A hirtelen döntés engem is meglepett – Aszódi Attila Paksról

Fotó: VS.hu/Balkányi László / VS.hu/Balkányi László

-

Paksra szükség van, az építkezés valóban felpörgetheti a magyar gazdaságot, a megújuló energia térnyerése viszont megállíthatatlan Magyarországon is – interjú a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatójával. A döntés körülményei Aszódi Attilát is meglepték.


Míg mi Paksról vitatkozunk, Németország úgy döntött, leállítja valamennyi atomerőművét és a megújuló energia termelésére áll át. Ők tudnak esetleg valamit, amit mi még nem? A teljesen a megújulókra támaszkodó modellel van egy komoly probléma: egyszer túltermelés van, máskor pedig nincs elég villany: sokszor nem fúj a szél, éjszaka sosem süt a Nap. Németország ezért nem képes önellátásra, nem tudja minden másodpercben azt a villamosenergia-mennyiséget előállítani, amennyi az adott pillanatban szükséges. A német modell csak azért működik, mert Európa, hol a német export befogadásával, hol import biztosításával kisegíti őket. Erősen kérdéses, hogy európai szinten ez uralható lesz-e tíz év múlva. Idén például szerencsénk volt az enyhe téllel, ám ha egyszer a nyakunkba kapunk egy olyat, mint például Észak-Amerika a mostani szezonban, akkor az instabil villamosenergia-rendszerrel több napos áramkimaradások lesznek – emberek fognak meghalni, tömegével. Az európai villamosenergia-rendszer nem stabil a jelenlegi forrásszerkezettel. Akkor a németek nem csinálnak mást, csak határaikon kívülre telepítik az atomerőműveket? A németek ilyeneket nem mondanak, de számítanak a környékbeli szén- és atomerőművekre. Nem foglalkoznak azzal, hogy a határukon kívül valójában mi történik. Azt szoktam mondani, hogy ami Németországban zajlik, az egy nagy, nemzetközi léptékű kísérlet – meglátjuk, hogy sikerül-e. Ha a műszakilag nálunk fejlettebb németek így döntöttek, akkor nekünk miért kell új atomerőmű? A következő évtizedekben sok magyarországi erőmű leáll, kevesebb áramot fogunk termelni, miközben a gazdaság fejlődése miatt a villamosenergia-igény nagyobb lesz. Pedig már ma sem termelünk eleget, a felhasznált áram 30 százalékát külföldről hozzuk be. Az importra alapozva nem fogjuk teljesíteni azt a kötelezettségünket, mely az európai országoktól megköveteli, hogy rendelkezzenek annyi kapacitással, amennyi a saját áramellátásukhoz szükséges. Mindenképp szükség van tehát a többletkapacitásra, amit – többek között – az új paksi blokkok jelentenek. - - Ez azt is jelenti, hogy lemondunk a megújulókról? A „megújuló vagy atomenergia” szembeállítás abszolút hibás. Energetikusként úgy gondolom, hogy a megújulóknak fejlődniük kell, térnyerésük megállíthatatlan. De az a szemlélet is téves, hogy