A muszlimokat jobban utálják, mint a cigányokat

Forrás: Abcúg

-

A cigányellenesség és az antiszemitizmus, bár egy tőről fakadnak, teljesen máshogy jelennek meg a társadalomban. Míg a romákat utálni gyakorlatilag kortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül elfogadott dolog Magyarországon, az antiszemitizmus erősen megosztja az embereket: vagy gyökeresen elítélik, vagy nagyon osztják ezeket a nézeteket. Mivel az előítéletesség mértéke – időnkénti felélénkülése ellenére – a magyar társadalomban hosszú ideje nagyjából állandó, felmerül a kérdés: hol buknak el az előítéletesség csökkentését célzó kezdeményezések?



A szegregált oktatás nem csak a roma gyerekeket vágja el a társadalmi mobilitás lehetőségétől, de a nem-roma gyerekek is könnyebben lesznek előítéletesek, ha már kis kortól kezdve hiányzik a pozitív érintkezés lehetősége a “másikat” jelentő csoporttal. A cigányságról így jó eséllyel csak negatív kontextusban hallanak, a gyerekkorban felépülő előítéleteket pedig később már jószerével lehetetlen leépíteni.

Ez volt az egyik fő tanulsága annak az egész napos konferenciának, ami az előítéletesség: konkrétan a cigányellenesség és az antiszemitizmus mértékéről, okairól, a magyar társadalomban betöltött szerepéről, illetve az előítéletesség csökkentését célzó kezdeményezésekről szólt – írja az Abcúg.

A konferenciát a Politcal Capital szervezte, a felszólalók főként kutatók és informális oktatással – ezen keresztül előítéletesség-csökkentéssel is – foglalkozó civil szervezetek voltak.


Egy tőről fakadnak

A Pew Research Center legfrissebb, másfél éve készült felmérése szerint a magyar társadalom a muszlimok, a romák és a zsidók felé a legelőítéletesebb – a felsorolás sorrendje tükrözi, melyik csoportot utálják a legtöbben.



A sorrend nem mindig így nézett ki: a muszlimokkal szembeni előítéletesség a menekültválság és az ehhez kapcsolódó menekültellenes, gyűlöletkeltő kormányzati kampány hatására jött fel a Magyarországon hagyományosan a leginkább megvetett romák és zsidók elé.

A csoportok közötti előítéletesség, függetlenül attól, hogy kik felé irányul, azonos mechanizmuson alapszik:


idegenkedő, ellenséges hozzáállást mutatunk egy másik emberrel szemben egyszerűen azért, mert az illető egy adott csoporthoz tartozik, és feltételezzük róla, hogy az ennek a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.

Bár egy tőről fakadnak, a cigányellenesség és az antiszemitizmus között azonban alapvető különbségek vannak, főként abban, ahogyan megjelennek egy adott társadalomban – állította Kende Anna, az ELTE Pedagógia és Pszichológia kar Szociálpszichológia tanszékének munkatársa, a konferencián előadó egyik kutató.

Magyarországon a romákat utálni például sokkal elfogadottabb dolog, mint a zsidókat: több kutatás is alátámasztja, hogy a cigányellenesség jellemző a társadalom minden szegmensére – kortól, iskolázottságtól, politikai preferenciától függetlenül.

Ezzel szemben az antiszemitizmus sokkal kevésbé szalonképes – még ha vannak is antiszemita gondolataik, az emberek csak nagyon ritkán – vagy csak szűk körben – juttatják ezeket kifejezésre.

Az antiszemitizmus ráadásul sokkal megosztóbb dolog is, mint a cigányellenesség: az emberek vagy erősen elítélik az antiszemitizmus minden formáját, vagy kifejezetten azonosulnak vele. Köztes halmaz nem nagyon van.

Kende Anna kutatásából az is kiderült, hogy teljesen másképp előítéletesek az emberek a cigányokkal és a zsidókkal szemben.

A cigányellenesek amellett, hogy nagy arányban osztják a cigányokkal kapcsolatos legfőbb sztereotípiákat, a lehető legnagyobb távolságot szeretnék tartani ettől a csoporttól, sőt, a hátrányos megkülönböztetésükkel is egyetértenek.

Az antiszemitáknak, épp ellenkezőleg, azzal nem lenne bajuk, ha mondjuk a szomszédjuk zsidó lenne. Sokkal inkább gondolati szinten gyakorolják az előítéletességet: elterjedt antiszemita elmélet például, hogy a zsidók valamilyen módon az ország, világ irányítására törnek.


