A szemnek még szoknia kell, de ez lenne a válogatott új játéka

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

HÁTTÉR

Illetve egészen pontosan nem ez, mert az előrevagdosott labdákkal azért Pintér Attila is csínján bánna, és a védekezésen is van még mit javítani, de a finnek ellen már látni lehetett, mit kér a szövetségi kapitány a játékosoktól.


Pintér Attila olyan játékot próbál felépíteni a magyar válogatottnál, amit arra találtak ki, hogy eltüntesse az erősebb csapatokkal szemben meglévő különbséget. Első próbálkozásra nem sült el túl jól a dolog, hiszen a nálunk gyengébb finn válogatottal szemben meglévő különbséget is sikerült eltüntetni, azt viszont már lehetett érzékelni, hogy rejlenek lehetőségek ebben a megközelítésben, bármilyen sivárnak is tűnt ez a produkció. Legtisztább formájában Norvégiában honosodott meg hasonló stílusú foci a kilencvenes években, elsősorban Egil Olsen munkásságának köszönhetően. Erre főleg azért volt ott lehetőség, mert norvég foci, mint olyan nem igazán létezett korábban. Olsen, aki két részletben összesen 12 évig volt norvég szövetségi kapitány, úgy gondolta, hogy az a legjobb, ha annyi embert bepakol a labda mögé fegyelmezetten védekezni, amennyit csak lehet, és ha sikerült megszerezni a labdát, akkor a lehető leggyorsabban előrefelé passzolva kell végigrohanni az ellenfélen.


A korábban nem nagyon jegyzett norvég válogatott Olsen alatt került föl a futballtérképre, akinek az egyik legszebb eredménye, hogy Norvégia egy rövid időre a FIFA-világranglista második helyére került a kilencvenes évek közepén. A megfelelő hozzáállással és rengeteg melóval tehát sokat ki lehet hozni ebből a játékrendszerből – lásd görög Eb-győzelem –, de nyilvánvalóan nem csodaszerről van szó. Egyébként az olaszok is ilyesmit játszanak, csak Itáliában egyrészt ennek régebbre visszamenő hagyományai vannak, másrészt pedig Arrigo Sacchi a nyolcvanas-kilencvenes években kicsit átírta ezt a történetet, megtanítva bátrabban, támadóbb felfogásban játszani az olaszokat.


Olsen tehát abban hisz, hogy az ellenfél védelmén még azelőtt kell rajtaütni, hogy az visszarendeződhetett volna, Rudolf Gergely 13. percben szerzett gólja pedig a klasszikus példája volt ennek: gyorsan előrejátszott labda, a védők azt se tudják, hol vannak, és egy gyors lövés... Persze, kéz volt, és szerencse, hogy a labda átpattant az egészen szürreális mozdulatsort bemutató Niki Maenpaa fölött, de szépen összefoglalta, hogy miről is szól nagy vonalakban ez az északi stílus, amit egyébként a jelenlegi angol szövetségi kapitány és kollégája, Bobby Houghton honosított meg Skandináviában a hetvenes évek végétől, amikor Svédországban edzősködtek. Rudolf többször is lőtt a tizenhatoson kívülről, amikor lehetősége adódott rá, és látszott, hogy amikor a többiek védekeznek, egyedüli csatárként kimozog a szélre, hogy kérje a labdát, amint megindulhat a kontra. Pintér a középpályát csupa mozgékony emberrel rakta tele, hiszen ha saját térfelén védekezik a csapat, akkor a labda megszerzése után valahogy föl is kellene érni az ellenfél kapuja elé. Föl volt tehát építve ez a dolog elméletben, de a pályán csak nyomokban láttuk viszont.