amikor a klímaváltozás ellen harcolunk, akkor a legnagyobb szén-dioxid kibocsátás mentes technológiát akarjuk először lebontani. A klímaváltozás szempontjából nem az atomenergia a főellenség, hanem az alacsony hatásfokú fosszilis energia felhasználása, csak ezt szeretik egyes emberek vagy érdekkörök figyelmen kívül hagyni. Más környezeti ártalmakat tulajdonítanak az atomerőműnek. Minden létesítmény létrehozásához szükség van erőforrásokra és ezeknek környezeti következménye van. A napelemek előállításának ugyanúgy ártalmai vannak – bár mi ezt nem látjuk, mert Kínában történik. Az egyik legtisztább a környezet szempontjából az atomerőmű: normál üzemben nincs környezeti ártalma, leszámítva, hogy elfoglal egy véges területet és hőt bocsát ki a környezetbe. A normál üzemen túl pedig kockázat van: egy esetleges baleset, és annak a következménye, a sugárzás. Természetesen ezzel foglalkozni kell, ez komoly dolog. Úgy néz ki, évekig párhuzamosan fog működni Pakson a hat blokk. Jó döntés most belevágni? A mérnöki gondolkodás mindig konzervatív, felfelé kerekítjük a számokat, nem lefelé. Ilyen értelemben egyáltalán nem elfogadhatatlan, hogy 6-7 év átfedés legyen a mostani blokkok és az újak üzeme között. A termelőkapacitásnak mindenképp meg kell lennie. Magyarországon tízévente kötelező felülvizsgálni a nukleáris blokkok biztonságát, nem lehet húsz évre előre megadni az engedélyt. Mi van akkor, ha mondjuk a paksi négyes blokk tíz év múlva nem kap engedélyt, és hirtelen le kell állítani? Új infrastruktúrát mindenképp ki kell építeni, a jelenlegi nem bír el hat blokkot. A paksi telephelyet eleve hat blokkra tervezték. Azt a területet, ahová telepíteni akarják őket, már előkészítették, az infrastruktúrát is ennek megfelelően alakították ki, mindössze  egy új vezetéket kell építeni, és azt sem nagyon messzire. Összesen 30-50 milliárd forint közötti költsége van a villamoshálózat-fejlesztésnek, ami a beruházás méretéhez képest nem nagy összeg. A hűtésre sem kell új kapacitást kiépíteni? Új blokkoknak mindenképpen külön hűtéssel kell rendelkezniük, nem lehet a jelenlegi szivattyútelepre alapozni. Ha a két új blokk csak akkor lépne üzembe, amikor a régiek leállnak, akkor sem lehetne közös része a hűtővíz-ellátásnak. Felmerült, hogy a hűtés miatt a Dunával is kell valamit kezdeni, mivel előfordulhat olyan, hogy nyáron a folyónak alacsony a vízhozama és magas a hőmérséklete is. Ám ez a ritka eset sem jelentene problémát, a blokkokkal gond nélkül vissza lehet terhelni arra a néhány napra, amíg fennáll a kis vízhozam és magas vízhőmérséklet. Az emiatt feltételezhető kiesett villamos energia ára sokkal kisebb, mint egy hűtőtornyos hűtés megvalósításának költsége.

