A legnyugodtabb edző nyerte a PL-t

Fotó: Getty Images / Shaun Botterill / Getty Images / Shaun Botterill

-

HÁTTÉR

A szezon előtt a City volt az egyik legnagyobb esélyese a bajnokságnak, de az edző személye miatt sokan mégis kétségbe vonták a dolgot. Manuel Pellegrini olyan nyugodtan tolta végig az egész szezont, hogy egyszer még azt is elfelejtette, hány gól kell a BL-csoportelsőséghez – a béke pedig átragadt a csapatára is, amely esélyesként sem jött zavarba a bajnoki hajrában.


Pellegrinit azért is szerződtették, hogy szépen játsszon a csapat, hiszen chilei lévén természetesen a lendületes támadó fociban hisz, amit a 102 bajnoki gólnál talán semmi nem érzékeltet jobban. Hasonlót vitt egyébként véghez a Real Madridnál is – bajnoki meccsei 75%-át nyerte, sehol nem volt ilyen hatékony –, csak ott pechére útban volt a története legszebb korszakát élő Barcelona. De hogy került Pellegrini a City élére, és hogy került aztán a City a tabella élére? Azt már tavaly nyáron lehetett tudni, hogy ez egyfajta átmeneti szezon lesz a Premier League-ben, hiszen a tavalyi négy legjobb közül három menedzsert lecseréltek. Csak Arsene Wenger maradt a helyén, és a folytonosság miatt felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha tíz év szünet után újra az Arsenal nyerné a bajnokságot?


A londoni klub nem pont ebben a szellemben kezdte a szezont, hiszen rögtön az első meccsén zakózott hazai pályán az Aston Villa ellen, viszont Mesut Özil megszerzése után – amivel Wenger nemcsak jó üzletet csinált, de be is intett azoknak, akik szerint nem költ nagy pénzt nagy játékosra – a csapat olyan formában kezdett focizni, hogy egy időre nagyon sokan elhitték, hogy letarolhatják a bajnokságot. Amíg szét nem zuhant az egész, a sérülésekkel, a többfrontos harccal, a minden évben jelentkező Arsenal-problémákkal. Már a rajtnál ott settenkedett a környéken a Chelsea-hez hat év után visszatérő José Mourinho is, aki belengette az attraktív támadó focit, aztán a szezon végére ráfanyalodott a tízemberes bekkelésre. Persze, a portugál edző célja továbbra is a látványos és jó játék, de ebben a szezonban kiderült, hogy kicsit még finomítani kell a kereten – nem ártana pl. egy ütős támadó, aki minden bizonnyal érkezik is, mondjuk Diego Costa az Atléticóból –, és kicsit a játékosokon is gyúrnia kell még Mounak.

Mourinho


Akin nem tudott gyúrni, az az előző két szezon legjobb Chelsea-játékosa, Juan Mata volt, mert rajta egyszerűen nem volt mit gyúrni – bármilyen látványos játékra is készül a Special One, izmok mindig kellenek hozzá, a kizárólag asztráltesttel rendelkező trükkmesterekkel tehát nem tud mit kezdeni. Valószínűleg Mourinho az egyetlen, akinek a Chelsea szurkolói megbocsájtják, hogy túladott kedvencükön – igaz, legalább csinált belőle egy nagyobb rakás pénzt. Na de vissza ahhoz, hogy miért is ólálkodott ott az esélyesek körül a szezon elején? Pusztán azért, mert nemcsak abban van tapasztalata, hogyan kell PL-t nyerni, de azt is tudja, hogyan kell első szezonjában PL-t nyerni, ezt ugyanis egyszer már megcsinálta, amikor tíz évvel ezelőtt megérkezett a londoni csapathoz. A karrierje során szinte minden értékes trófeát összeharácsoló Mourinho tehát a szezon alapértelmezett esélyesének számított, és igazából, ha nem bukik el egy sor, papíron könnyűnek tűnő meccset, akkor pár ponttal be is érhetett volna a Chelsea a City előtt. Csak az volt a probléma, hogy a csapat jobban érezte magát labda nélkül, mint labdával, így könnyedén pofozta le oda-vissza legnagyobb riválisait, viszont azokkal a csapatokkal nem mindig tudott mit kezdeni, amelyek ellen proaktív módon kellett volna fellépni. A Chelsea védelme rendben van, csak 27 gólt kaptak, ami természetesen a legkevesebb a mezőnyben, úgyhogy a támadósor nyári finomhangolásával ez a csapat mindenképp ott lehet a legjobb négy között jövőre is.

