Ahol működött a demokrácia

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Teljes volt az összhang a budapesti 1-es választókerület egyik szavazókörében, ahol a szavazatszámláló bizottság tagjai tökéletesen dolgoztak együtt. A szavazólapokon azért voltak érdekességek.


A 19 órai zárás előtt három perccel esett be az utolsó szavazó a fővárosi 1-es szavazókerület 2-es számú szavazókörébe. A zárás utáni vélekedések szerint folyamatosabban jöttek az emberek, mint négy éve. Elsőnek a választási bizottság hét tagja és az elnök pecsétel, a hangulat oldottabb, 13 órányi munka után érződik a felszabadultság. Jön az urnabontás, az asztalokra öntik a borítékokat, melyek között meglepően sokat leragasztottak, volt, aki még meg is jelölte a leragasztást, hátha úgy biztosabb. Majd félezer szavazólapot kellett szétválogatni és átszámolni. Előbb az egyéni, majd a listás papírokat nézték át, az érvényteleneket kiemelve a halmokból. Akadtak üres szavazólapok, és volt, aki pénisszel nyomatékosította a véleményét. Egy felháborodott voksoló hosszú levelet írt a lapra: kifejtette, hogy a felsorolt politikusok még beszélni sem tudnak, hát hogy szavazna rájuk, ráadásul az utolsó politikus, akire érdemes volt, az Széchenyi. A nyolctagú számlálócsapatból minden szavazatot legalább hárman számolnak át, megfeszített a tempó, sokat használják a kéznedvesítő szivacsot, az igyekezetnek pedig meg is lett az eredménye: ők lettek ugyanis az elsők, akik a választókerületben adatokkal tudtak szolgálni a központi informatika felé. Nem volt gyanakvás vagy feszültség, helyette nyolc ember együtt tudott dolgozni a demokrácia szabályai szerint. Fél kilenc előtt valamivel már csak a szavazóhelyiség dekorációját szedték le a falról – pártdelegáltak, csapatmunkában.