-


Nyilván sok áramot kell majd exportálnunk. Vannak olyan vezetékek Magyarországon, melyek alkalmasak erre? Olyan nagyon sok áramot nem kell exportálni. Az import miatt jelenleg is nagy, úgynevezett határmetszéki átviteli kapacitásaink vannak, ezt nem látom problémásnak. Abban a 6-7 éves átmeneti időben, amikor mind a hat blokk egymás mellett megy majd Pakson, kb. évi 2 terawattóra, az erőmű termelésének 5-6 százaléka lehet maximum, amit exportálni kell. Versenyképes lesz a paksi áram ára, mire felépülnek ezek a blokkok? Az kiszámolható, lehet tudni a rendelkezésre álló számok alapján, hogy nagyjából milyen költségekkel kell számolni. Azt azonban senki nem tudja megmondani, hogy akkor milyen piaci árak lesznek. Ma 10-12 Ft/kWh-ért adja el a villamos energiát Paks, de itt nincs már az építés költsége, mert azt régen leírták. A teljes élettartamra átlagolt villamos energia egységköltség 16 Ft/kWh-ra jött ki nekem az új blokkok esetében, ez pedig versenyképes lehet. A mérnöki szemlélet indokolja, hogy számoljunk csúszással, míg a közgazdász azt mondja, hogy a késés költségnövelő tényező. Ez valóban egy nagyon fontos kérdés, de azt hiszem, pont az döntötte el az ügyet, hogy most van rá pénz. Az orosz fél adott a magyar kormánynak egy olyan pénzügyi ajánlatot, amely kellően attraktív volt. Ennek az egész történetnek a kulcsa a hitelkamat, és hogy 30 évig rendelkezésre áll ez a pénz. Nem könnyű a piacon ilyen hosszú időre pénzt kapni. Az olcsóság az öt százalék alatti hitelkamaton múlik. Ha tíz százalék lenne a hitelkamat, akkor a villamosenergia-egységköltség majdnem a duplája lenne. Mi van, ha az oroszok egyszer csak azt mondják, hogy nagyon felment az atomerőmű ára, és 20 milliárd euró lesz a számla? A kérdés jogos, de ezt Varga Mihálynak kell feltenni. Valamilyen szerződéses garanciákat nyilván mindkét fél megkövetel, az oroszok és a magyarok is. Azzal, hogy ők adják a hitelt, az orosz fél erősen érdekelt abban, hogy a termelés minél hamarabb meginduljon: vissza akarják majd kapni a pénzüket. Kétségtelen, az atomerőmű-projekteknek az egyik hátulütője, hogy nagy tőkét igényelnek, a tőkét hosszú ideig kell benne hagyni a programban, és ennek következtében a pénzügyi kockázatok nagyobbak. - - 40 százalékos magyar beszállítói arányt szeretnénk elérni, ennek van realitása? Rengeteg részmunka van, amit magyar vállalatok el tudnak végezni és természetesen sok olyan speciális szaktudást igénylő feladat akad, amit nem. Az erőmű építése például úgy kezdődik, hogy az üres területen ásnak egy nagy gödröt. A gödörbe készítenek egy több méter vastagságú vasbeton alaplemezt. Ez lesz az erőműnek az alapja, amire magát a reaktorszigetet fel fogják építeni. Ezt a feladatot magyar beszállítók minden további nélkül meg tudják csinálni. A turbinasziget, az erősáramú villamos rendszerek és az irányítástechnikai rendszerek építésében is részt tudnak majd venni magyar vállalkozások. Ugyanakkor az erőműben vannak nagyon speciális nagyberendezések is, mint például a reaktortartály vagy a gőzfejlesztők, melyek hihetetlen kifinomult technológiával készülnek. Ezeket csak néhány üzem képes létrehozni a világon, ezt Magyarország nem tudja legyártani. Van még néhány ilyen nagy komponens, ami egészen biztosan orosz gyártású lesz. Ugyanakkor a nagyberendezések beépítése, összeillesztése az erőműben már megint adhat magyarországi feladatokat, például a hegesztést el tudják végezni magyar cégek, valamint van egy csomó elektromos eszköz, hőcserélő, szivattyú, amik Magyarországon legyárthatóak. Akkor ezek szerint teljesíthető a 40 százalékos beszállítói arány? Teljesíthető, de nagyon kell hozzá igyekezni. Egy külön kormányzati program kell, amivel a magyar gyártók felkészülnek. Ez valóban fel tudná pörgetni a magyar gazdaságot, az más kérdés, hogy utána mit lehet kezdeni ezzel a speciális erőforrással. Akkor lehetne ez izgalmas, ha az oroszokkal hosszabb távon tudnánk együttműködni, más külföldi atomerőmű építési projektekben is részt tudnának venni később ezek a cégek. Vannak olyan vélemények, hogy ez az építkezés teljesen kiszolgáltat minket az oroszoknak, a gáz is onnan jön... Az urán piaca teljesen más, mint a földgázé. Ha kitermeljük az uránércet, utána még több munkafázison kell keresztülmennie, mire üzemanyagként használható kazetták lesznek belőle. Bármelyik munkafázist meg lehet rendelni külön-külön a világ bármelyik pontján. Ha mondjuk 30 év múlva összeomlik Oroszország, akkor is hozzá tudunk jutni az üzemanyaghoz. Ez a kiszolgáltatottság egyáltalán nem olyan, mint amikor egy országba egy csövön keresztül jön a gáz, és ha az a termelő megszűnik vagy nem szándékozik többet szállítani, akkor azon a csövön soha többet nem jön földgáz. Ellátásbiztonsági szempontból ez nagy előnye az atomenergiának. Mégis mit képzeljünk magunk elé, amikor a fűtőelemekről beszélünk? Jó helyen kérdezi, és ezért örülök, hogy nem kávéházban találkoztunk, mert itt van egy ilyen elem.

