A moziba csalogatni a fiatalokat - Török Ferenc: Senki szigete

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

Török Ferenc legújabb mozija, a Senki szigete ősszel kerül a mozikba. A rendező a fiatal generációról szóló alkotással rukkol elő, és a Moszkva térhez vagy a Szezonhoz hasonlóan kultfilm lehet a magyar Álmodozók, a Senki szigete is.


A történetnek három főszereplője van. Egy eladósodott, magára hagyott, Magyarországról lelépni készülő taxisofőrlány (Bánfalvi Eszter), egy szökött menyasszony (Jakab Juli), és egy a suliból kirúgott kosaras srác (Mohai Tamás) találnak egymásra egy véletlen folytán, és a taxis csaj lakótelepi raktárában húzzák meg magukat. A random pecó a lehető legjobbkor jön, mert senkinek sincs hol laknia.

Török Ferenc: Az egész film a véletlen találkozásokról szól. Egy olyan két hetes nyári kalandról, amikor három ember teljesen véletlenül egymás mellé kerül, de a két hét után valószínűleg soha többet nem fognak találkozni egymással. Természetesen az izgatja majd a nézőt, hogy ki kivel fog összejönni a filmben, mi pedig igyekszünk keresztülhúzni a számításait. Teli van fordulatokkal a forgatókönyv: sokáig úgy tűnik, hogy minden egy irányba tart, de aztán máshogy lesz, majd a megváltozott is megváltozik, és így tovább. Különböző történetfoszlányok jönnek be a múltból és a jövőből egyaránt. Nagyon bízunk ebben a filmben, mert  annak ellenére nagyon pozitív, hogy gyakorlatilag mindenki el akar menni ebből az országból.

Nem túl kényelmes egy forgatókönyvben véletlenekkel megoldani a fordulatokat?

Török Ferenc: Engem a véletlen izgat a legjobban. Amikor Bereményi Gézával az Apacsokon dolgoztunk, akkor még banálisnak tartottam a véletleneket. De Géza mindig azt mondta, hogy ha ő egy forgatókönyvben leírná a tegnapi napját, amikor „összefutott az osztályfőnökével, kinézett az ablakon, és látta, ahogy egy biciklist elüt egy taxis,majd a háttérben egy tüntetés kezdődött”, akkor azt mondanák neki, hogy a véletlenek dramaturgiájával játszik, és nincs az egész forgatókönyvnek struktúrája vagy koncepciója. De pont az a szép a Senki szigetének könyvében, hogy a véletlenek nem csak megtörténnek, de következményeik is vannak. Matematikai képlet szerint három elem: a piros, a sárga és a kék találkozási lehetőségeit vizsgáljuk, és azt, hogy hogyan mozdul el az egész rendszer, ha bejön egy negyedik, zöld elem.



Az itthoni közhangulatot akartad a félresiklott életű főszereplőkkel megragadni, vagy ez inkább csak egy szimpla coming-of-age sztori? Török Ferenc: Abszolút coming-of-age mozi. Kicsit olyan, mint az Álmodozók, hasonló az alaphelyzet, ráadásul pont három szereplőnk van, mint a Bertolucci-filmben. De ha tetszik, a Moszkva tér, vagy Gothár Péter Megáll az idője is coming-of-age mozi, felismerhető bennük több közös műfaji sajátosság: a három-négy főszereplő a filmidő alatt lesz kamaszból felnőtté, a szemünk láttára változnak, mégis észrevétlenül. Persze fontos komponense a filmnek a nagyon mai pesti közeg, vagy Sabák Péter hip-hopos filmzenéje. Többek közt Berger Dalmát, Koncz Zsuzsát, de a Bizottságot is hallhatjuk a filmben. Az, hogy a taxisofőr lány elvágyódik Magyarországról, tükrözheti ugyan a mai közhangulatot, de az én szereplőm esetében ez a törekvés pozitív, bár sokaknak elsőre negatívnak tűnhet. Aki azonban ismeri az alkotásaimat, az tudja, hogy  minden filmem kulcsmotívuma az utazás. Mostanában pedig én is el fogok menni megint ebből az országból, három hónap múlva közel egy évre Amerikába utazunk családostul, de ez nagyon pozitív dolog az életemben, és egyáltalán nem úgy megyek el, hogy soha többé nem jövök vissza. Bár tehetném. Erre az utazásra még visszatérünk, de maradjunk még egy kicsit a filmnél: úgy tudom, hogy a hatvanas évek európai filmművészetét szeretnéd feleleveníteni a Senki szigetében. Miért ragaszkodsz ehhez a korszakhoz? Török Ferenc: Mikor coming-of-age sztorihoz nyúlok, akkor nekem nem egy amerikai mozi jut eszembe, hanem mondjuk a Négyszáz csapás Truffaut-tól. Persze a Senki szigetében egy lány a főszereplő, és bár a francia új hullámos filmek inkább férfi hősökre épültek, volt a franciáknak egy zseniális Anna Karinájuk. Néztem sok Anna Karinás filmet, amelyek azonban rendkívül intellektuálisak és szofisztikáltak voltak az én megfilmesítendő sztorimhoz képest, így keveredtem el a csehszlovák Chytilovához, aki ugyancsak női főszereplőkkel dolgozott a Százszorszépekben, de másképpen, kicsit merészebben. Azt gondolom, hogy sokszor akkor születik igazán egyedi coming-of-age film, amikor az ember már nem csak tíz évvel idősebb a szereplőinél, hanem mondjuk hússzal vagy még többel. Ahogy távolodnak az emlékek, úgy tisztulhat a kép. Bizarr például, hogy Bertolucci milyen későn, idősebben csinált huszonévesekről izgalmas filmet, az Álmodozókat. Az eltelt időnek köszönhetően egy felszabadult élethelyzetbe kerülünk.


