Ajánlunk egy vallást: candomblé

Fotó: AFP / YASUYOSHI CHIBA / AFP / YASUYOSHI CHIBA

-

Egy- és többistenhit egyszerre, szuggesztíven pulzáló dobritmusok, transzban táncoló nők és férfiak, aromás fürdők testes gőzei – nem, ez nem a legutóbbi cinetrip party leírása, hanem az egyre népszerűbb brazil vallás, a candomblé egyik szertartásáé.


Az egyszerre monoteista és politeista, keresztény szenteket és indián szellemeket egyaránt tisztelő candomblé vitathatatlanul napjaink egyik legellentmondásosabb vallása. Mint annyi minden Brazíliában, a candomblé is az afrikai törzsi tradíciók és az európai katolikus kultúra találkozásának a gyümölcse, mikor is az utóbbi megpróbálta az előbbit erőszakkal a saját képére formálni. A brazil rabszolgák viszont rettentően leleményesnek bizonyultak, mikor kultúrájuknak és hiedelmeiknek a gyarmatosítók számára is elfogadható álcát kellett találniuk – a legközismertebb példa erre a táncruhába bújtatott, gravitációt kiröhögő harcművészet, a capoeira.

-


A portugálok Afrika legkülönbözőbb szegleteiből hurcolták át az Újvilágba a feketéket, így rengeteg nyelv és hagyomány keveredett egymással az ültetvényeken. A hithű gyarmatosítók nagy hangsúlyt fektettek rabszolgáik megtérítésére, már csak azért is, mert azt remélték, hogy azok afrikai indentitásuktól megfosztva majd kezelhetőbbé válnak. A térítést segítendő, a miséket a feketéknek azok saját nyelvén tartották, a fehérektől gondosan elkülönítve, ami nem volt a legátgondoltabb húzás a portugálok részéről, mivel így tökéletes terepet biztosítottak a rabszolgáknak mindenféle susmorgásra, felkelések tervezgetésére és egy új vallás létrehozására. Miután mindenféle afrikai hiedelem összegyúrásából napvilágot látott, a candomblé egy igazi underground vallássá nőtte ki magát, ami a kedvezőtlen körülmények miatt csupán szájhagyomány útján terjedt, így nincs is szent írása vagy bármilyen írásos relikviái. Ez a részlet természetesen a jellemzően analfabéta rabszolgákat nem aggasztotta különösebben. A túlélés érdekében a candomblé a saját kis istenségeit a keresztény szenteknek feleltette meg, így követői ugyan kicsit sajátos, de istenfélő embereknek tűntek a gyarmatosítók szemében. Emiatt szinkretista vallásnak számít, azaz sok más vallás – néha egymásnak ellentmondó – elemei is megtalálhatóak benne: a keresztény mellett az őshonos indián hiedelmek, és a nyugat-afrikai rabszolgák révén még muzulmán motívumok is fellelhetőek itt-ott.

-


A hit követői magukat csak povo de santo-nak, azaz a szent népének nevezik. Hiedelmük szerint egyetlen fő, mindenható isten létezik, akit Olodumaré-nak hívnak. Az alapvetően monoteista felfogás ellenére azért még számtalan egyéb kisebb istenség is helyet kapott az így elég népesre sikeredett panteonban: ők az Orishák, akiket néha a főisten különböző manifesztációjának tartanak, máskor törzsi ősök megistenült szellemeit tisztelik bennük. Minden orishának van egy rá jellemző színe, tárgya, állata és persze, kedvenc napja a héten, így a szertartások kinézete és hozzávalói attól függően változnak, hogy éppen melyik szellemnek hódolnak az egybegyűltek. Az orishák sokszor igen összetett entitások: Exú például a halál orishája, de ő vigyáz az utazókra, valamint ő az útelágazások istene is. Akárcsak az északi Loki, Exú is nagy cselszövő, és mindenféle rosszaságra veszi rá a gyanútlan halandókat, mindezt persze jófejségből, annak reményében, hogy az emberek tanulnak hibáikból és végül jobbá és tapasztaltabbá válnak. Máskor azonban végtelen örömét leli a céltalan zavarkeltésben, és amerre jár, feje tetejére állítja a világot. Gyakran ördögszerű lényként ábrázolják, de van, hogy elegáns, fehér kalapos, fekete emberként festik le. Az ő színe a vörös, keresztény alteregója pedig Szent Mihály.  

-


Már csak azért is megéri a povo de santo tagjának lenni, mert mindenkinek saját, külön bejáratú orishája van, aki vigyáz rá és a sorsáért felelős. Az emberre azonban kivetül az orishájának a személyisége és alkalomadtán meg is szállhatja őt. A candombléban nincs jó és rossz, mindenkinek a saját sorsát kell beteljesíteni, bármi legyen is az. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki azt csinál, amit csak akar, mivel egyrészt a rossz cselekedetek karmaszerűen visszaszállnak az elkövetőre, másrészt pedig komoly morális útmutatók vannak. A közösség moralitását szintén az orishák őrizgetik: a szertartások során megszállnak embereket és rajtuk keresztül jelzik, mi volt helyes és helytelen az egybegyűltek életében. Candomblé magyarul annyit tesz Tánc az istenek tiszteletére, mivel a zenének és a táncnak központi szerepe van a szertartásokban: a hívők rituális tánc segítségével tudnak transzba esni, hogy megnyithassák magukat az őket megszállni készülő orishák előtt. A szeánszokat avatott papok vezetik le házaknak nevezett templomaikban. Az adott ház főpapja szinte mindig egy nő szokott lenni, és csak utána következnek a hierarchiában a férfiak. Ennek az lehet az oka, hogy a rabszolga időkben a férfiak más munkát végeztek, mint a nők, és nem volt annyi idejük spirituális dolgokkal bíbelődni – illetve a nők foglalkoztak a gyerekekkel, így ők voltak elsősorban a felelősök a vallási és erkölcsi fejlődésükért is. Mikor a gyerekek felcseperedtek, a nők megmaradtak spirituális vezetőiknek.  

-


A candomblé egészen a hetvenes évekig – a brazil katonai diktatúra végéig – amolyan földalatti mozgalom volt, aztán a toleránsabb vallási törvények megjelenésével a povo de santo végre nyíltan gyakorolhatta vallását. Mára már – becslések szerint – több mint 3 millió követője van szerte a világon: elsősorban az erős afrikai behatású brazil államokban, de Afrikában és Európában is. A népszerűsége annak köszönhető, hogy sok rabszolga-leszármazottnak a candomblé nem csupán egy vallást jelent, hanem az elveszett afrikai identitását is, melyet annyi generáció után visszaszerezhet. Ez a népszerűség azonban nem teljesen osztatlan, mivel az ország katolikus többsége sokszor nem fogadja igazán szívesen ezt a „kuruzsló szektát“. Nehezíti a helyzetet, hogy gyakran összemossák olyan hasonló vallásokkal, mint a voodoo-szerű Macumba, ami néhol erősen határos a fekete mágiával.

Macumba


A candomblé mindenesetre nagyon ember- és természetközeli vallás, így tökéletes harmóniában van a brazilok alapvető természetével, amitől véletlenül a zene és a tánc sem áll túl messze. Ha a közeljövőben valami rosszaságon kapjuk magunkat, próbáljunk tanulni belőle. Minden bizonnyal Exú keze lehet a dologban.