-


A fűtőelem lelke az urán-dioxid pasztilla, amelyből a mostani paksi reaktorok esetén 250 van egy három méter hosszú cirkónium csőben. A hatszögletű kazettában 126 darab kilenc milliméter átmérőjű ilyen cső van. Van egy külső köpeny, ami arra szolgál, hogy megvezesse az üzemanyag hűtésére szolgáló vizet. A gonosz dolog a pasztilla: az urán-dioxid ötvözet, ami normál esetben teljesen ártalmatlan, hosszú felezési idejű, nagyon enyhe sugárzást kibocsátó anyag. Azonban ha betettük a reaktorba és működtettük a reaktort, akkor ebben ott vannak a hasadási termékek. Használat után az a feladat, hogy az urán-dioxid maradjon a csőben és a cső maradjon ép. Amíg a cső ép, addig a radioaktivitás bent van és nem tudja károsítani a környezetét. Ha már besugároztunk egy üzemanyagot, akkor nagyjából öt évig víz alatt kell tartani, mert akkora a hőkibocsátása, hogy azt csak vízzel lehet elvonni. Öt év után ki lehet venni akár szárazra is. Ha kellően vastag beton- vagy acéltartályba helyezzük el, vagy víz alá tesszük, akkor a környezet a sugárzástól megóvható.

Hány darab ilyen kazetta van Pakson? A mostani reaktorokban, egy reaktorzónában 349 darab kazetta van. Ennek a mennyiségnek a negyedét, 90 kazettát kell kicserélni évente egyszer. Egy vasúti kocsival el is szállítható kétévnyi üzemanyagkészlet. A közvélemény viszonylag keveset látott abból, hogy milyen lobbizás ment a háttérben. Szakmai körökben volt érzékelhető jelenléte a többi versenyzőnek? Bennünket a Műegyetemen oktatási okból többen megkerestek az elmúlt években. Dél-Koreával éppen nemrég írtunk alá egy államközi megállapodást az oktatás területén. Az oroszok nagyon régóta nyomultak, a Roszatom sajtómegjelenése nagyon fokozódott az elmúlt évben. Az amerikaiak kevésbé látszanak, a japánok többször megjelentek fórumokon, a franciák is tartottak különféle szakmai találkozókat. Zajlottak szakmai konzultációk, de hogy a háttérben milyen egyeztetések voltak, azt nem tudom. Önt megkérdezte a kormányzat, hogy mégis kitől vegyünk erőművet? A kormányzat a szakmai szereplőket sokszor kereste. A Parlament 2009-ben elvi engedélyt adott a paksi bővítés előkészítésére. 2011-ben fogadta el a Parlament az új Energiastratégiát. Azt megelőzően majdnem egy évig ment az egyeztetés és ebben nagyon sok szakmai szervezet részt vett. Hogy az elmúlt egy év pontosan hogyan zajlott, azt a miniszterelnökség tudja megmondani. Valójában az, hogy Paks bővítésére készülünk, az egyértelműen le volt írva több helyen, például a 2011-es energiastratégiai dokumentumban. Az persze nem, hogy 2014. január 14-én aláírunk egy megállapodást Oroszországgal. De ez a politika asztala. Az atomenergia veszélyes üzem, ez önmagában is indokolná a nagyobb átláthatóságot. Egyetértek. A kormány helyében sokkal nyíltabban beszéltem volna erről az egész ügyről, már az elmúlt két évben is. De lehet, hogy a kormányzatnak más szempontjai vannak. Amikor előkészítenek egy szerződést, akkor annak rengeteg kényes részlete lehet, a szerződő felek szándékát befolyásolhatja az, hogy mi történik a politikai szintéren. Az is előfordulhat, hogy Magyarországnak így olcsóbb – ezt csak úgy latolgatom. De én, egyetemi tapasztalattal, sokkal intenzívebb, nyitottabb társadalmi párbeszéd híve vagyok. Önt meglepte, hogy ilyen hirtelen született döntés? Meg, abszolút meglepett. Azt gondoltam, hogy tender lesz, amit kiírnak majd hamarosan és ezt követi egy pályázatírási és -értékelési folyamat. Meglepődtem ezen, de el tudom hinni, hogy az államközi megállapodások ilyen természetűek.