A romok fotósa, aki soha nem kér engedélyt

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

HÁTTÉR

Romain Veillon hivatása, hogy elhagyatott épületekbe mászik be, aztán lő pár fotót. A Brody Studiosban mutatta be a végeredményt.


„Csak fotózni szabad, és mindössze lábnyomokat hagyhatsz, semmi más nem árulkodhat arról, hogy ott jártál. Ha zárva van az ajtó, akkor az zárva marad. Eltörni nem szabad semmit.” – ismerteti Romain Veillon francia fotós az urbex (urban exploration) fotózás szigorú szabályait. Ezen kívül elhozni nem lehet semmit, de még átrendezni sem ér a helyszínt. „Van, aki beírja a nevét a porba, vagy ott hagyja a névjegykártyáját. De ez a maximum” – mondja a fotográfus.


-


Romain nagyjából egy éve tekinti hivatásának az urbexet, azóta arról szól az élete, hogy elhagyatott épületeket keres az interneten, majd ha talál egy  nagyon jót, fogja a fotós felszerelését, és odautazik. Engedélyt nem kér a hatóságoktól soha – legalábbis látogatás előtt nem. Ha viszont odamenve azt tapasztalja, hogy őrök vannak a bejáratnál, kénytelen valahogy velük leseftelni a dolgot. „Nem szeretném, ha német juhászkutyák erednének a nyomomba” – mondja. Idáig körülbelül száz helyet fotózott le. Egyik nagy kedvence volt Namíbia, ahol Kolmanskopban, egy elhagyott bányászvárosban bolyonghatott. Belgiumot pedig azért szereti, mert egyrészt közel van Franciaországhoz, másrészt sok elhagyott épület található majdnem minden városában.

- - - - - - - -   - - - - - - - - - -   - - - -

Egy kommunista kongresszusi központ ragadta meg leginkább. Sok kastélyban és erőműben is volt, de szereti a lerohadt úszómedencéket és a bevásárlóközpontokat is. „A lakóházak is érdekesek lehetnek, ha sok bennük az olyan használati tárgy, ami a régi életekről árulkodik. Ha oda mész, el tudsz képzelni egy sztorit, valami magyarázatot, hogy miért hagyták el ezeket a házakat. Történt valami? Meghaltak a tulajdonosok? Elmenekültek? Szeretem, ha régi fotókat, esküvői képeket találok, vagy épp cipőket és régi könyveket. Egy egész kis univerzumot hoznak ezek létre” – mondja. Sokszor úgy érzi ezekre a helyekre belépve, mintha időutazáson venne részt. Hiszen vannak köztük olyanok, ahova tíz-húsz éve nem járt senki – leszámítva az alkalmanként besurranó, majd feltűnés nélkül távozó fotósokat.

-


„Ilyenkor visszarepülök a gyerekkoromba” – mondja a francia fényképész arról, hogy miért kezdett három évvel ezelőtt elhagyott épületeket fotózni. Elmondása szerint gyerekkorában egy elhagyott fürdőkomplexum, a Piscine Molitor közelében lakott, ami már nagyon fiatalon rabul ejtette. A nyarakat pedig sokszor nagyanyjánál töltötte, aki egy nagyobb fuvarozócégnek dolgozott, és hagyta neki, hogy egy közeli, elhagyott kamionparkolóban játsszon amíg ő dolgozik. Idáig Belgiumban, Németországban, Magyarországon, Bulgáriában, Luxemburgban, Franciaországban és Namíbiában fotózott.

-


Magyarországon idáig még csak Budapesten volt, a kiállítás után tervezne egy kicsit továbbutazni „Nagyon sok elhagyott ház van, de ezekben legtöbbször már semmilyen tárgy nem maradt, ami mesélne a múltról. Voltam kórházakban, iskolákban, szanatóriumokban.” – mondja. Az erőmű után második kedvence egy elhagyott járműjavító, tele régi vonatokkal (erről egy magyar felfedező is hosszan írt pár éve), ahova tervez minél előbb visszatérni, mert elmondása szerint rengeteg kincset rejt, csak hát kérdéses, meddig marad a hely még látogatható állapotban. „Nagy kár, hogy hagyják őket ott rohadni” – mondja.

-


„Ha tudod, mi a veszély, akkor tudsz rá készülni. Ha tisztában vagy vele, hova szabad lépni, akkor nem lehet bajod.” – mondja, majd hozzáteszi, Nem szereti a nagyon magas épületeket, mert ott bármi a fejére eshet, és úgy általában megpróbál óvatos lenni. „Egy barátom alatt beszakadt a tető, aztán hónapokig nem bírt lábra állni. Én nem szeretnék így járni” – meséli az urbex-szel járó veszélyekről.

- -

„Nagyon ritka, hogy egy erőmű úgy néz ki belülről, mint egy műalkotás” – mondja Romain a kelenföldi „art deco erőműről” készült képe előtt állva. Ezt a kupolát már nagyon régóta látni akarta. „Nagyon fantasztikus. A nap, amikor átsüt rajta, nagyon erőteljes fényt áraszt” – mondja.

Romain Veillon

-


”Ez a templom egy lengyel kisvárosban található. Nem tudom, miért hagyták magára. Egy kis repedésen keresztül másztunk be. Amíg nem állsz benne, addig nem tudod átérezni, mennyire fenséges a látvány” – mielőtt ide eljutott volna, másfél éven keresztül álmodozott róla, milyen lesz majd. Azóta már nehezebb bejutni a templomba, mivel az épületet teljesen lezárták.

Romain Veillon

-


„Zongorát nagyon gyakran találni elhagyott épületekben. Túl nehéz ahhoz, hogy el lehessen vinni. Vannak olyan szobák, amelyek tök üresek, csak egy zongora van a közepükön.”  A zongorán kívül még varrógép fordul elő gyakran. Eddig harminc különböző varrógépbe ütközött elhagyott házakban. „Szobrok vagy tűzhelyek ritkán maradnak, de ha valamikor mégis beléjük botlok, azok nagyon-nagyon szépek tudnak lenni” – meséli a fotós. A fent látható épületben húsz éve nem járt senki a városi felfedezőkön kívül. Romain azt mondja, egy euróért árulják pillanatnyilag, de senkinek nem kell.

Romain Veillon

-


Ez egy elhagyott szálloda Németországban. Az épület fele egy lakástűz miatt vált lakhatatlanná. A másik fele viszont olyan mintha teljesen új lenne.

Romain Veillon

-


(Romain Veillon képeit május 26-ig tudják megtekinteni a Brody Studiosban. További fotókat pedig Romain Veillon honlapján tudnak nézni)