Bánfalvi Eszter, Török Feri és Jakab Juli, Fotó: Facebook.com/senkiszigete


Mi ennek az oka? Minél nagyobb az életkori különbség, annál kevésbé hasonlít a két generáció gondolkodása? Török Ferenc: Minél közelebb vagy a huszonévesekhez, annál komolyabb filmet akarsz csinálni róluk, és minél távolabb, annál könnyedebben, játékosabban állsz a témához. Annál jobban kijön belőled a gyermek, vagy a kamasz. Nem azt mondom, hogy infantilis lesz az ember idős korára, de lazábban nyúl egy ilyen témához, nem veszi annyira komolyan a dolgokat. A Senki szigetében a nyár nem abban az értelemben sorsfordító, mint egy Dosztojevszkij-regényben. Mert ez tényleg csak egy nyár, nem akar sokkal többnek látszani. A mesés véletlenek azonban felejthetetlenné teszik. Olyan világ nyílik meg a néző számára, amikor újra felfedezheti a véletlen események titkos összefüggéseit, akárcsak a saját kicsi életében, és erre a kalandra remélhetőleg sokan kaphatók. Mert a „nagy összefüggés” a mesékben is létezik. Egyszer az operatőrödre hivatkozva azt nyilatkoztad, hogy egy színes film noirt csinálsz. Hogy lehet egyszerre színes és film noir is a film? Török Ferenc: Kitaláltuk, hogy erős alapszíneket akarunk, amilyeneket Godard a Bolond Pierrot-ban használt. Pirosakat, kékeket, sárgát, egyértelmű színfoltokat. De inkább a film noirra utal, hogy keményen lenyomtuk a film feketéjét, a fehérjét pedig eltoltuk pinkbe. Instagramos hangulat, Szecsanov Martin operatőr legnagyobb boldogságára. A werkfotókon látni, hogy maketteket használtok a filmben. Török Ferenc: Igen, mivel a CGI-t nem tudtuk volna finanszírozni, és időnk sem lett volna rá, hogy teljesen animált mesevilágot felépítsünk, ezért analóg eszközökhöz folyamodtunk. Meg persze arra sem lett volna pénzünk, hogy elutazzunk forgatni Balira (nevet). Kellett egy olyan kép, amikor a kamera egy hegy mögül repül elő, majd egy alagútba süllyed, és akartunk egy képet egy lakatlan szigetről is valahol egy vulkanikus óceáni területen. Ehhez aztán csináltunk egy közel akkora terepasztalt, mint egy kosárpálya, feltöltöttük vízzel, és egy „működő vulkánnal felturbózott” öt méteres szigetet raktunk a közepébe. Azért kellett ilyen nagyot építeni, hogy a kamera átrepülhessen felette. Ezt felvettük, és utólag, CGI-jal kicseréltük a vizet tengerre, és madarakat, füstöt, tigrist animáltunk bele.



