A rákot vírussal, az iskolát demokráciával gyógyítanák a TEDx előadói

Fotó: The Picture Desk / Robert Trachtenberg

-

Meghökkentően kreatív ötletek tárháza. Ismerjék meg a rákkutatással foglalkozó biotechnológust, egy író-oktatáskutató kombót és a rendszerművész hackert. TEDx Danubia Budapesten.


A fővárosi Uránia Nemzeti Filmszínház ad helyet a TEDx különleges konferenciasorozat budapesti előadásainak, amelyek az „terjesztésre méltó gondolatok” mottója mentén zajlanak. A 18 perces vagy rövidebb, gondolatébresztő és szórakoztató előadások rendkívül intenzív és inspiráló élményt jelentenek. A TED 30 éve indult Kaliforniából egy kis, exkluzív és különleges konferenciaként, de mára világszerte fogalommá és számos világméretű kezdeményezés szülőjévé vált. A konferenciát megelőző próbanapon a VS.hu három előadót is faggathatott. Először Andrew Hessel, genetikus, mikrobiológus, biotechnológus és jövőkutatóval beszélgettünk.

A jelenlegi rákkutatás zsákutca

Hessel egész életében arra törekedett, hogy szembe menjen a megszokottal; épp így tesz most a rákkutatásban is. Úgy véli, hogy a hagyományos rákkutatás nem a megfelelő irányba tart, ugyanis egyszerre akar minden betegnek adható, univerzális gyógyszert előállítani. Ez egyrészt nagyon lassú folyamat, másrészt rendkívül drága, és egyelőre nem hatásos, hiszen minden rákos megbetegedés különböző. Emellett a széleskörűen használt kemoterápia szőnyegbombázásszerűen elpusztít minden sejtet - az egészségeseket is.


-


Hessel célja, hogy egyénenként eltérő, „open source” vírusterápiát nyújtson a rákbetegek számára. Módszerének lényege, hogy előbb számítógépen megtervez egy szintetikus vírus DNS-t, amelyet speciális orvosi eszközkkel kinyomtat, majd ezt a beteg sejtjeibe ülteti. Ezután a vírust a sejt sokszorosítja - akár egy 3d-nyomtató - a vírus pedig megtámadja a szervezet egészséges és rákos sejtjeit. Az egészségesek gond nélkül legyőzik a kifejezetten erre tervezett kórt, a rákos sejtek azonban előbb sokszorosítják a vírust, majd elpusztulnak annak nyomán, ezzel láncreakciót indítva el a szervezetben. Elmélete szerint a testünk végül legyőzi a mesterséges vírust, amely azonban időközben leszámol a rákkal. Múlt hónapban már készített ilyen szintetikus vírust, mindössze két hét alatt, 1000 dollárból. A modell egy része tehát már működőképes, reményei szerint a személyre szabott rákgyógyítás is hamarosan megkezdődhet,és még ebben az évtizedben rendkívüli eredményeket érhetnek el a szintetikus vírusokkal.


Falak nélküli iskolák

A New Yorkban élő Nikhil Goyal író és oktatáskutató mindössze 19 éves létére hatodszor szerepel a TED-en. Első könyvében a „One Size Does Not Fit All”-ban ( „Nem mindenkire jó ugyanaz a méret” ) az amerikai oktatási rendszer működését elemzi és kérdőjelezi meg, olyan kérdéseket és témákat feszegetve, mint a tanári hivatás újragondolása és a véleménye szerint elavult iskolai számonkérési rendszer.


-


Goyal szerint a jelenlegi oktatás autokratikus, a kormányok, politikusok, rajtuk keresztül pedig az iskolák írják elő a diákoknak, hogy mit, hol, mikor és hogyan tanuljanak. Teszik mindezt anélkül, hogy egyeztetnének a diákokkal, vagy legalább kikérnék a véleményüket a témában. Úgy véli, az iskolákat demokratikus rendszerűvé kellene átalakítani, hogy a tanároknak, diákoknak és más érintetteknek legyen beleszólása a fent említett témákba. Több száz ilyen iskola létezik már a világon, ahol az az alapfeltételezés, hogy a gyerekek szeretnek tanulni és ha megfelelő körülményeket megteremtik számukra, akkor jobban fognak teljesíteni életükben. Goyal szerint a tantárgyak értékelése helyett (vagy mellett) olyan tulajdonságokat kellene osztályozni az iskolákban, mint például a kíváncsiság, a kreativitás, vagy az elszántság. Ezeket a mostani rendszer kigyomlálja a diákokból, tehát később sem lesznek értékes jellemzők a felnőttek szemében. Fontos lenne ha  a diákok nem a tantermek falai közé bezárva, bura alatt tanulnának arról a világról, amely körülveszi őket, hanem kimennének tanítóikkal színházakba, üzletekbe, bankokba, műhelyekbe és itt szívnák magukba a tudást.


Emberi Ökoszisztémák

Az olasz származású Salvatore Iaconesi „rendszerművésznek”, hackernek, interaction designernek és robotikai mérnöknek tartja magát. Ebből fakadóan munkássága a videojátékok tervezésétől az interaktív építészeten át a mesterséges intelligenciára és kiterjesztett valóságokra épülő rendszerek alkotásáig ível.


artisopensource.net forrás: artisopensource.net

Legújabb projectje a Human Ecosystem (Emberi Ökoszisztéma) elnevezésű koncepció, amelyet egyebek között Rómában, Torontóban, Montrealban, Helsinkiben, Madridban és számos más városban igyekszik párhuzamosan tesztelni. A koncepció lényegében megpróbálja kézzelfoghatóan leírhatóvá tenni egy-egy településen élő embercsoportok kapcsolatai viszonyát a városlakók közösségi portálokon folytatott viselkedésének követésével.  A publikusan közzétett adatok - státuszok -  vizsgálatával ezután igyekszik majd összehozni az egy érdeklődésű embereket, hogy közös célokat hajthassanak végre. Rómában például egy köztéri park megtisztítására igyekvő embereket kapcsolja össze a városvezetéssel, amely így feltehetőleg olcsóbban és hatékonyabban tudja majd végrehajtani a feladatot. Ugyanez a módszer azonban segíthet új intézmények - színházak, piacok, mozik - költséghatékony létrehozásában, ráadásul úgy, ahogy azt a közösség szeretné.