Aki skót dudával támadta meg a németeket

Fotó: AFP / JOEL SAGET / AFP / JOEL SAGET

-

Miközben körülötte hullottak a társai, ő rendületlenül fújta a skót dallamokat. A németek azért nem lőtték le, mert azt hitték, hogy őrült. Rajta kívül egy másik brit háborús hősről is mesélünk, aki nem skót duda, hanem kard nélkül nem ment sosem harcolni.


Hetven éve nyitották meg a második világháború nyugat-európai frontját a szövetséges haderők azzal, hogy végrehajtották a D-Dayt, a normandiai partraszállást. Már tegnap elkezdődtek a megemlékezések: egy 89 éves brit ejtőernyős megismételte csütörtökön az 1944. június 6-án végrehajtott ugrását a franciaországi Ranville-be. Ezúttal két világháborús brit katonát mutatunk be, egyikük az említett partraszállásban is részt vett. Közel négy éve hunyt el a második világháború egyik, ha nem a leghíresebb skótja, aki azóta szobrot is kapott: Bill Millin. Igazi angolszász élettörténet az övé. A kanadai Reginában született 1922. július 14-én. Hároméves volt, amikor apja visszatért Glasgow-ba, hogy rendőrnek álljon. Bill sem tétlenkedett, először a brit hadseregbe jelentkezett, ahol a skót felföldi könnyűgyalogság skót dudás bandáiban játszott, majd a királynő saját skót katonai egységében ugyanezt csinálta. Ezt követően jelentkezett a brit kommandóba, ahol együtt képezték ki Simon Fraserrel, Lovat 15. lordjával.


-


Nos, Fraser végül megtette saját, külön bejáratú skót dudásának Bill Millint, akivel aztán végigcsinálták a normandiai partraszállást is. Bill itt vált híressé azzal, hogy miközben folyamatosan lőtték őket a németek, ő rendületlenül fújta a dudát, ahogy az a fenti képen is látható. Pedig hivatalosan nem is lett volna szabad Lovat lordjának alkalmaznia az akkor 21 éves Millint, mivel a brit hadsereg korábban betiltotta a skót dudák harc közbeni használatát. Millin állítólag ezt szóvá is tette Frasernek, aki így válaszolt:

„Áh, ezt az angolok mondják. Mi ketten skótok vagyunk, ránk ez nem vonatkozik.”
Miközben körülötte egyre csak hullottak a bajtársak, Millin rendületlenül haladt előre, és két tradicionális skót dalt játszott.


Ez volt az egyik dal


„Azt hittük, őrült”

Millin később beszélgetett elfogott német mesterlövészekkel, akik azt mondták, hogy azért nem lőttek rá, mert azt hitték, hogy tébolyult. Pedig nem volt ő őrült, de tény, hogy különc volt a normandiai partraszállók között. Millin volt ugyanis az egyedüli, aki tradicionális skót harci öltözéket viselt, azaz szoknyát. Méghozzá ugyanolyan kiltet, amilyet egykoron az édesapja is viselt az első világháborúban Flandriában. Millinnél mindössze két fegyver volt: az egyik a skót dudája, a másik pedig egy sgian-dubh-nak nevezett fekete kés, amelyet a szoknya jobb oldali részén rejtettek el. Lovat és dudása később a Pegasus Bridge-nél is harcolt, az itt alapított múzeumnak adományozták Millin skót dudáját is.


Ez volt a másik dal, amit Millin játszott


Film, dal, szobor

A partraszállás egyik legkülönlegesebb alakja a háború után Lovat lordjánál dolgozott, majd pszichiátriai ápoló lett belőle. Nyugdíjba vonulását követően egyre többször járt vissza Normandiába különböző megemlékezésekre. 2003-ban volt egy stroke-ja, 2009-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének keresztjét is. 2010-ben, 88 éves korában érte a halál Torbay-ben – fia őrzi emlékét, szintén ezen a hangszeren játszva. De emléke nem halt meg: egy devoni (itt is dolgozott Millin mint ápoló) népdalénekes „A felföldi dudás” címmel írt róla dalt, 1962-ben pedig egy filmben is megjelent egy róla mintázott karakter. A leghosszabb nap című alkotásban II. Erzsébet akkori legfőbb skót dudása, Leslie de Laspee alakította Millint. 2013-ban pedig őt ábrázoló szobrot emeltek a partraszállásához közeli Coleville-Montgomeryben, az átadáson 21 állam félezernél is több dudása vett részt.


Churchill, az őrült, Skócia Háry Jánosa

Egy másik egyedülálló brit háborús hősről is mesélnünk kell: Jack Churchill, avagy Őrült Jack a maga nemében az egyik legkülönlegesebb katona – nem csoda, hogy a Badass of the Week (A hét menő csávója) is megemlékezett róla egy cikk erejéig. Az 1906-ban az angliai Surrey-ben született Churchill katonai akadémián tanult, majd Manchesterben kezdett a birodalmi seregben szolgálni. Szolgálati ideje alatt motorral bejárta az indiai szubkontinenst, megtanult skót dudán játszani, majd visszavonult. Ezt követően volt újságíró, modell, filmszínész, és képviselte Nagy-Britanniát az 1939-es íjász-világbajnokságon. De nem fért a bőrébe, ismét visszatért a sereghez, ahol tisztként Franciaországba került, innen a Blitzkrieg miatt kellett volna továbbállnia. Ám nem ilyen fából faragták: kis gerillacsapatot szervezett, majd íjával, egy skót claymore-karddal és motorbiciklijével felszerelkezve németeket ejtett foglyul, majd megskalpolta őket. Churchillnek olyan kardja volt, mint ezen a fotón balról a második fegyver Churchillnek olyan kardja volt, mint ezen a fotón balról a második fegyver Amikor megkérdezték tőle, hogy minek a kard, így válaszolt:
„Uram, bármely tiszt, aki kard nélkül megy csatába, nincs megfelelően felöltözve.”
Rengeteg legenda született róla. Állítólag azért kapott kitüntetést, mert miután nyakon lőtték, úgy mentett meg egy brit tisztet, hogy az őt őrző nácikhoz beröppent egy kötél segítségével, mellkason szúrta az egyiket, majd puszta kézzel elbánt még nyolc némettel. Ezt neked, Háry János! Ezt követően kommandós lett, és ő is vonult skótdudálva csatába, csak éppen Norvégia egyik szigeténél. Jugoszláviában is harcolt, ott 42 német túszt ejtett puszta kézzel, egy mozsárágyút is zsákmányolt, de ott már a kardját is kellett használnia. Már szinte véget ért a háború, amikor átkérte magát az ázsiai hadszíntérre. Vonata akkor érkezett Burmába, amikor ledobták az atombombákat Japánra, éppen ezért már nem volt nagyon dolga. Jach Churchill (jobbszélen, karddal) egy tréning-akciót vezet Jack Churchill (jobb szélen, karddal) egy kiképző akciót vezet De kalandjai még mindig nem értek véget: negyvenévesen ejtőernyős kiképzést tanult, és Palesztinában szolgált. Itt azzal vétette észre magát, hogy megvédett egy zsidó konvojt egy arab támadástól. 1959-ben, 53 évesen vonult vissza a seregtől, de oktatóként azért még segítette a munkáját Ausztráliában. Itt tanult meg szörfözni, saját magának tervezte és készítette a deszkákat. Végül a katona, aki íjjal és karddal szállt szembe a gépfegyverekkel, szülővárosában hunyt el 1996-ban, 89 évesen.