A tücsök az új csirke

Fotó: Six Foods / Six Foods

-

HÁTTÉR

Nem kell furcsán nézni azokra, akiknek ez bejön. Egészséges, környezetkímélő és még lehet, hogy finom is.


Hetvenezer dollárt, azaz körülbelül 15 millió forintot gyűjtött egy elsőre furcsának tűnő ötlettel három amerikai lány. A Harvardon végzett csapat kevesebbet kért, úgy gondolták, harmincezer is elég ahhoz, hogy beindítsák rovarcsipsz-manufaktúrájukat. A siker egyik titka az lehetett, hogy nem térítettek, nem ijesztgettek, egyszerűen szimpatikusak és lelkesek voltak. Igazából mi is megkóstolnánk a csokis “ciripelő” csipszet. De hogyan viszonyulunk úgy általában az ízeltlábúak rágcsálásához? Rovarevés jön, a fejtől a potrohig.


Laura D’Asaro, Rose Wang, és Meryl Natow projektje elsőként a rovarevésről alkotott előítéleteinken szeretne változtatni. Rájuk először a személyes tapasztalatok hatottak. “A Harvardon vagyok Afrika tanulmányok mesterszakos hallgató, amikor elmentem Tanzániába és sült hernyókat ettem. Szerelem volt első kóstolásra. - mesélte D’Asaro a Boston Magazine-nak. Hasonlóan pozitív élmény volt Wangnak ugyanebben az időben Peking utcáján sült skorpiót enni.

“Olyan íze volt, mint a ráknak, csak a hal mellékíze nélkül.”

Állatrendszertanilag pontosabb is, ha nemcsak rovarok osztályáról, hanem az ízeltlábúak törzséről beszélünk. Hogy nyolclábúak se essenek ki, nem beszélve a rákok ollóiról. A rovarevés tudományos elnevezését, az entomofágiát is erre a nagyobb halmazra használják. Az amerikai lányokat is a lábak száma inspirálta a cégnév kitalálásakor: Six Foods. A rovarcsemege ötletüknek időszerűségét az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO tavalyi jelentése is megerősítette.


Humánusabb vacsora

A népesség világátlagban továbbra is növekszik, a számítások szerint 2050-ben, a 9 milliárdos Földön kétszer annyi húst fogunk fogyasztani, mint ma. Súlyosbítja a dolgot, hogy a hentespult mai kínálatát adó állatok túl sokat esznek. A marha 8 kg friss, harmatos füvet - a szám valójában proteinről szól, de így jobban hangzik - de ebből mi csak 2 fazéknyi gulyáslevest főzhetünk (azaz lesz 1 kg “lábszárunk”). Ezzel szemben 2 kiló tápanyagból lesz egy kilónyi ehető rovarprotein. Tovább rontja az esti grillezés hangulatát, hogy ismert, a nagyüzemi állattenyésztés az üvegházhatású gázkibocsátások 18 százalékáért felelős. Itt már bioetikai kérdések is felmerülnek. Mennyit szenvednek az állatok egy modern állatfarmon? Számít-e ez a ma emberének? Greg Bognar, a melbourne-i La Trobe Egyetem Filozófia Tanszékének adjunktusa a VS.hu megkeresésére korábbi blogbejegyzését ajánlotta figyelmünkbe. Ha etikai gondolkodásunkban nekünk is alap, hogy “törekszünk a jó előmozdítására a világban”, akkor nem suhanhatunk át ezeken a szempontokon. (Opció még a vegánná válni, vagy várni a laborban növesztett húst.) Nyilvánvalóan fájdalmas az élet egy sertéstelepen, még ha az a város szélén is van. Csak a megszokás miatt nem rebben a szemünk amikor hagyományos disznóölésre invitálnak.

“(...) a rovar-tenyésztés sokkal humánusabb, mint az emlős-tenyésztés — nemcsak azért, mert etikailag sokkal kevésbé aggályos egy tücsköt megölni, mint egy intelligens disznót, hanem azért is, mert a rovarok kifejezetten élveznék a nagyüzemi állattartás zsúfolt, koszos körülményeit, és szívesen megeszik a civilizáció hulladékát.”


Amit nem ismerünk, attól félünk

Az európaiaknak bizonyára szokatlan, ha nem egészen bizarr ez a jövőkép. Rásegítenek erre rémes filmemlékeink is, a tányéron izgő-mozgó hangyáktól az intelligens szupercsótányokig. Az undor pszichológiailag teljesen érthető. Általában félünk attól, amit nem ismerünk. Kísérletek igazolták, hogy a pókokat is azért tartjuk veszélyesebbnek, mert kevesebb tapasztalatot szereztünk velük kapcsolatban, mint méhekkel, darazsakkal. (Már aki.) Holott utóbbiak csípése jóval veszélyesebb lehet. A kommunikáció nehézsége sem könnyíti meg a dolgunkat. Nem véletlen, hogy az ízeltlábúak háziasítása csak két, terméket előállító tagnál lett sikeres: a méheknél és selyemhernyóknál. Tömeges méretben ráadásul minden ijesztő. Még akkor is, ha csak rovarok. Elég a legutóbbi madagaszkári sáskajárás képeit megnézni.

