Ahol Prokofjevre lazulnak a hipszterek

Fotó: Stefanie Loos / Stiftung Berliner Philharmoniker / Stefanie Loos / Stiftung Berliner Philharmoniker

-

HÁTTÉR

Nem a németek találták fel az ingyenes komolyzenei koncerteket, de az idén 50 éves Berlini Filharmónia valamit nagyon eltalált. Lunchkonzertjeiknek Berlinben kultusza lett, Beethovennek, Bachnak pedig szoptatós kismamákból, kispénzű bevándorlókból, hipszterekből és kultúrszomjas nyugdíjasokból álló törzsközönsége.


Poroszos alapelv a pontosság, a rendszeres „lunchkoncertezők” kénytelenek kínosan ügyelni rá. Csak akkor van esélyük ugyanis bejutni a Berlini Filharmóniába, ha jóval kezdés előtt, dél körül érkeznek, és az elsők között csapnak le a legjobb helyekre. A rutinosak úgy helyezkednek, hogy az élmény a legjobb legyen: nem mindegy, hogy lépcsős hely jut, falnál gubbasztós, esetleg egy földön, pokrócon heverészős, kényelmes. Fenntartott hely csak időseknek és mozgáskorlátozottaknak jár. mkr_1_lunchkonzert_03 Renata (77) nem szeret tolakodni, biztosra megy. Az ingyenes keddi koncerteknek számára rítusa van: várakozás közben itt szereti például kiolvasni az újságokat, míg fel nem csendül az első darab – meséli kezdés előtt negyedórával a tömött előcsarnok egyik zugában. Évek óta jár a Lunchkoncertekre. Ráér, mondja, és már ki sem hagyná. Szerinte Berlin itt a legszebb, leghumánusabb arcát mutatja, jólesik elvegyülve szemlélődni.

A kemény magot adó, hozzá hasonló berlini nyugdíjasok már délben összegyűlnek az épület előtt, odabent pedig koncentrikus körökben köréjük rendeződnek a később érkezők: szoptatós kismamák, kerekes székesek, diákcsoportok, szinglik és nagycsaládosok, hipszterek és entellektüelek, turisták és egyéb szerzetek. Szinte minden korosztály és társadalmi réteg képviselteti magát. mkr_1_lunchkonzert_01 Joeffrey (34) a hipszter-punk Friedrichshain negyedből metrózik át keddenként, ott dolgozik egy bárban éjjelente. Nem keres jól, de nem panaszkodik. Kérdezni sem kell, dől belőle a szó: egy francia faluból jött Berlinbe szerencsét próbálni, először egy hostelben hallott az ingyenes koncertekről, ahol állítólag nem kell feszengeni. Jegyre nem lenne pénze, és amúgy is inkább a rock ’n’ roll az ő zenéje, de erre kíváncsi lett. Ötödször van itt. „Rákapott”, mondja, mert az itt begyűjtött energiákból, zenéből sűrítve megkapja azt az életérzést, ami miatt maradást tervez. A mellette ülő hamburgi pár, Till (30) és Inez (24) a szomszédos parkból ugrott be piknikszettestül, plédestül koncertet hallgatni. Plédszomszédságukban két kismama rendezkedett be egyévesforma gyerekeikkel. mkr_1_lunchkonzert_02

A bennfentes berlini találkozóhellyé lett Lunchkonzert a mai formájában szinte a véletlen műve: egy félreértés rejlik mögötte. 2006-ban új intendáns érkezett a rangos Berlini Filharmóniába az amerikai Pamela Rosenberg személyében. Korábban a San Fransisco-i Operában dolgozott, innen hozta magával az alapötletet: komolyzenét kínálni ingyen, ebédidőben. Elsősorban a közeli üzleti központ, a Potsdamer Platz élre vasalt-nyakkendős közönségét célozták meg, számítva arra, hogy a menedzserek a német GDP kitermelését megszakítva majd átjönnek kikapcsolódni, ebédelni. mkr_1_lunchkonzert_04 A számításokkal ellentétben helyettük nem feltétlenül éhes, de kispénzű és lelkes közönség rohamozta meg keddenként az épületet, akik nagyon örültek egy ingyenes lehetőségnek. Az első koncertet 2007. október 15-én tartották – azóta több mint 400 000 látogató volt kíváncsi a keddi komolyzenei blokkokra, amelyek 20 percesről mára egyórás programmá bővültek átlagosan 1200-1500 fős közönségnek. A program előre felkerül a Berlini Filharmónia honlapjára, de a többség nem aszerint dönt. Inkább hagyja magát meglepni. Rizikó nincs: a kínálat mindene alkalommal különleges. Eleinte nem volt egyszerű a Filharmónia zenészeit rávenni, hogy keddenként délben (ingyen) akarjanak kamarakoncertet adni – mondja a programot koordináló Marieluise Schneider. A helyzet azóta megfordult: ma már szinte versenyeznek azért, ki játszik legközelebb. Egy-egy tehetségközpont hallgatói is rendszeresen sorra kerülnek. A programban Bachtól Bartókon át Schumannig megfér szinte bármi, Prokofjev szonátáira pedig itt egyáltalán nem szégyen táncolni.