Ahol a rock'n'roll születik: legendás stúdiók a világban

Fotó: / / /

-

HÁTTÉR

Nyolc amerikai város stúdióiban, emblematikus helyi zenészekkel rögzíti új lemezét a Foo Fighters, melynek vezetője, Dave Grohl nem is olyan régen egy filmet is szentelt egy poptörténeti helyszínnek, a Los Angelesi Sound City Studiosnak. Hogy hangfelvételek helyszínei is lehetnek kultikusak, sőt komoly érzelmekkel viszonyulhatunk hozzájuk? Hát persze! Itt van mindjárt öt híres-neves.


Az ősforrás, a memphisi Sun Studio, ahol többek közt Elvis, Jerry Lee Lewis, Johnny Cash és Roy Orbison felvételei is készültek. Nem túlzás azt állítani, hogy itt született a rock and roll, hiszen, ha minden igaz, itt került rögzítésre az első rock and roll-kislemez, a Jackie Branston and His Delta Cats-féle Rocket 88, melynek dalszerzője nem más mint Ike Turner. A stúdiót - eredeti nevén: Memphis Recording Service - 1950-ben alapította Sam Phillips, Az Ember Akinek A Világ Elvis Presley-t Köszönheti. Az épület kombóként szolgált, hiszen ugyanit nyílt meg a stúdióhoz szorosan kötődő lemezkiadó, a Sun Records.  



1953 augusztusában ide sétált be a 18 éves Elvis Presley, hogy édesanyja számára, ajándékul két dalt rögzítsen, s itt vette fel, alig egy évvel később, 1954. július 5-én a That's All Right című számot, mely beteljesítette Sam Phillips régi mániáját: "ha egyszer találnék egy fehér előadót fekete hanggal, sok millió dollárt keresnék". Presley nem sokkal később odább állt, s a hatvanas évek közepére-végére a Sun Studio szép napjai is elmúltak - Phillips elvesztette az érdeklődését a stúdiók iránt, inkább rádiókba fektetett be. Húsz évvel később, a nyolcvanas évek végén a Sun feltámadt és 1987-től részben turistalátványosságként, részben működő stúdióként újra üzemel. Dolgozott itt többek közt a U2 is; Bonóék Amerika-tripjét dokumentáló Rattle and Hum munkálatainak egy része Memphisben zajlott.


Abbey Road Studios

A rock and roll a Sunban született, ám a másik őslegenda, az Abbey Road Studios még sokkal korábban. 1931-ben nyílt. A London Westminster városrészében található intézményt (mely eredetileg egy kilencszobás, az 1830-as években épült városi ház volt)  az EMI elődje, a Gramophone Company alapította. A tulajdonos aztán egészen 2012-ig az EMI lemezcég maradt. Eredetileg természetesen leginkább komolyzenei hangfelvételek készültek itt, ám az ötvenes évektől az Abbey Roadra is megérkezett a könnyűzene - az épület Studio Two nevű üzemegysége vált az angol könnyűzene hídfőállásává, a hatvanas évek elején még fehérköpenyes zenetudorokkal. Az Abbey Road Studios - mely egészen 1970-ig nem is viselte ezt a nevet, ám a Beatles azonos címet viselő nagylemeze után végül hivatalosan is Abbey Road lett. 1962 és 1970 között itt készült gyakorlatilag a Beatles összes hangfelvétele, ide köthető a Fab Four összes felvételi legendája - a Revolution 9 felszabdalt és újraragasztott, avantgarde-kísérletező szalaghurkai, a Day In The Life szimfonikus zenekara, meg az összes kisebb-nagyobb felvételi csoda, kísérlet és alkímia. Úgy, hogy egyébként hosszú ideig, egészen a hatvanas évek második feléig - szemben a már haladóbb amerikai stúdiókkal - az Abbey Roadon (figyelem, a gyengébb idegzetűek most függesszék fel az olvasást!) négysávos keverőpulton zajlott a munka.

Az Abbey Road még stúdió, de búcsújáróhely is


Na, de persze nem csak a Beatles dolgozott itt: a ház előtti zebráról és az ott gyakorlatilag kötelező jelleggel elkészített Beatles-lemezborító replikákról is elhíresült Abbey Roadon készült a Pink Floyd-féle The Dark Side Of The Moon (mely lemezborítókat bemutató cikkünkben is előkerült), a Radiohead OK Computer című alapvetése, a Duran Duran bemutatkozó albuma, a Depeche Mode Ultra című lemeze, vagy Robbie Williams aktuális cucca, a Swings Both Ways. A stúdió 2012 szeptemberében az EMI eladása során a Universal Music tulajdonába ment át.


