A magyar állam felelős a holokausztért

Techet Péter


1944. március 19-én a Magyar Királysággal szövetséges Német Birodalom csapatai bevonultak Budapestre. Az ország szuverenitása  - ellentétben az Alaptörvény által alkotmányjogi rangra emelt történelemértelmezéssel - nem szűnt meg, Horthy Miklós továbbra is kormányzó maradhatott, és bár új kormányt nevezett ki német nyomásra, állam- és nemzetközi jogilag nézve nem beszélhetünk megszállásról. Persze számos nemzet, amelyet a Német Birodalom elfoglalt, szeretné éppen ennek tényével felmenteni önmagát minden bűn, főleg a zsidóüldözés alól. A legsikeresebbek e téren hosszú ideig az osztrákok voltak, akiknél az amúgy zsidó származású, háború utáni szocdem kancellár, Bruno Kreisky verte keresztül "a Hitler első áldozata" legendát. Ausztria erre hivatkozva egészen a nyolcvanas évek végéig saját felelősségével nem is volt hajlandó szembenézni. Az osztrák önhazugság azonban nem hasonlítható a magyarhoz, ugyanis míg Magyarországot jogi értelemben sem szállták meg 1944-ben a németek, addig Ausztriát 1938-ban valóban megszállta a Német Birodalom, amennyiben is magához csatolta. Történelmi és társadalmi nem mellékes körülmény persze, hogy százezrek fogadták ünnepelve Bécs utcáin Hitlert. Igaz, hasonlóan százezrek - a szocdemektől az ausztrofasisztákig - utasították el Hitler bevonulását és az egyesülést, és harcoltak ellene akár tevőlegesen. De önhazugságokra más népek is képesek. Horvátországban egy ideig azzal próbálták meg a világháborús felelősséget eltolni maguktól, hogy az 1941 áprilisában kezdődött német megszállás tényét hangsúlyozták, elfelejtve, hogy az egész önálló horvát államiság ennek köszönhette létét: az ún. Független Horvát Állam (NDH) csak néhány óráig volt független, mert formálisan még a németek szintén örömujjongással fogadott zágrábi bevonulása előtt pár órával kiáltotta ki Eugen Kvaternik. Még könnyebben tudták a felelősségüket eltussolni azon népek, amelyeket tényleg megszálltak a németek, s nem voltak - a magyarokhoz, az osztrákokhoz vagy a horvátokhoz hasonlóan - az utolsó percekig is a nácik szövetségesei. A francia csendőrség, a lengyel parasztság, az ukrán felkelő hadsereg vagy a holland liberális nagypolgárság szerepéről és felelősségével csak az utóbbi évtizedben kezdtek el igazán foglalkozni, és még ma is alig-alig jelenik meg a francia vagy a lengyel történelemoktatásban, hogy francia vagy lengyel segítség is kellett a németek zsidódeportációihoz. Magyarország esetében sohasem volt vitatott, hogy a Harmadik Birodalom szövetségeseként felelősséget visel a háborúért és a zsidóüldözésekért. Tény azonban, hogy bár a Horthy-rendszert a kezdetektől - még jóval Hitler megjelenése előtt - meghatározta egyfajta államrezonként  az antiszemitizmus, mindez holokausztba, azaz a zsidóság módszeres és rendszeresített legyilkolásába csak a német megszállás után torkollott. Ez nem menti az azt megelőző zsidótörvényeket, pusztán feltehető annak történelmi kérdése, hogy német megszállás nélkül is zsidódeportálásokhoz vezettek volna-e a megelőző kormányok zsidótörvényei? Vélhetően nem. Amint azonban vélhetően a németek se tudták volna egymaguk olyan gyorsan és szervezetten deportálni a magyarországi vidéki zsidóságot, amint az 1944 nyarának végéig "sikerült". Ehhez kellett a magyar állam aktív, tevőleges segítsége, a helyiek minimum passzivitása és az az antiszemita társadalmi légkör, amely igenis éppen a megelőző zsidótörvények okán alakulhatott ki. Még ha a jogfosztás nem is szükségszerűen vezet gyilkossághoz, a zsidóság a Horthy-korszak alatt jogilag mindvégig diszkriminálva volt - azaz megvolt az a hangulat, amelyben a zsidó már eleve másodrendűnek számított. Talán éppen ezért tudott a keresztény magyar polgárság és keresztény magyar parasztság könnyebben félrenézni a zsidódeportálások kapcsán. Horthy Miklós szerepe és felelőssége mindenben igen bonyolult. 