035 m), és Lesták Erzsébet a Sisapangma központi csúcsát (8013 m). A Mount Everestre magyar mászónak még nem sikerült palack használata nélkül felérnie, az immár nyolcadjára próbálkozó Klein Dávid idén 8700 méteren, 250 méterrel a csúcs előtt fordult vissza.

Reinhold Messner