A karcsúsítás útja: a lean és az innováció

Fotó: Krajcsik Zsolt

-

Egy újonnan induló startup számára kulcsfontosságú, hogy a saját termékébe vetett hiten túl legyen ereje választott piacán a megmaradáshoz és akár az élre töréshez. Ebben nagy segítséget jelenthetnek azok a menedzsmentelméletek, amelyek a folyamatosan változó technológiai és üzleti környezetre készítik fel a vállalkozásokat. Ezek közül a leanszemlélet az, amely talán a leginkább univerzális, hiszen egy egészen egyszerű axiómára épít: kevesebb erőforrással több értéket teremteni.


A leanmenedzsment állítása szerint kevesebbel többet lehet elérni, ha a folyamatokat irányító menedzserek a karcsúsítás (vagyis a lean) filozófiáját követve alakítanak meglévő működésükön, és kiszűrik azokat a komponenseket a rendszerből, amelyek az ügyfelek szempontjából nem hordoznak valódi értéket, vagyis nem járulnak hozzá közvetlenül az adott termék előállításához.


A szemléletbe kódolt innováció

Talán nem véletlen, ha a karcsúságnak ez a filozófiai mélységet is magában hordozó menedzsmentelmélete éppen Japánban érte el az első, nagyobb sikereit a '40-es években, a Toyota gyárában, ahol Toyota Productive System (TPS) néven önálló tanácsadói márkává nőtte ki magát.

A TPS (és a lean) szerint minden munkatársnak kötelessége, hogy az optimális működés elérése érdekében azon is állandóan munkálkodjon, hogy a meglévő folyamatokban hogyan minimalizálhatók a hibák, a selejt, illetve a felesleg gyártása és így tovább. Az innováció is ebben az elemben gyökeredzik: bár a belső folyamatok javítása nem vezet egyértelműen új, technológiai szempontból is innovatívnak nevezhető megoldásokhoz, de az erőforrások felszabadítása révén az addig megkötött kreatív energiák becsatornázhatóvá válnak egy leaninnovációs folyamatba. Márpedig az ügyfeleknek való értékteremtés egyik sarokköve maga az innováció.


Vissza az ügyfelekhez

Akárcsak a design thinking esetében, a leanszemléleten belül is kiemelkedő helyet foglal el az ügyfelek igényeinek, motivációinak megértése. Az ügyféligények állandó monitorozása egy leanszemlélet szerint szervezett innovációs folyamatban is szükségszerű, hiszen a fejlesztések iránya nem lehet öncélú: pusztán a szervezeti-működési hatékonyságra való törekvésből ugyanis még nem következik, hogy milyen irányba kell tájékozódnia egy innovatív teamnek.

Eric Ries a The Lean Startup című, 2014-es könyvében arra vállalkozik, hogy a startupcégek szemüvegén keresztül vizsgálja meg közelebbről a leanben rejlő lehetőségeket. A lean a Szilícium-völgy high-tech cégeinek szemszögéből új fénytörésbe kerül, és a működés- és gyártásirányítás optimalizálásának igénye helyett az innovációs folyamatban meglévő feleslegek, selejtek, pazarlások minimalizálása kerül a fókuszba. A potenciális ügyfelekkel való rendszeres párbeszéd éppen ezt biztosítja: nehéz mellélőni az innovációval, a termékfejlesztéssel, ha eleve tudjuk, melyek azok az igényrendszerek, amelyeket ki kell szolgálnunk.

A legnagyobb különbség a design thinking és a leaninnováció között azonban éppen a motivációkban keresendő: a designer gondolkodás eleve arra épít, hogy az ügyfelek kezére, gondolkodására állót alkosson, míg a leanszemlélet közvetett okok miatt, a károk minimalizálása érdekében tér vissza újból és újból az ügyfelekhez.

Már érett szakaszban lévő kkv-k számára, de most induló startupoknak is hasznos lehet a lean megismerése. Nem azért, mert pofonegyszerű alapelveket rögzít, hanem azért, mert átfogó világképpé gyúrja azokat, amelyek mentén világosan lehet definiálni komplex folyamatokat, még akkor is, ha vállalkozásunk összetettsége nem hasonlít a Toyotáéhoz. A leanszemlélet és az ahhoz kapcsolódó technikák (mint például a kaizen) kiterjedt irodalommal rendelkeznek, számos menedzsmentkönyv és fizetős kurzus is foglalkozik velük, de az interneten is több olyan anyag érhető el, amely a karcsúsítás filozófiáját befogadhatóvá teszi a rendszerezetten gondolkodni akaró vállalkozóknak.