A német hegemónia a megoldás

Varoufakis Yanis

görög közgazdász, politikai elemző

A német hegemónia a megoldás


Azok, akiik hozzánk, görögökhöz hasonlóan diktatórikus rendszerben nőttek fel, jó tudhatják, hogy néha csak viccekkel lehetett kimondani dolgokat. Jöjjön hát akkor most is egy vicc először! Tudják, miért hozták létre az európaiak az eurót? Hát azért, mert a franciák féltek a németektől, az írek meg akartak szabadulni a britektől, a görögök reszkettek a törököktől, a finnek be akarták bizonyítani, hogy ők minden skandinávnál jobb európaiak, a spanyolok kicsit olyanok akartak lenni, mint a franciák, az olaszok németek szerettek volna lenni, a hollandok és osztrákok már amúgy is kicsit mindig is németek voltak, a belgák csak követték a franciákat, a németek pedig, hát ők pedig önmaguktól tartottak.

Mára persze fellélegezhetünk, mert a németek már nem félnek annyira maguktól. Sőt, a német politikai elit csak úgy kicsattan az önbizalomtól, és úgy véli, hogy már nincs szükség az önkorlátozásra, mert a német állam és társadalom levetette magáról a totalitarizmus utóhatásait. Ma már nem óvatoskodnak, és kerek-perec kimondják Európáról a német véleményt. Az új német önbizalom azonban nem hat Európa ellen, a németek nem akarják közvetlenül uralni Európát.

Sőt. Az újkeletű német önbizalom éppen abban áll, hogy határozottan tudnak nemet mondani. Nemet mondtak az euró-kötvényekre, nemet mondtak az európai bankunióra, nemet mondtak egy európai Marshall-segélyre, nem mondtak egy európai New Dealre. Még ha csinálnak is valamit, azaz igent mondanak, vontatottak, és leginkább a saját érdekeiket nézik, elég csak a görög adósság-elengedés körüli huzavonát megnézni.

Látni kell azonban, hogy a németek állandóan ismételgetett nem-je éppen nem a német hegemóniát szolgálja. A német politikai elit és közvélemény azért mond sok európai ügyre nemet, mert úgy érzik, hogy éppen a túl innovatív német fellépés sodorhatná veszélybe Európa stabilitását. A németek szigorúan ragaszkodnak az európai jog szabályaihoz, amelyeket kőbe vésettnek éreznek, és egy jottányit sem lennének hajlandóak engedni, nem képesek flexibilisen a jogszabályokat értelmezni. Márpedig a lisszaboni szerződésben egyértelműen benne van, hogy egyik tagállam sem vállalhat felelősséget a másik tagállam adósságaiért. A németek ezért utasítják el a görög adósság átvállalását, a dél-európai adósságok euró-kötvényesítését, és az Európai Központi Bank államkötvény-vásárlásait. A német vezetés azonnal blokkol, ha ezen jogszabályi előírásokat egyesek az Európai Unióban flexibilisen kezelnék, megkerülnék.

Németország éppen attól fél, hogy a válság hatására túlságosan nagy felelősséget kell vállalni a kontinensért, amely akár valóban német hegemóniát is jelenthetne. Ezt azonban Berlin a legszívesebben elkerülné, ezért vonakodik minden nagy lépés előtt. Németország legszívesebben amolyan kicsit nagyobbra nőtt Svájc lenne: semleges, magába forduló. Németország nagyon jól ellenne magában is: gyártaná világszínvonalú termékeit, és eladná azokat a világpiacon. Politikai hegemónia, uralom? Csak teher a német politika számára, amelytől szabadulna.

Németország azonban nem tudja hosszú ideig védelmezni azon belső szabályokat, amelyek egyre láthatóbban alkalmatlanok egy belső európai válság megoldására.

Eddig sikerült a válság további robbanását néhány megszorító és az Európai Központi Bank (amúgy EU-jogot sértő) tűzoltásával kezelni. De csak időlegesen. Hosszú távon a német semmittevés, a németek félelme a radikálisabb, nagyobb lépésektől súlyosbítani fogja a helyzetet, már most látható, hogy a válságba került országok adóssága alig csökkent (sőt), és közben olyan társadalmi folyamatok indultak be (például az óriási ifjúsági munkanélküliség), amelyek már a politikai rendszert, a parlamentáris demokráciát kezdhetik ki.

Végső soron vagy a németek egyszerűen kiszállnak az euróból, és létrehoznak egy új német márkát (amihez talán az észak-európaiak csatlakozni tudnak), ami persze alapjaiban rengetné meg az Európai Unión belüli egységet, vagy a németek belátják a maastrichti kritériumok tarthatatlanságát, és az euró-övezet drasztikus és radikális újratervezésére szánják el magukat.

Ez utóbbinak azonban van egy nagyon erős politikai feltétele és egyben következménye: Németország Európa hegemónja lesz. Németország nem vonhatja ki magát az európai felelősségvállalás alól, nem viselkedhet egy nagyra nőtt Svájcként, hanem ahogy az USA a második világháború után kezébe vette (Nyugat-) Európa megformálásának ügyét, úgy kell ezt most Berlinnek magára vállalnia.

Németországnak ehhez meg kell értenie, hogy a hegemón szerep nem jelent autoriter szerepet. Valamint Németországnak meg kell értenie, hogy miközben Európa nagy része gazdasági válságtól szenved, mégpedig éppen azon régi, de a valóságban leszerepelt szabályok miatt, amelyekhez Berlin még mindig ragaszkodik, ezen rugalmatlansága, a régi szabályok állandó hangsúlyozása, kikényszerítése éppen nem hegemón, hanem autoriter tett. Ez nem csak Németország viszonyát teszi tönkre a többi európai állammal, de azon európai integrációt is súlyosan roncsolja, amelyet pedig Berlin állítólag meg akar védelmezni.

Európa nem tud egy felvilágosodott Németország hegemóniája nélkül túlélni, de a merev, görcsös német autoritarizmusba belebukhat.

Ha németek görcsösen ragaszkodnak az EU-jog betűihez, akkor romba dönthetik az egész európai egységet, még ha talán nem is ez a céljuk. Ha ez történik, akkor a németekre egy újabb feldolgozandó trauma vár.

Németország csak akkor tudja megmenteni az eurót, csak akkor lehet vezető szerepe az Európai Unión belül, ha vállalja a hegemón helyzetet.

Egy hegemón Németországnak kell megalkotnia az új szabályokat, és fel kell adnia azt a célját, hogy egy bismarcki, elkülönülő, exportáló ország marad. Németországnak meg kell értenie, hogy saját sikerének az az oka, hogy Európa többi része nem Németország. Nem teheti egész Európát Németországgá, hanem bizonyos jelenleg egymástól szétfejlődő szegmenseket európaizálni kell (közös adósságkezelés, bankunió, közös fejlesztési és befektetési stratégia). Ez nem föderalizmus, de nem is az az autoriter út, amit ma Németország jár.

Mi a németek szerepe ma Európában?


Európa új urai
Európa motorja

SZAVAZAT UTÁN