A közösség kialakulásához közösség kell

Techet Péter


"Akinek víziói vannak, az menjen orvoshoz" - mondta Helmut Schmidt, egykori német szocdem kancellár mindig kormányzása idején. Manapság Angela Merkel szokta idézni őt, mondván: nem nagyot kell álmodni, nem nagyot kell tervezni, nem jó messzire, távolra kell nézni, hanem elég ha az éppen adott, aktuális problémákra születnek kicsi, unalmas, de hatékony válaszok. Aktuális probléma pedig van bőven: euró-válság, menekülthullámok, csökkenő versenyképesség, növekvő észak-déli ellentét, dél-európai munkanélküliség, délkelet-európai szegénység. Ma leginkább ezek a fő problémák, amelyekhez képest a nagy kérdések úgymond eltörpülnek. A mai Európai Unióban ezért elég, ha látjuk az erdőtől a konkrét fát. A mostani európai parlamenti választások mégis jelentősek lehetnek, hiszen az európai nagy pártok (a szocdemek, a konzervatívok, a liberálisok, a zöldek, a kommunisták) önálló bizottsági elnök-jelölttel indulnak, így kicsit izgalmasabb lehetne (csak lehetne, mert úgy se lesz) a választás maga, valamint több országban is - többek között Magyarországon is - húsz százalék felett szerepelhetnek az EU-kritikus erők. Az Európai Parlament jogköreinek bővülése, valamint a Bizottság elnöki posztjának kicsit politikaibb választása kapcsán sokan arról beszélnek, hogy az Európai Unió demokratikus legitimációja egyre inkább javul. Ez persze nem feltétlenül igaz, hiszen egy demokratikus közösség kialakulásához nem elég, ha a demokrácia formális szabályait betartják - oda közösség is kell. Olyan pedig továbbra sincs Európában. Az Európai Parlamentet sokkal kevésbé érzik közel magukhoz a polgárok, mint a saját nemzetállami parlamentjeiket; az európai parlamenti választásokon nem európai, hanem nemzeti pártok indulnak; a választások témáit az egyes tagállamok belpolitikái határozzák meg (nem véletlen, hogy a nagy többség érdektelen maradt a nagy pártok bizottsági elnök-jelöltjeinek vitája iránt is). Sokan úgy vélik ezért, hogy mivel nincs egy egységes európai közösség, közvélemény, az Európai Parlament jogköreinek növelése éppen nem a demokráciát, hanem csak az elidegenedést növeli. Az Európai Parlament formálisan is ugyan lehet demokratikusabb, de ez nem egy egységes demokratikus európai közösség parlamentje ettől még. A demokrácia színterei továbbra is a tagállamok, európai politikai közösség egyelőre nem alakult ki. Hogy ez jó-e vagy sem, arról - amint vitánk is mutatta - megoszlanak a vélemények. És persze nem árt gondolkodni, hogy milyen irányba menjünk. De elég a ma gondja Európának. Azok megoldásához pedig nyugodtan még nyitva hagyhatjuk a kérdést, hogy 2030-ra egy Európai Egyesült Államok polgára leszünk-e, vagy maradunk a nemzetállamok polgárai. Az égető problémákra semelyik sem lenne a kizárólagos, egyetlen jó válasz: se egy föderáció, se egy nemzetállamok szövetsége még önmagában nem oldja meg a munkanélküliséget vagy a versenyképességi problémákat. A kávéházakon és a politikai vitafórumokon kívül ezért jobb is talán, ha nem 2030-ig tekintünk. Mert van még addig is tennivaló.

Milyen legyen 2030-ra Európa?


Szuverén nemzetállamok uniója
Európai Egyesült Államok

SZAVAZAT UTÁN