A NASA visszakapja 30 éve eltérített műholdját

-

A NASA eredetileg a napszelek és a napviharok tanulmányozására szánta az ISEE3 nevű műholdat, de egy kutatócsoport úgy döntött, hogy ellopja, és egy sokkal izgalmasabb küldetésre indítja el: a Halley-üstökös megfigyelésére küldték. A műholdat bolygók gravitációs terével csúzlizták ide-oda, míg harmincegy év után visszatérhet az eredeti feladatához.


Az 1980-as években a világ összes űrügynöksége a Halley-üstökös lázában égett. Az európai, a japán és az orosz kutatók mindegyike egy saját műholdat és szondát készített a ritka látogató megfigyelésére, dollármilliókat költve a küldetésekre. Egyetlen egy kivétel volt, a NASA. Az amerikaiak forráshiány miatt letettek arról, hogy a kométával foglalkozzanak és inkább a hosszútávú küldetéseikre koncentráltak. A döntéssel nem mindenki értett egyet Houstonban, ezért Robert Farquhar és csapata ellopta az International Sun-Earth Explorer-3 (ISEE3) szondát. Először Farquhar megszerezte a vezérlő hajtóművek kódjait a Föld és a Nap között álló eszközhöz, majd ezekkel a Hold irányába terelték a műholdat, ott pedig kihasználva az égitest gravitációját, egy parittyához hasonló mozdulattal felgyorsították és a Halley-üstököshöz vezették. Ez volt az első alkalom, hogy igazán nagy dolgot térítettek el a világűrben. Azokon kívül, akik éppen a napszeleket és kitöréseket vizsgálták tulajdonképpen senki sem háborodott fel a NASA-nál. Az amerikaiak úgy előzték be a világot az üstökös versenyben, hogy gyakorlatilag nem volt kiadásuk a művelettel. Még Reagan elnök is gratulált a csoportnak. Farquhar már akkor is azt mondta, nem ellopták a műholdat, hanem csak kölcsönvették. Most, 31 évvel később pedig elérkezett az idő, hogy visszaadják. A megfelelő irányítási és pályamodellezések után az ISEE3 visszatér arra a pontra, ahonnan elemelték, és ha sikerül feléleszteni a vezérlőrendszereket, akkor meg is tudják állítani a megfelelő helyen. A szondát ugyan 1978-ban lőtték fel, vagyis a rajta lévő technológia már több, mint 35 éves, ám még a harmadik X után is használni tudják, mert a rajta lévő berendezések és az azok által küldött adatok hasznosak lehetnek a napkutatók számára. Ahogy nagyon fontos mérésekkel segítette a csillagászokat a '80-as években is, amikor a Halley-üstököst vizsgálta Farquharék ténykedésének hála. A tervezett pálya alapján az időközben ICE-re (International Cometary Explorerre) átkeresztelt szondát megpörgetik egy a Holdtól mindössze 50 kilométerre lévő pályán, majd a Föld felé irányítják, ahol elérheti az eredeti helyzetét.


Az Alkonyzóna egyik részében (Third from the Sun) egy kutató egészen más módszert választ egy űrhajó elrablására. A hidrogénbombák készítéséért felelős Will Sturka rádöbben, hogy egy olyan atomháború készül a Földön, amely az egész bolygót lakhatatlanná fogja tenni. Ezért egy társával úgy döntenek, hogy ellopnak egy kísérleti fázisban lévő űrsiklót, hogy megszökjenek, és a családjukkal együtt kezdjenek új életet a világűrben. Ők ahelyett, hogy össze-vissza hackelnék az irányítómodulokat, nyers erővel teszik rá a kezüket a repülőre.