A ruandai elnök diadalát Észak-Korea is irigyelné

Fotó: AFP / SIMON MAINA – ruandai megemlékezők idén áprilisban

-

A gerillatábornokból lett államfő sikerre vitte országát. Ennek azonban ára van: minden ellenállást keményen megtorol.


Szinte az összes szavazatot besöpörte a ruandai elnökválasztáson a 17 éve hatalmon lévő elnök. Paul Kagame újabb hét évig irányíthatja az országot. A szavazatok 80 százalékának összeszámlálása alapján, hogy Kagame a voksok 98,66 százalékát gyűjtötte össze, és nyilvánvaló, hogy megnyerte a választást – mondta Kalisa Mbanda, a választási bizottság vezetője. A részvételi arány feltehetően meghaladta a kilencven százalékot.

Az 59 éves Kagame az 1994-es népirtás óta senkinek sem enged beleszólást a politikába, és harmadszor szerezte meg a hét éves államfői mandátumot. A 2003-as és a 2010-es választásokon a szavazatok 95, illetve 93 százalékát szerezte meg. 2015-ben a választáson részt vett ruandaiak 98 százaléka olyan alkotmánymódosítást szavazott meg, amely további hivatali időt tesz lehetővé számára.

A pénteki elnökválasztáson Kagaménak két kihívója volt, a zöldpárti Frank Habineza és egy független jelölt, Philippe Mpayimana, aki az elmúlt 22 évet emigrációban töltötte. Semmi esélyük nem volt arra, hogy kiszorítsák Kagamét a hatalomból.

A tutszi Kagame az emigrációban megalapított Ruandai Hazafias Front élén állva véget vetett az 1994-es népirtásnak. A többségben lévő hutu milíciák – a hutu többségű kormány uszítására – etnikai tisztogatást hajtottak végre a kisebbségben lévő tutszik és a népirtást ellenző hutukkal szemben. A pogromokban száz nap alatt akár egymillió embert is megölhettek.

Kagame elnöksége alatt az új kormánynak nemcsak a rendet és a biztonságot kellett helyreállítania és a gazdaságot újjáépítenie, de gondoskodnia kellett arról is, hogy az emberek feldolgozzák a történteket. Ebben kulcsszerepe volt Kagaménak, aki ezzel nemzetközi elismerést szerzett.

Huszonhárom éve Ruanda a pusztítás képét mutatta, mára viszont mintha kicserélték volna az országot. Az utcák patyolattiszták, a gazdaság folyamatosan nő. Turisták keresik fel Ruandát, a főváros, Kigali a startup vállalkozások legújabb gyűjtőhelye.

Már a péntekre kitűzött elnökválasztás előtt egyértelmű, hogy kit választanak meg. "Örülök, hogy az eredmény már ismert" – mondta Kagame.

„Kagame ideje alatt nőtt a gazdaság. Munkahelyek keletkeztek, csökkent a szegénység", bár Ruanda még mindig szegény ország – mondta Steven Gruzd, a nemzetközi ügyek dél-afrikai intézetének szakértője. Az ENSZ kimutatásában 188 ország között a 159 helyen áll. A gazdaság azonban a Világbank szerint 2001 és 2015 között éves átlagban nyolc százalékot erősödött. Az oktatás és a mezőgazdaság színvonala is javult. Kagame kormánya szigorúan fellép a korrupció ellen.

"Az valóban bámulatos, ahogy az ország meggyógyult a genocídium után, de ez egyben dilemmát is rejt magában", Ruanda sikertörténetének van árnyoldala is – mondta egy európai agytröszt Ruanda-szakértője, s sokat elmond az állapotokról, hogy a szakember nem akarja nevét adni mondandójához. "Nagyon nehéz Ruanda kritikus barátjának lenni." A kormány világossá tette: valaki vagy Ruanda támogatója, s akkor mindent el kell fogadnia, ha nem, akkor ellenség.

Kagame évek óta minden erejével hatalmi pozíciójának erősítésén dolgozik. "A független médiumokat elhallgattatták, az országban alig léteznek már emberi jogi szervezetek" – mondja Ida Sawyer, a Human Rights Watch munkatársa. Tényleges ellenzék nincs. Az elmúlt években rendszeresek voltak a feltételezett politikai és katonai ellenfelek elleni támadások, beleértve a gyilkosságokat is, akár Ruanda határain kívül is. "Azokat, akik meg merik kérdőjelezni a status quót, őrizetbe veszik, eltűnnek, megölik őket" – mondja Sawyer. Kagamé a demokrácia sajátos formájáról beszél, amely "illik hozzánk".

A félelem kultúrája ellenére az elnök nagyon kedvelt, „erős, elkötelezett vezetőnek tekintik". Azért szavaztak rá, mert stabilitást és növekedést ért el: „Ruandában senki sem versenyezhet Kagaméval".

Azt nehéz megmondani, valóban begyógyultak-e a hutuk és a tutszi egymáson ejtett mély sebek. Bár a kormány többsége tutszikból áll, a hivatalos álláspont szerint nincsenek tutszik vagy hutuk, csak ruandaiak vannak.

A Kagame-modell jövője a gazdasági fejlődéstől is függ. Amennyiben a lakosság az országban uralkodó légkört csak azért tűri, mert évről évre jobban megy a sora, akkor Kagaménak a továbbiakban is gazdasági növekedésről kell gondoskodnia. Az idő mutatja majd meg, hogy sikerül-e ez valódi politikai szabadság nélkül.