1944-ig talán még igaz is lehet az a jobboldali állítás, hogy védte a zsidókat. 1944 után azonban erre nem tett kísérletet. Mivel nem mondott le, felelőssége egyértelmű. Tényként kell tehát rögzítenünk, hogy a magyarországi zsidóság nagy része nem a nyilasok, hanem Horthy közigazgatásának hathatós és szorgalmas segítsége révén pusztult el. A nyilasok budapesti zsidóöldöklése már amolyan ad hoc akciókat jelentett, de a németek iparszerű zsidógyilkolásának (a holokausztnak) a Horthy-féle Magyarország vált kiszolgálójává. Lehetett volna-e másképp? Jobban járt volna-e a hazai zsidóság, ha Horthy nem áll be a németek mögé, és ezért az országot talán már 1941 tavaszán szállják meg? Jobban járt volna-e a hazai zsidóság, ha az 1944-es német megszállás után lemond Horthy? Ellen tudott volna-e állni a magyar közigazgatás? A jelenleg hatályos alkotmány értelmében Magyarország hetven évvel ezelőtt elvesztette szuverenitását, azaz semmiféle jogi felelősség a magyar államot - elvégre ezen értelmezés szerint az megszűnt létezni - nem terheli a holokausztban. A tervezett Szabadság téri emlékmű ezt fejezné ki: a birodalmi sas rátámad, leteperi a gábrieli Magyarországot. Ha Gábriel a magyar zsidóságot, a kevés magyar antifasisztát, ellenállót ábrázolná, akkor még igaz is lehetne a szobor üzenete. De az egész magyar államot és társadalmat nem lehet a németek áldozatának beállítani. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy 1944. március 19-e után számosakat tartóztattak le, váltattak le a németek, mert tudták, hogy a magyar elit körében sokan vannak, akikkel nem lehetne mindazt végrehajtani, ami aztán másokkal már sokkal könnyebben megtörténhetett. Az állam folyamatosságát, szuverenitását azonban ez nem érintette. A magyar állam éppen ezért felelős a holokausztért. Ahogy a Német Szövetségi Köztársaság se menekülhetne olyan értelmezésbe, hogy 1949-ben új állam, az NSZK jött volna létre, és így a megelőző dolgokhoz nekik semmi közük ne lenne. Magyarország számára mindig éppen a németeket szokták balliberális körökben példaként állítani, hogy tessék, így kell a múltat feldolgozni. Ez persze igencsak helytelen párhuzam és követelés! Elvégre ahogy a magyar részvétel, a magyar felelősség sem kisebbíthető, úgy az sem tagadható, hogy a legnagyobb bűn mégiscsak a németséget terheli. Nélkülük, az ő háborújuk nélkül egyetlen országban sem került volna sor módszeres zsidóüldözésre. Nem lehet tehát összemosni német és lengyel, német és holland, német és osztrák, német és francia, német és magyar felelősséget. Mert az elsődleges felelősség Németországé, amely ráadásul számos tekintetben mind a mai napig kibújik ennek következményei alól. Németország múltfeldolgozása tehát mindennek nevezhető, csak nem példaértékűnek. De ez már egy másik vita tárgya lehetne.  

1944. március 19.: Német megszállás vagy magyar felelősség?


A német megszállás az addigi magyar politika folytatása
Nem magyar bűn, hanem magyar trauma

SZAVAZAT UTÁN