Elképzelt búvóhely

Gondolom, akkor valamennyire stilizált lesz a sziget. Török Ferenc: Stilizált, mert ez nem konkrét, létező sziget, a dolog inkább arról szól, hogy mindenkinek megvan a maga szigete, ahová el akar jutni, ahol el akar bújni a világ elől. Te hova bújnál el? Török Ferenc: Nem egy szigetre, leginkább Grúziába. Talán azért mert a grúz Joszeliani a nagy kedvenc új hullámos rendezőm. Nem jártam még amúgy soha Grúziában, de addig jó, mert ha mondjuk jövőre elmennék, akkor új országot kellene keresnem. A Filmművészeti Egyetemen a pszichológia tanárunk, Popper Péter egyik kedvenc filmje a Kék ruhás nő volt. Ott a főszereplőnek, Michel Piccolinak Finnország volt álmai helyszíne. Az volt azonban a koncepciója, hogy azért nem akar soha eljutni Finnországba, mert ha ez megtörténne, akkor valószínűleg vége lenne az életének. A mi „senki szigetünk” is a filmben egy ilyen romantikus motívum, persze van ennek egyfajta kamaszos naivitása is. Nem titkolt célunk ezzel a naivitással, hogy a fiatalok bejöjjenek a moziba. A fiatal generációval ugyanis nem az a baj, hogy nem néznek magyar filmet, hanem, hogy nem is nagyon járnak moziba. Ezt kéne most kicsit megváltoztatni. Bízunk benne, hogy a Senki szigete populáris sztorija és a dialógusok humora a nézőtérre csábítja őket. Meglátjuk.


Elvágyódási térkép a Sziget Fesztiválon.


Amerikai álom

Grúziába lehet, hogy nem, de említetted, hogy Amerikába kiutazol. Mit fogsz ott csinálni? Török Ferenc: Másfél évvel ezelőtt meghívtak egy egyetemre Chicago mellett, hogy tanítsak ott egy félévet, de ezt a lehetőséget akkor elhalasztottam, mert Sándor Pál pont abban az időben keresett meg, hogy forgassam le a Senki szigetét. Akkor az amerikai egyetem tanszékvezetője annyira jó fej volt, hogy azt mondta, semmi gond, akkor szóljak legközelebb, amikor van kedvem kiutazni. Most jött ki úgy a lépés, hogy ez az utazás családostul megtörténhet. A nagyobbik fiam elég nehezen bírta az első év gimit, így neki is pont jókor adódott a lehetőség, hogy egy évet pihenjen, és ő már kint is van Amerikában, a héten kezdte a high schoolt. Mi pedig decemberben megyünk utána, a Senki szigetének mozibemutatója után. Egy diploma előtt álló osztály vizsgafilmjeinél kell segédkeznem, tízszer tíz perces filmeket forgatunk majd. Itthon is ezt csináltam tulajdonképp az egyetemen, csak Magyarországon 50 ezer forintot fizetnek érte, ott meg havi 5000 dolcsit, és adnak pecót is. Ez amúgy nem nagy pénz, de arra pont jó, hogy forgatókönyvet írjak, storyboard-ot rajzoljak és szabadidőmben mondjuk Detroit környékén, ahol, amióta elment a Ford-gyár Kínába, szociális rehabbal próbálják megmenteni a várost, dokufilmet forgassak, fotózzak. Nyilván arra is tökéletes lesz Amerika, hogy kapcsolatokat építsek. Kanadában nagyon jó most a filmtörvény, 65 százalékos adó-visszatérítés van, ezért nem ártana kanadai céget alapítani, mert azzal nagyon komoly koprodukciókat lehet ma csinálni, jobbat, mint mondjuk egy európaival. Megfogadtam, az első keresetemből belépek a szakszervezetbe. Elfogadtatom a játékfilmjeimet, amiket csináltam, befizetem a kezdőösszeget, és keresek egy ügynököt. Ha ott ugyanis nem vagy szakszervezeti tag, nem áll veled szóba senki, még egy castingra sem mehetsz el rendezőnek. Mindezek után hazajövök, és nekivágok a következő szakasznak, ötvenéves koromra valamikor, remélem, producer leszek. Felfedeznék például egy zseniális magyar filmrendezőt és eladnám a filmjeit világszerte. Aztán rendeznék egy monumentális kosztümös filmet, szabadon.


Török  Ferenc beszélt a VS-nek  a Magyar Filmakadémiáról is, azt ebben a cikkünkben olvashatják.