Electric Lady Studios

A New York-i (egész pontosan a Greenwich Village-i) Electric Lady a világ első zenész által tulajdonolt hanglemezstúdiója. Jimi Hendrix és menedzsere, Michael Jeffery 1968-ban vásárolta meg az éppen megszűnt The Generation nevű nightclubot, ahol korábban többek közt Janis Joplin, B.B. King vagy a Sly and The Family Stone is koncertezett. Jimi eredetileg élőzenés helyet tervezett, ám barátai rábeszélték, hogy profi stúdióvá alakítsák a teret - az Electric Lady-ből végül jövőbe mutató, különleges hely lett, a rendezett falak helyett a Hendrixre jellemző pszichedelikus dizájnnal, és úttörőnek számító 24 sávos keverőpulttal. A nyitásra 1970. augusztus 26-án került sor, a nyitóbulin többek közt Stevie Winwood, Eric Clapton, Ron Wood és Patti Smith ünnepelték az Electric Lady indulását.


Érdekesség, hogy Hendrix egyetlen, életében megjelent sorlemeze sem az Electric Lady stúdióban készült, viszont több posztumusz megjelent hanglemezén is (hogy csak néhányat említsünk: The Cry Of Love, 1971; Rainbow Bridge, 1971; People, Hell and Angels, 2013) hallhatunk a stúdióban rögzített számokat. Hogy folytassuk a listát: ebben a stúdióban készült az AC/DC Back In Black című lemeze, a Led Zeppelin Houses Of The Holy című albuma, David Bowie Young Americans nagylemeze és Patti Smith Horses című klasszikusa; legutóbb (2013-ban) pedig mások mellett a Coldplay, a Daft Punk és az Arcade Fire dolgozott itt.


Polar Studios

Az angolszász dominanciájú popvilágban talán még ma is különleges figuráknak számítanak az elmúlt években fokozottan sikeres svéd producerek (Martin Terefe, Tore Johansson, Avicii, Max Martin, RedOne - ténykedésük egy külön cikket is megérne). Négy évtizeddel ezelőtt minden bizonnyal még speciálisabb jelenség volt egy stockholmi stúdió, ahol aztán számos előadó és zenekar készített hangfelvételt/lemezt. A Polart az ABBA szerzőpárosa, Björn Ulvaeus és Benny Anderson alapította, a grand openingre egy évvel később, 1978 májusában került sor. Újabb egy esztendővel később már itt készült a Led Zeppelin In Through The Outdoor című lemeze, aztán járt itt a Ramones, a Roxy Music, a Genesis, Burt Bacharach, a Beastie Boys, a Backstreet Boys vagy a Rammstein.


A stúdió történetének egy legfontosabb pillanata éppen az ABBA The Visitors című, egyébként csúcsműnek számító búcsúalbuma volt: ez a lemez a Polar 3M nevű új digitális felvevőrendszerén készült, s, mint ilyen, a könnyűzene-történet egyik első digitális popfelvétele volt. A stúdió 2004-ben bezárt és új helyre költözött.


A berlini Hansa Tonstudio története kifejezetten különleges. Az épület Berlin Kreuzberg negyedében található, legpatinásabb eleme, a különleges akusztikájáról nevezetes Meistersaal klasszikuszenei koncertteremnek épült 1910-ben, volt náci bálterem is, 1943-ban bombatalálat érte, később, a háború után rendeztek itt kabarékat és filmvetítéseket. 1961-ben aztán közvetlen szomszédságában húzták fel a berlini falat, és ez be is tett a pezsgő kulturális életnek. 1961-től az Ariola kiadó használta immár stúdióként, 1976-ban pedig a Meisel fivérek cége, a Meiser Musicverlage vásárolta meg az egész Köthener utcai épületet, s építette fel Hansa Tonstudio öt felvevő- illetve keverőstúdiót felvonultató komplexumát. A hetvenes évek második felétől dolgozott itt David Bowie (aki itt rögzítette legendás berlini trilógiája első két lemezét, az 1977-es Low és az ugyanabban az évben megjelent Heroes című albumokat), Iggy Pop (aki ugyancsak két lemezt vett fel 1977-ben a Hansában, Bowie irányításával: The Idiot, Lust For Life), berlini évei alatt, a nyolcvanas évek második felében vett itt fel lemezeket Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds.

GERMANY-BRITAIN-MUSIC-HISTORY-BOWIE


Gyakran járt ide ugyancsak a nyolcvanas években a Depeche Mode is, s 1991-ben itt készült a U2 korszakváltó Achtung Baby lemeze is. A lemezipar válságával párhuzamosan a Hansa-komplexum is összement, de a kétezres években is készültek itt izgalmas lemezek. A Hansát vette igénybe többek közt a Supergrass, a Snow Patrol és végül, de nem utolsósorban búcsúlemeze, a 2010-es Collapse Into Now elkészítésére az R.E.M, mely egyébként a Meistersaalban egy stúdiókisfilmet is készített.