Moyes


Mivel a Manchester United lemaradt a nemzetközi fociról, az ő visszatérésük is sanszos lesz egy Louis van Gaal-formátumú edzővel, de ne menjünk el ilyen gyorsan amellett, hogy David Moyes majd Ryan Giggs csapata ennyire gyengén, a hetedik helyen zárta a szezont. A visszaesés persze, várható volt Sir Alex Ferguson távozása után, de erre az égésre azért kevesen számítottak – végtére is, ha Moyes tavaly egy jóval gyengébb kerettel rendelkező Evertonnal tudott hatodik lenni, akkor logikusan gondolhatta az ember, hogy a Uniteddel majd nagyjából harmadik lesz. Ez a szétesés viszont meghökkentő volt, még ha érthető is, hogy ezt a melót, ebben a helyzetben jól csak a világ legjobbjai tudják csinálni. David Moyes viszont, aki komoly trófeát még nem nyert, és karrierje során bajnoki meccseinek kevesebb mint a 45%-án aratott győzelmet – persze, top csapatot egy teljes szezonon keresztül még nem irányított, így némiképp csalóka a kép –, úgy tűnik, nem tudott felnőni a feladathoz. A semmiből viszont előugrott Brendan Rodgers, és a szezon első heteiben pragmatikus, majd Luis Suárez eltiltásból való visszatérése után kísérletező megközelítést alkalmazva a szezon feléhez a táblázat tetején érkezett meg, ráadásul fejében addigra összeállt a tökéletes terv is. Ezt pedig elsajátította a csapat is, így újév után szinte az egész szezont elképesztő formában, látványos játékot produkálva és rengeteg gólt szórva hozta le.

Rodgers


A Liverpoolt segítette, hogy nem kellett európai kupameccseket játszania, és mindkét hazai kupakiírásból viszonylag hamar kiesett, viszont a keret szűkössége erősen limitálta Rodgers lehetőségeit. Mivel kulcsjátékosait nem tudta forgatni, a csapat meglehetősen eltompult a tizenegy meccses győzelmi sorozat végére, és amikor – emiatt is – talán kicsit eredményközpontúbb, pragmatikusabb hozzáállással kellett volna megközelíteni a Chelsea elleni meccset, inkább azt a focit választotta, amiben hisz, Steve Gerrard pedig pechére elcsúszott, és a fő esélyes megint a City lett. A 41 évesen még mindig fiatal menedzsernek számító Rodgers számára ez valószínűleg fontos, talán meghatározó tapasztalat lesz a későbbiekben, hogy olyan, győztes mentalitású edzővé válhasson, mint amilyen Manuel Pellegrini. De nemcsak a győztes mentalitás emeli ki a mezőnyből a chileit, hanem az a kiegyensúlyozott és nyugodt szemléletmód is, amelyet sikerült átragasztania csapatára is, így az sokkal simábban rendezte le az utolsó fordulót, mint két évvel ezelőtt, amikor az utolsó utáni percben jött a bajnoki címet jelentő találat. Most a csattanó a City élre kerülése volt – elmaradt meccsei miatt két héttel a befejezés előtt vezette először a tabellát a csapat –, viszont onnantól nem zavarta őket a helyzet, nyugodtan és magabiztosan fejezték be a szezont. Pont úgy, ahogyan Pellegrini végzi a munkáját, meg úgy általában mindent.

