A kihalás szélén a nagyragadozók

Ha kipusztulnak a nagyragadozók, az közvetetten a kisállatok pusztulásához vezethet. Két évszázad alatt a kihalás szélére sodortuk a pumát, a szürke farkast, és a leopárdot is.


A 31 globálisan veszélyeztetett nagyragadozót fenyeget a kihalás veszélye. Közülük a szürke farkas, az oroszlán, az eurázsiai hiúz, a leopárd, a puma és a dingó eltűnése jelentős mértékben bolygatná meg az élőhelyük egyensúlyát - írja a Sciencemag.org. William Ripplet, az Oregoni Állami Egyetem professzora a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy ezek az állatok jóformán már feladták, és nagy rá az esély, hogy hamarosan ki fognak halni. Az élőhelyük megváltozott, a zsákmányállataik száma megcsappant, az ember pedig két évszázad alatt csaknem kiirtotta őket, mivel a nagyragadozók sokszor jelentettek veszélyt a terjeszkedő ember életterére, és a jószágaira.



Ha ezek a ragadozók kihalnak, akkor egykori élőhelyükön elszaporodnak a növényevő állatok, amelyek miatt viszont gyorsabban fog pusztulni a növényzet. A folyamat a kisemlősök és madarak élőhelyét fenyegeti. Megfigyelhető például, hogy Afrikában az oroszlánok és a leopárdok számának csökkenése miatt elszaporodtak az olíva páviánok, amelyek veszélyt jelenthetnek az olyan ember lakta részekre is, ahol állattenyésztéssel, lábas jószágok tartásával foglalkoznak. A professzor szerint azonban vannak szervezetek (általában a Nemzetközi Természetvédelmi Unióhoz tartoznak), amelyek felismerték a fenyegető veszélyt, és próbálnak tenni a sokszínű életvilág megőrzéséért. Példaként még a Yellowstone Nemzeti parkot említi, ahol sikeresen építették fel újra a farkaspopulációt. A nemzeti parkban az 1970-es években nem tudtak egyetlen farkaspopulációt sem beazonosítani, a farkasmentés 1975-ben kezdődött meg, de először 1992-ben telepítettek csak át 31 kanadai farkast a területre. Mára a helyzet stabilizálódott.