A Jobbik népszerűsége, most úgy tűnik, „beállt” egy szintre

Pablo Rafael Labanino

politológus, a berni egyetem doktorandusza


Hiába hirdeti magát azzal a Jobbik, hogy már a legnépszerűbb párt a fiatalok között, ez tényszerűen nem igaz. A pártpreferinciájukat eláruló fiatalok között minden tekintélyes közvélemény-kutató intézetnél továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb párt. Igaz, hogy a Jobbik már régóta a második. De, ahogy arra Hann Endre, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet vezetője rámutatott, a fiatalok, vagyis a 18-29 év közötti korosztály elsősorban passzivitásában és nem pártválasztásában különbözik az idősebb korcsoportoktól (bár az utóbbiban is). Az intézet adatai szerint a fiatalok között a választásokon részvételület biztosra ígérő, pártot választók aránya mindössze 39 százalék, szemben a teljes népességben mért 47 százalékkal. Ez pedig nagyon jelentős különbség. A fiatalok többsége tehát passzív, apatikus, nem érdekli a politika, és még szavazóként sem kíván részt venni a közéletben. Az Ifjúság 2012 kutatás is ezt támasztja alá. A magyar fiatalok alapvetően bizalmatlanok a demokratikus intézményekkel kapcsolatban. A fiatalok többsége szerint véleményük sem a helyi, sem az országos döntéshozókat nem érdekli (59 százalék). A választásokon való részvételi hajlandóságuk is alacsony, többségük, 51 százalékuk inaktív szavazónak tekinthető. A fiatalok világlátása ugyanakkor nem szélsőséges, túlnyomó többségük középre helyezi magát. 66 százalékuk nem adott érdemi választ arra, hogy melyik pártot támogatja. A szűk, politikailag aktív rétegen belül azonban a Jobbik valóban 29 százalékkal stabilan második a 40 százalákkal vezető Fidesz mögött. Mi lehet ennek az oka? A Jobbik szavazói összetétele – írja Karácsony Gergely és Róna Dániel egy közös, a Jobbik 2009-es európai választásokon elért sikerét vizsgáló tanulmányukban – életkorilag, nemileg, illetve lakóhely szerint erősen meghatározott. Vagyis a Jobbik népszerűbb a fiatalok és a férfiak körében, illetve vidéken. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az életkor nemzetközi összehasonlításban ritkán játszik ilyen nagy szerepet a pártválasztásban. A magyarok pártválasztása azonban általánosan életkorilag és lakóhely szerint meghatározott. Ez pedig a magyar pártok és pártrendszer alacsony társadalmi beágyazottságával függ össze. Nyugat-Európában a pártrendszerek történetileg kialakult társadalmi törésvonalak mentén meghatározottak. Így a legtöbb „régi” demokráciában a pártválasztást nagyban meghatározza a társadalmi osztályhoz tartozás vagy például a vallásosság, és fordítva, a pártok társadalmi osztályokba, a civil társadalomba „ágyazottak”. Magyarországon ezek a jellemzők csupán korlátozottan érvényesek és eltörpülnek az életkor és a lakóhely szerepéhez képest. Ráadásul a magyar politika nagyon hamar, már 1994-ben kétpólusúvá vált. Részben ebből következően pedig lényegében már 1998-ra kétpártrendszer alakult ki, így ideológiailag sem jöttek létre „tiszta” pártok. A Fidesz és az MSZP gazdaságpolitikai és más szakpolitikai kérdésekben is igen gyakran váltogatja az álláspontját. A magyar lakosság a politikával és a politikai intézményrendszerrel szemben általánosan bizalmatlan, a magyarok társadalmi aktivitása általánosan alacsony. A Jobbik fiatalok közötti relatív sikere véleményem szerint nagyban a magyar politikai és társadalmi közeg fent válzolt jellemzőinek köszönhető. Egyrészt a Jobbik a magyar politikai és társadalmi berendezkedés legradikálisabb kritikusának szerepében tetszeleg, és úgy tűnik, csak ők mondanak ki „kényelmetlen igazságokat”. A fiatalok pedig a hiányos politikai szocializáció, a bizonytalan életkilátások, a társadalom általános tekintélyelvűsége és atomizáltsága miatt különösen védtelenek a szélsőjobboldal üzeneteivel szemben. Másrészt pedig a Jobbik vezető politikusai, tagjai jórészt fiatalokból állnak. Nagyon fontos, hogy a Jobbik és a köré épülő szélsőjobboldali közeg sok fiatal számára közösséget jelent. Az Ifjúság 2012 kutatás megállapítja, hogy bár a fiatalok körében folyamatosan növekszik az elégedetlenség, ez nem fordul át politikai cselekvésbe. A fiatalok nem szerveződnek „politikai generációvá”. Az, hogy a Jobbiknak van-e esélye erre az elégedetlenségre építeni, és azt politikailag megszervezni, egyelőre erősen kérdéses. A Jobbik népszerűsége, most úgy tűnik, „beállt” egy szintre, ahonnan a párt eddig nem tudott kitörni. A Fidesz nacionalista retorikája, voluntarizmusa, sokszor a Jobbikot idéző rendpárti és szegényellenes intézkedései, valamint a fiatalok életlehetőségeit különösen szűkítő oktatás- és társadalompolitikája akár történelmi esélyt is jelenthet a Jobbiknak. Hiszen nacionalizmusban, rendpártiságban, szegényellenességben a Jobbik „hitelesebb”, illetve a párt tudatosan törekszik a fiatalok problémáinak politikai képviseletére. Ha nem születik hamarosan demokratikus alternatíva a Fidesz jelentette illiberális kihívásra, valamint továbbra sem lesznek érdemi válaszok a fiatalok problémáira, még eljöhet a Jobbik ideje.

Mi a Jobbik szerepe?


A magyar hatvannyolc
Demokratikus szelep

SZAVAZAT UTÁN