Pellegrini


Pellegrini kellemes ember, és kellemes focit játszat csapataival. Persze, a City szurkolói ezt egy éve még nem tudták, és ők kitartottak az akkori menedzser Roberto Mancini mellett – különben is, az olasszal nyertek már bajnokságot, Pellegrini pedig akkor még nem nyert semmit. Mármint Európában. Játékoskarrierjét az Universidad de Chile csapatában töltötte, és egy kupameccs után döntött úgy, hogy visszavonul. Úgy kapott gólt csapata, hogy egy 17 éves taknyos simán túlugrotta a középső védőként játszó Pellegrinit, és a hálóba fejelt – Pellegrini azt hitte, vele van a baj, már nem a régi, és úgy döntött, hogy befejezi. A 17 éves srác Iván Zamorano volt, aki később a chilei foci egyik legnagyobb egyéniségévé vált – Pellegrini később be is vallotta, hogy talán mégse kellett volna olyan korán abbahagynia a játékot…

Ivan Zamorano

Zamorano, aki nyugdíjazta Pellegrinit


Mindenesetre edzősködni kezdett, Európába ment tanulni a szakmát, majd Chilében kupát, Ecuadorban bajnokságot nyert az LDU Quitóval, Argentínában ugyanezt megcsinálta a San Lorenzóval és a River Plate-tel – ráadásul az általa irányított San Lorenzo a Mercosur-kupát (Dél-Amerika EL-je) is megnyerte. Mindhárom bajnoki címét a csapatnál töltött első évében szerezte, majd kicsit kijött a gyakorlatból, mert öt évig a Villarrealt edzette. A sárgáknál a bajnoki cím persze, nem lehetett elvárás, de BL-elődöntőig és ezüstéremig azért elterelgette a csapatot, majd hívta a Real Madrid, ahol viszont megint azonnal bajnokságot kellett volna nyerni, vagy legalább Bajnokok Ligáját. Mindezt úgy, hogy Florentino Pérez klubelnök eladott több hasznos labdarúgót, és megvette Kakát, Xabi Alonsót, Karim Benzemát és még Cristiano Ronaldót is. Pellegrini viszont nem a bielsista, fejjel a falnak rohanós támadó focit pártolja, hanem kiegyensúlyozott csapattal szereti rúgatni a gólokat, ahogyan idén is láthattuk azt a Citytől. 2010-ben viszont csak bajnoki pontrekordba csomagolt ezüstérem sikerült Guardiola Barcelonája mögött, ami Pellegrini madridi karrierjének végét jelentette.

Real Madrid Presents Manuel Pellegrini As New Coach

Pellegrini és Pérez


Úgyhogy következett a Málaga, amely stílusának, – illetve részben a túlköltekezésnek – köszönhetően átmenetileg a BL és a spanyol bajnokság színfoltja lett, majd jöhetett a City, ahol megint bajnoki címet lehetett nyerni. Mancini alatt mindig volt valami feszkó, vagy edzésen balhézott valaki, vagy az öltözőben ment az ego-harc, vagy maga a menedzser kritizálta játékosait, a csapat a pályán pedig sosem volt olyan meggyőző és kreatív, mint Pellegrini alatt. Nagyjából ezért hozták ide, az attraktív és meggyőző játékért, amit a City meg is valósított Yaya Touré, Sergio Agüero és David Silva vezetésével, és amelynek segítségével megérdemelten nyerte meg három éven belül második, összesen negyedik bajnoki címét.

Ez a szezonzárás minden bizonnyal Gera Zoltán angliai karrierjének végét jelenti. A magyar támadó 2011-ben kapott kétéves szerződést attól a West Bromwich Albiontól, amelyet korábban négy éven át erősített, egyszer benntartott a PL-ben, egyszer pedig visszajuttatott oda, mielőtt eligazolt volna a Fulhamhez. Gera korábbi csapata, a Fulham ellen Gera korábbi csapata, a Fulham ellen Tavaly nyáron annak ellenére meghosszabbították szerződését, hogy általában sérült volt, ezúttal viszont valószínűleg nem kap új ajánlatot, annak ellenére, hogy tavasszal a mérkőzések túlnyomó részén beállt hosszabb-rövidebb időre. Bár maradandót ezúttal nem sikerült alkotnia – az orvosok által megtiltott Gera-szaltót a gólok elapadása miatt se láthattuk –, a West Brom legalább bent ragadt a PL-ben.