Mitől függ, hogy ki lesz antiszemita vagy cigánygyűlölő?

Hogy kiből lesz előítéletes, sőt akár rasszista személy, az társadalmi és személyes tényezőktől egyaránt függ. Egy olyan társadalomban például, ahol a nemzet azonos etnikai csoporthoz tartozó emberek közösségét jelenti, az emberek sokkal könnyebben lesznek kirekesztők az ezen a körön kívül állókkal szemben. Ha például sokat sulykolja a politika, hogy a magyar nemzet magyar emberek közösségét jelenti, az nehéz helyzetbe hozhatja a különböző etnikai csoportok tagjait, mert azt sugallja, hogy ők nem részei ennek a közösségnek.

Az egyik legfrissebb példa erre, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a menekültek befogadása ellen érvelve 2015 szeptemberében azt mondta: Magyarország történelmi adottsága, hogy együtt él “néhány százezer romával”, mert “valaki, valamikor eldöntötte, hogy így legyen”, mégsem kérjük, hogy osszuk szét Európában a hazai cigányságot.

Hogy ki mennyire hajlamos az előítéletes gondolkodásra, viselkedésre, az személyiségfüggő is. A témában készülő kutatások általában arra jutnak, hogy az emberek, akik szívesen alávetik magukat valamilyen hatalomnak, fontos nekik a társadalmi normák követése és elítélik azt, aki nem engedelmeskedik ezeknek a normáknak, azok hajlamosabbak az előítéletességre. Ahogy azok is, akik a társadalmat hierarchikusan képzelik el, sőt igyekeznek fenntartani a különböző társadalmi csoportok közötti státuszbeli különbségeket.


Függ a politikai közbeszédtől

Az antiszemitizmus mértékét a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan – két évente – méri Kovács András szociológus, a CEU tanára. Ezek alapján jól látszik, hogy a magyar társadalomban 2010-ben ugrásszerűen nőtt az antiszemita nézeteket vallók aránya. Kovács szerint azonban hiba lenne azt feltételezni, hogy hirtelen, egyik napról a másikra többen lettek antiszemiták. Az eredmény magyarázata, hogy a Jobbik politikai fősodorba kerülésével elfogadottabb lett ezeknek a nézeteknek a nyílt vállalása – magyarázta a konferencián a kutató.

A látens antiszemiták számára egyszerűen megerősítően hatott, hogy a parlamentben látták viszont például a zsidók nemzetellenességére vonatkozó sztereotípiáikat, amikor jobbikos politikusok amellett érveltek, hogy az izraeli állampolgársággal is bíró magyar állampolgárokat biztonsági okokból listázni kéne.



Ezzel szemben a cigányellenességre például a Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) felmérései szerint nem volt ilyen hatással a politikai közbeszéd. Amikor az olaszliszkai tanárgyilkosság után a cigánybűnözés kifejezés elterjedt a közbeszédben, az adatokból nem látszik, hogy a cigányellenesség súlyosbodott volna. Bernát Anikó, a TÁRKI kutatója szerint ennek oka, hogy a cigányokat utálni egyébként is annyira elfogadott a társadalomban, hogy egész egyszerűen nincs hová nőnie.


Mit lehet tenni ellene?

A társadalomtudományokban ismert közhely, hogy az előítéletesség ellen a leginkább úgy lehet tenni, ha megteremtjük a személyes találkozás lehetőségét különféle társadalmi csoportok tagjai között. A közvetlen tapasztalat ugyanis egyfelől segít megcáfolni a kapcsolatfelvétel előtt már kialakult sztereotípiákat, másfelől segít egy árnyaltabb kép kialakításában: a sztereotípiák és előítéletek már nem lesznek ráilleszthetőek a csoport minden egyedi tagjára. Nagy vonalakban erről szól az amerikai szociálpszichológus, Gordon Allport kontaktus-hipotézise.

Ha azonban nem teljesül néhány feltétel, akkor ez a próbálkozás is kudarcra ítéltetett.

1. Fontos például, hogy amikor két csoport két tagja találkozik, együtt tesz valamit, akkor legyen valami közös céljuk. Ha a csoportok összefognak egy közös cél érdekében, nem vetélytársakként, hanem szövetségesekként tekintenek egymásra.

