A magyar bor ára és értéke - Párizsban

Beatrix Ber

párizsi étteremtulajdonos

A magyar bor ára és értéke - Párizsban


Egy Párizsban működő, közép-európai gasztronómiával foglalkozó étterem tulajdonosaként napi szinten találkozom a magyar borok "világhírének" sajnálatos hiányával. Ugyanakkor a magyar borok láthatatlanságáért könnyelműség lenne a soviniszta franciákat okolni, ebben nagy szerepük van a magyar eérdekelteknek is. A magyar bor híre alapvetően két formában van jelen a hihetetlenül gazdag francia borkultúrában. Egyrészt a régen Tokay d`Alsace név alatt futó elzászi bort többen Magyarországhoz kötik, másrészt a francia tulajdonú tokaji Disznókő pincészet termékei néhány borszaküzletben és nagykereskedelmi áruházban megtalálhatóak. Napi tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy a franciáknak alapvetően nincs információjuk a magyar borokról, többen azon is csodálkoznak például, hogy nálunk intenzív bortermelés folyik. És itt azonnal meg kell jegyezni, hogy az idegenkedés az első kóstolásig tart, mert a vendégek szinte minden esetben a magyar borok minőségét a francia borok minőségével azonosnak érzik. Vagyis azok az otthoni vélemények, miszerint a magyar bor nem veheti fel a versenyt a nagyobb borkultúrával és piaccal rendelkező országok termékeivel, szintén nem fedik a valóságot. A két véglet felé eltolódó, általánosító magyarországi vélemények épp az orvosolható problémákról nem beszélnek, holott leginkább ezekkel kellene foglalkozni ahhoz, hogy a magyar bor megítélése, "láthatósága" javuljon. A magyar bor sikerességének két fő akadályát látom jelenleg: 1) rugalmatlan árazás és 2) egy átfogó marketinstratégia hiánya. Előbbiről kevesebb szó esik, pedig ez az egyik legfontosabb kérdés. A francia szupermarketekben és borszaküzletekben megvásárolható 4-5 eurós borok színvonalát elérő magyar üveget egy budapesti nagykereskedőnél 6-7 euróért tudom megvenni áfa és szállítási díj nélkül, erre jön még rá a kiskereskedelmi árrés is. Ugyanakkor a csúcsmínőségű  magyar bort sokkal kevesebbért próbáljuk meg eladni, mint amennyiért forgalmazni lehetne, persze ehhez már kellene egy kis marketing is az üvegek mögé. A 400-500 eurós francia palackok színvonalát elérő magyar borokat negyed-ötöd áron adjuk el a fizetőképes, kényes ízlésű borőrülteknek. Az alsó kategóriát tehát túlárazzuk, míg a top minőséget nem tudjuk igazán magas áron eladni. Ez utóbbi kulcsa persze az, hogy a magyar bornak legyen híre, imidzse,renoméja. Ehhez pedig először egy átfogó marketingstratégiát kellene készíteni, majd azt lépésről lépésre megvalósítani. Az elmúlt években többször eszembe jutott már, hogy fontos-e egyáltalán Magyarországnak a hazai bor külföldi népszerűsítése és eladása. Ha létezik is marketingstratégia, annak hatásai vagy nyomai nem láthatóak itt Párizsban. Pedig nem feltétlenül kellene fizetett hirdetésekben gondolkodni, számos más költséghatékony eszköz is a rendelkezésre állna. Szintén fontosnak tartanám a termelők és a Franciaországban szóba jöhető értékesítési pontok (éttermke, kiskereskedők, állami intézmények) egymás közötti intenzívebb kommunikációját. Egy-egy kóstoló vagy egyéb rendezvény sokat lendíthetne a magyar bor megítélésén, hiszen a termékeink jók, van mire büszkének lennünk. A helyzet azért nem reménytelen, mert a lényeg, a termék, amit el akarunk adni, jó. Azt gondolom, hogy egy jó marketing és kommunikációs stratégiával, illetve megfelelő árképzéssel a magyar bor megtalálhatja a helyét a minden újra nyitott és a gasztronómiának nagy jelentőséget tulajdonító Franciaországban.

Milyen is az a világhírű magyar bor?


Ismeretlen, követhetetlen, rossz.
Nagy lehetőség.

SZAVAZAT UTÁN