A kígyóbőr-szerkós isten, aki az ötödik szettben embert teremtett

Fotó: Luis Perez/AFP / István Hajdu

-

Quetzalcóatl az aztékok ábrázolásai szerint egy 180 centi magas, fehér bőrű, szakállas férfi, aki ragyogó páncélt visel – akár még össze is lehetett téveszteni a spanyol hódítókkal, de egyes kutatók szerint egy Amerikába érkezett viking lehetett, akit még a toltékok tiszteltek istenként. Mások Jézust látják benne, és persze van, aki bedobja a mindig kijátszható UFO-kártyát...


Az aztékok annyira szerették a labdajátékokat már Kolumbusz érkezése előtt is, hogy nemcsak pályákat építettek, ahol kedvükre játszhattak, de az univerzum történetét is egy ötszettes Grand Slam-döntőként képzelték el. Quetzalcóatl (magyarul: Tollaskígyó), aki egyszerű, szerva-röptét játszó vegetációs istenként kezdte karrierjét, majd a ranglistán fölküzdve magát Közép-Amerika legnagyobb játékosává vált, szetthátrányból tudott fordítani: a második játszmát végig uralva, a harmadikat szoros csatában vitte el. Egyébként minden szett úgy végződött, hogy az emberiség valami természeti csapásnak köszönhetően kipusztult, a túlélőkből pedig jellemzően majmok, madarak és halak lettek. Quetzalcóatl az ötödik szett elején hozta adogatójátékát: a korábbi világok embereinek csontjából, amiket az alvilágban szedegetett össze kutyafejű haverjával, egy péniszén ejtett seb, illetve az abból kispriccelő vér segítségével megteremtette az aztékokat. Az aztékok kezdetben csak azt istenek szolgái, a halhatatlanok ugyanis marha jót buliznak a VIP-páholyban, az emberek meg egyre csak hordják nekik a kaját és a piát, vagyis nagyjából azt csinálják, mint a bevándorlók nyugaton. A rendkívül humánus Quetzalcóatl azonban megelégeli ezt, otthagyja a meccset, felhúzza kígyóbőr szerkóját, felpattan chopperére, elrobog Tollanba, az emberek fővárosába, és benyit a kocsmába, mintha csak egy lenne a hobbialkoholisták közül.


Amikor megérkezik, látja, hogy az isteneknek alávetett szerencsétlenek, akik már jól láthatóan nem szomjasak, éppen egy társukat készülnek feláldozni legnagyobb riválisa,Tezkatlipoka (Füstölgő Tükör) számára. Quetzalcóatl teljesen kiborul ettől a barbarizmustól, és nemcsak félbeszakítja a procedúrát, de azonnal kampánybeszédet rögtönöz: ha rá szavaznak, akkor folyamatosan növekedni fog a GDP, kiterjedt és erős szociális háló épül, hideg lesz, bár alkoholmentes a sör, de legalább sosem fogy el a kaja, megépül a négyes metró és minden évben az América nyeri a bajnokságot. Persze, azt azért nem domborította ki túlságosan, hogy ehhez alázatosan, szerény körülmények között kell élni, és nem árt lelkiismeretesen melózni sem. Mindenesetre az ígéreteket betartotta: Tollen menő és szent nagyvárossá nőtte ki magát, Quetzaclóatl megmutatta az embereknek, mi az a kukorica, hogyan kell termeszteni és pattogtatni, oktatott ékszerkészítést, ruhafestést, írás-olvasást, és kitalálta, hogy legyenek könyvek meg naptár, illetve tie-break. Emberáldozatok helyett pedig arra jött rá, hogy elég, ha mindenki saját magát, vagy a párját szurkálja agávé-tüskével, ez épp elég lesz az isteneknek – legalábbis majdnem mindegyiknek.


Tezkatlipokának viszont nem volt elég, és az sem tetszett neki, hogy Tollan így hasít, ezért ördögien gonosz tervet eszelt ki, és segítségül hívta a fekete mágiát: magát öregembernek álcázva vitt ajándékot Quetzalcóatlnak, egy agávéból készített, addig ismeretlen italt. Quetzi azonnal rá is cuppant az üvegre, és be is seggelt tőle rendesen, az ital ugyanis a pulque nevű cefre volt, amit nem is szabadott volna forgalmazni, miután Quetzalcóatl maga vezetett be szesztilalmat. Hamar kiderült az is, hogy miért, az istenség ugyanis villámgyorsan Ian Watkinsra itta magát, és nemcsak énekelni kezdett, de le is tepert, és meg is erőszakolt egy addig szüzességben élő papnőt. Reggel nemcsak másnaposan, de bűntudattal ébredt, és mivel kompromittálódott, úgy érezte, többé nem vezetheti Tollant, úgyhogy összedobott egy kígyóbőr csónakot, vízre szállt, felgyújtotta magát és Esthajnalcsillagként elfoglalta helyét az égen. Egyébként mielőtt magára locsolta a grillgyújtót, meghagyta mindenkinek, hogy valamelyik 52 éves naptári ciklus kezdetén, bizonymondomnéktek, visszatér, és bosszút áll Tezkatlipoka árulása miatt.


Miután 1519-ben, egy ilyen ciklus kezdetén jöttek meg a spanyolok, könnyű volt úgy magyarázni a vereséget, hogy túl korán kapták az első gólt hogy az aztékok Hernán Cortésre hitték azt, hogy ő a Tollaskígyó maga, így önként hajtottak fejet neki... Mivel Quetzalcóatlt általában 180 centi magas, fehér és szakállas férfiként ábrázolják, ragyogó páncélban, akár még össze is lehetett keverni Cortéssel, de egyes kutatók szerint egy Amerikába érkezett skandináv hajós lehetett a minta, akit aztán istenként tiszteltek a toltékok. Persze, van, aki úgy látja, hogy mindez csak a Jézus-sztori mezo-amerikai feldolgozása, ráadásul ilyenkor mindig be lehet dobni az UFO-kártyát is, és többen meg is teszik, az ismeretterjesztő csatornák meg nagyon szívesen vetítik az olyan műsorokat, amelyek egy űrhajóval érkező, civilizációs vívmányokat osztó földönkívüliről szólnak...