A játékrendszernek egyébként, fontos eleme a letámadás, ezt azonban csak az első percekben láthattuk a csapattól – akkor sikerült is egy kis felfordulást okozni a finnek térfelén, ezt követően viszont nagyon passzívvá vált a válogatott, és mélyen behúzódott a térfelére. Ezzel egyébként önmagában még nincs gond, hiszen a finnek nem nagyon tudtak mihez kezdeni a megszállt magyar térfélen. A problémát viszont az okozta, hogy ez az állapot nemcsak fennállt, de súlyosbodott is a mérkőzés előrehaladtával. A második félidő jelentős részében a tizenhatosát őrizte a magyar válogatott, ami egyébként még nem baj, hiszen ezt sem árt gyakorolni, és azt is láttuk, hogy miért. Ha úgy alakítjuk ki a csapat játékát, hogy átadjuk a területet és a labdát az ellenfélnek, támadásainkat pedig kontrákra építjük, akkor a védelemnek képesnek kell lennie 90 percen keresztül összpontosítania. A mi védelmünket viszont az ímmel-ámmal próbálkozó, jelentős mezőnyfölényben játszó, de nem túl erős finn válogatott is össze tudta zavarni tíz perc alatt kétszer. Ebben a csapatrészben tehát kicsit rendet kell tenni, mert gyenge védelemre nem lehet ilyen játékot felépíteni.


Pintér Attila a mérkőzés után elmondta, hogy sem az állandóan előrevágott labdákat nem kérte csapatától – hiszen akkor valószínűleg Futács Márkó kezdett volna –, sem ilyen mélyen meghúzott védelmi vonalról nem volt szó, és azt is szerette volna, ha a válogatott többet birtokolja a labdát, és rákényszeríti akaratát a finnekre. Mindazonáltal, ha pontosan úgy játszik a csapat, ahogyan Pintér elképzelte, az sem feltétlenül a szemet gyönyörködtető foci netovábbja, viszont megnyertük volna vele a meccset – és megnyerhetjük vele a hasonló meccseket. Kritikusok persze, ekkor is lesznek, hiszen az ember szeme ahhoz szokott hozzá, ahogyan a Barcelona vagy a Bayern München játssza a focit, de hát ezt nem kérhetjük számon a játékosainkon, mivel nem azt a képzést kapták, és hétköznaponként nem olyan munkahelyre járnak be dolgozni, mint Iniestáék. Azt viszont számon kérhetjük rajtuk, hogy miért nem voltak képesek leizmozni egy finn válogatottat, de ez mégis csak egy barátságos meccs volt, ráadásul az első a Pintér-korszakban.


Ha a későbbiekben sem látszik a hatékonyság, akkor jogosan fognak erősödni az ezt a módszert bíráló hangok, de egy meccsből maximum az irányt lehet körülbelül megállapítani; azt, hogy meddig juthatunk el abban az irányban, szinte lehetetlen. Magyarország–Finnország 1–2 Gólszerző: Rudolf (13.), ill. Pohjanpalo (74.), Eremenko (84.)

A többi mérkőzésen:

Franciaország–Hollandia 2–0 Spanyolország–Olaszország 1–0 Japán–Új-Zéland 4–2 Irán–Guinea 1–2 Oroszország–Örményország 2–0 Bulgária–Fehéroroszország 2–1 Dél-Afrika–Brazília 0–5 Algéria–Szlovénia 2–0 Görögország–Dél-Korea 0–2 Montenegró–Ghána 1–0 Csehország–Norvégia 2–2 Izrael–Szlovákia 1–3 Bosznia-Hercegovina–Egyiptom 0–2 Ciprus–Észak-Írország 0–0 Kolumbia–Tunézia 1–1 Törökország–Svédország 2–1 Románia–Argentína 0–0 Ukrajna–Egyesült Államok 2–0 Ausztria–Uruguay 1–1 Svájc–Horvátország 2–2 Németország–Chile 1–0 Írország–Szerbia 1–2 Belgium–Elefántcsontpart 2–2 Lengyelország–Skócia 0–1 Wales–Izland 3–1 Anglia–Dánia 1–0 Ausztrália–Ecuador 3–4 Portugália–Kamerun 5–1 Honduras–Venezuela 2–1 Mexikó–Nigéria 0–0 Costa Rica–Paraguay 2–1