sáskajárás madagaszkárban


Jobb, ha inkább tudományosan közelítjük meg a témát. Az egészséges étkezés állandó divathullámai közé könnyedén beilleszthetjük a hat- vagy nyolclábú kajákat. A rovarok remek fehérjeforrások, többnyire alacsony a zsírtartalmuk, proteinben és rostban gazdagok. Tartalmazhatnak rezet, vasat, magnéziumot, foszfort, mangánt, szelént, cinket, sőt lizint is. Ebből az esszenciális aminosavból mi, a főként gabonaféléken élők csak keveset juttatunk a szervezetünkbe. A magas tápértékük miatt a FAO szerint az éhínség elleni küzdelemben is bevethetőek. Mellesleg megenni nemcsak nekünk lenne jó a rovarokat, hanem még takarmány formájában is hasznosíthatnánk, akár készülhet ebből a kutya vacsorája is. Tenyésztésüket a FAO nagy ízeltlábútelepeken képzeli el, akár városokban is.

A Six Foods csapata is a kis helyigényben látja még a pozitívumot. A rovartelep könnyen elfér egy raktárban, nem kell hozzá hatalmas legelő, az állatok mennyisége nem okozhat gondot. A cég az Egyesült Államok egyik megroggyant ipari városában, az ohiói Youngstown-ban indult rovarfarmmal kötötte partneri megállapodást.



Gusztusosan a gusztustalant

Variáljuk a szavakat, hogy rovar meg esetleg ízeltlábú, mert a konkrét fajokat sokkal kevésbé tudjuk megnevezni, nincsenek is rájuk szinonimáink. Máshol, a világ nagyobbik részén ez nem okoz problémát, sőt az egész rovarevés sem számít különös témának.

Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában nem kell külön receptkönyveket írni, hogy az egyik fogás szöcske, sáska, hangyatojás, hernyó, kabóca, méhek, darazsak lárvája. Összesen közel 1900 ehető faj közül válogathatunk. (Elterjedésről, tápanyagértékekről infografikák erre.) Nyersen, szárítva szerencsésebb a természet lágy ölén fogyasztani. Így tesznek a tanzániai törzsek, akik árvaszúnyogakat szárítanak ki a Napon, ebből lesz a kaviárra emlékeztető “kungu”. A trópusok kedvelt csemegéje a pálma zsizsik lárvája nyersen, az ausztrál bennszülöttek édességként csipegetnek a mézgyűjtő hangyákat. (Figyelem: a permetezés veszély lehet!)

Bár a világ többi részén a rovarok inkább az utcai árusok kínálatában vezetők, de számos nemzeti fogást is ismerünk. A mexikói sült chilis szöcske konzervban még nálunk is beszerezhető, Kínában selyemhernyó bábja vagy a molylepke lárvája ismert fogás, míg Vietnámban a tutajpoloskát becsülik nagyra. Thaiföldön az erdei hangyák tényleg elszaladhatnak a tányérról, de az ízesítésként használt chili, só megállíthatja őket. A Six Foods csapata jól ráérzett arra, hogy nem kell erőltetni a rovaralakot. A háromszög alakú csipszet hamarabb megkóstoljuk, mint ha kis hangyákat nyalókába zárva. (Erre is van megvásárolható példa.) Egyébként otthon is lehet kísérletezni, rutinosak szerint a halakhoz hasonlóan itt is frissen érdemes elkészíteni a menüt, nem érdemes pácolással bajlódni. Receptekért lehet neten lehet blogok között kutakodni, Facebook oldalakat szemlézni. Biztos, hogy ha minél többet foglalkozunk a témával, annál kevésbé lesz valószínűtlenebb jövőbeli napi rutin.

Majd pont a tücsköt nem kóstoljuk meg, mi?

Eddig egyetlen alkalommal, 2012 nyarán kóstoltam szöcskét Laosz fővárosában, Vientiane-ben, egy Mekong parti étteremben. A sörkorcsolyák közt szerepelt az étlapon. Ahhoz, hogy az elsőt a számba merjem venni, meg kellett innom két lao-laót (laoszi rizspálinkát), de amikor túltettem magam az első félelmemen, azt tapasztaltam, hogy meglepő módon nem volt rossz. Ha valamihez hasonlítanom kell, akkor a pattogatott kukoricát mondanám. Azaz olajos volt, sós és ropogott a fogam alatt. Bár a szöcske nem tücsök, de ízre nem lehet nagy köztük a  különbség. Szóval tökéletesen megértem, hogy miért áldoznának emberek pénzt arra, hogy szélesebb körben is elérhetővé váljon ez a – világ bizonyos tájain előszeretettel fogyasztott – ropogtatnivaló. (B. Simon Krisztián, VS.hu)