Például, ha az iskolában roma és nem roma gyerekeknek csoportmunkában, együtt kell az ötösért hajtaniuk, a siker is közös lesz, az nagyobb eséllyel eredményez kölcsönös szimpátiát, akár barátságot köztük. Ugyanakkor, ha az együttműködés, a csoportmunka nem jár sikerrel, és tegyük fel, csak kettest kapnak rá a gyerekek, a kudarc épp olyan könnyen vezethet egymás hibáztatásához.

2. Akkor sem lehet sikeres az előítélet-csökkentés, ha a résztvevő felek nem egyenlő státuszúak. Az Allport elméletével kapcsolatos, a XX. század második felében az Egyesült Államokban végzett kísérletek során például tudatosan hoztak létre olyan kertvárosi lakóövezeteket, amelyek eltérő etnikai hátterű, de azonos társadalmi státuszú lakossággal rendelkeztek. Itt a mérések szerint nagy mértékben sikerült csökkenteni a csoportok közötti előítéleteket, de kevésbé laboratóriumi körülmények között, azaz, ahol az etnikai különbségek mellett a társadalmi státusz is különböző volt, a lakókban nem hogy csökkentek volna, még erősödtek is az előítéletek.

3. Ha mindegyik feltétel teljesül is, a különböző csoportok képviselőinek interakciója nem lehet sikeres az előítéletek csökkentésében, ha az ellenségeskedés, a hátrányos megkülönböztetés elfogadott, de legalábbis megszokott dolog a társadalomban, ráadásul még intézményrendszerek is támogatják.

Magyarországon például nehéz dolga van annak, aki az előítéletesség-mentességet az iskolán keresztül szeretné propagálni, ahol

  • a tankönyvekben nagyítóval is alig találni romákat vagy más magyarországi kisebbségeket
  • az oktatási kormányzat az egyházak közreműködésével stratégia-szerűen fenntartja a roma gyerekek iskolai szegregációját.

Ez utóbbihoz kapcsolódik cikkünk felütése is: az intézményi szegregációval nem csak az a probléma, hogy elzárja a hátrányos helyzetű, roma tanulók elől a mobilitási utakat, hanem hogy a többségi társadalom gyerekeit is sokkal nehezebb lesz elfogadásra tanítani homogén osztályokban.


Állami intézménybe bejutni? Esélytelen!

Persze Magyarországon is működik több olyan szervezet, amelyik, ha közvetve is ugyan, de dolgozik az előítéletek csökkentéséért. Ezek a szervezetek általában nem ezt fogalmazzák meg konkrét célként, de amit csinálnak, annak egyenes következménye lehet a csoportközi előítéletesség csökkenése.

A konferencián is jelenlévő Haver Alapítvány egy zsidó fiatalokból álló szervezet, akik középiskolákban szerveznek beszélgetéseket diákokkal olyan témákról, mint a holokauszt emlékezete, és ennek kapcsán a rasszizmus és a kirekesztés.

Roma témában hasonlót csinál az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány, akik ráadásul sokszor együtt is működnek a Haver Alapítvánnyal, hiszen a két téma: antiszemitizmus és cigányellenesség nehezen elválaszthatók egymástól. Az Uccu emellett városi sétákat is szervez Budapest 8. kerületében, amiket roma fiatalok vezetnek, akik a főleg romák lakta városrészekhez kötődő saját történteiket, személyes élményeiket mesélik el az érdeklődőknek.

Az informális oktatáson keresztüli előítéletesség-csökkentéssel foglalkozó szervezeteknek azonban állandó tapasztalata, hogy munkájuknak rendszerszintű akadályai vannak Magyarországon. A Political Capital ilyen – szakszóval “intervencióval” foglalkozó – szervezetek körében végzett felméréséből kiderül: a legtöbbjük az állami intézmények zártságát tartja az egyik legnagyobb kihívásnak munkája során. A civil szerveződések nagyon ritkán kerülhetnek be állami keretek közé, erre jelenleg nincs is meg a politikai akarat.

A másik probléma, amit a megkérdezett szervezetek kiemeltek, finanszírozási természetű. Az előítéletesség-csökkentés ugyanis tipikusan nem az egyik évről a másikra elvégezhető, majd nyugodtan félretehető feladatok közé tartozik – ennek a munkának csak hosszú távon van értelme. A projektalapú finanszírozási rendszer, azaz a szükséges források pályázati előteremtése pont ezt nem teszi lehetővé, nem beszélve arról, hogy a hatásvizsgálatoknak sincs egy program folytonos működése nélkül sok értelme. Hasonló problémákkal küzdenek Magyarországon a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó tanodák is, ha erről tájékozódna, olvassa el ezt a cikkünket.