A hét szava: siserahad

Fotó: Wikipedia/Musée de Louvre

-

Nem, nem elírás, tényleg a-val van. De mi köze ehhez Mikszáthnak, Bibónak és egy bibliai hadvezérnek, aki a zsidókat sanyargatta?


A kifejezést nap mint nap használjuk, de mégsem tudjuk, hogyan kell leírni. A siserehad alakot mondjuk szóban, használjuk írásban, miközben a szó maga a-val van. A szó eredete az Ószövetségig nyúlik vissza. Sziszera (héberül: סיסרא), más alakokban és fordításokban Sisera egy kánaánita hadvezér volt. Sisera katonáival húsz éven keresztül fosztogatta Izrael fiait, amikor Bárák és Debora isteni útmutatással legyőzte a rettegett vezért. A zajos, csörtető hadseregparancsnok egyébként dicstelen vereséget szenvedett, mert a korban szinte megbocsáthatatlan volt, ha valaki felett egy nő arat diadalt. Az már nem nagyon érdekelhette ugyan Siserát, mennyire nézi el a társadalom azt, hogy az életének is egy nő vetett véget, de az utolsó szeget a koponyájába zsidó felesége, Jáhel ütötte bele. Szó szerint, mert amíg férje elbújt néhány pokróc alá, addig neje egy kalapáccsal megszegelte a halántékát. Az etimológusok szerint a siserehad szó ennek a biblia katonának a nevéből ered. Mivel a héber írásban nem használtak magánhangzókat, azokat jó esetben is csak fölépontozták a mássalhangzóknak, ezért több eltérő változata létezik Sisera nevének. Van, ahol Sisereként emlegetik. Ugyanakkor az majdnem teljesen biztos, hogy az a betűs átírást használták gyakrabban. Ehhez jön hozzá az, hogy a siserahad szó nemcsak a kánaánita harcosokra utal, hanem hangutánzó szerepet is betölt. A Magyar nyelv történeti-etimológia szótára (Akadémiai Kiadó, 1976) szerint a siserahad 1791-ben fordult elő először. „... A sisere, valamint a zsizsera, zsizsere-féle alakok szabályos hangtani fejlődmény voltuk mellett a szó hangutánzó hatásának is köszönhetik létrejöttüket. Ugyane mozzanaton, illetőleg a sisereg, sistereg hangutánzó igék analógiás belejátszásán alapulhat a 2. jelentés: a zajos, zsibongó, zsivajgó gyermekcsoport képzetének kifejezése.”


Megingott a világa? Még a szakértők is vitatkoznak az a-e betűről!

Sisera- vagy siserehad – erről a nyelvészek, lexikográfusok, azaz szótártudósok között sincs kőbe vésett megegyezés. A siserehad alakot egyes szakértők népiesnek tartják, a Tinta Könyvkiadónál 2007-ben megjelent kétkötetes Értelmező szótár+ című kiadvány tájszónak tekinti (a zsizserehaddal együtt), a szócikkfejben a siserahad alakváltozataként hozza. A 2003-as Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó) ugyancsak egyenrangú alakváltozatként tünteti fel a siserehadat a siserahad mellett. Az Etimológiai szótár (Tinta Könyvkiadó, 2006) kizárólag a siserehad alakot említi meg. Ennek első előfordulását 1876-ra teszi. „... Mai, tréfás használatú 'zajos, nyüzsgő embertömeg' jelentése hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye, melynek létrejöttében szerepet játszhatott a szó hangutánzó hatása.” Emellett a történelem és az irodalom nagy alakjai sem jutottak dűlőre abban, hogy a-val vagy e-vel kell-e írni a kifejezést. Mikszáth Kálmán a Fekete városban sisera-hadnak írja. „Ameddig nem kellettek, itt pusztították a kenyeret, mint egy sisera-had, most pedig, mikor a tekintetes úr elutazik, s sereg kellene a kocsi mellé, nincs sereg.” Bibó István viszont megrögzött e-ző volt. Koalíció válaszúton című esszéjében például így írta le: „Tudom, hogy ez nem könnyű, de alig nehezebb, mint a mai siserehaddal viaskodni. Szükség van ehhez egy közös tervre, amely végre technikus módon kielégíti a kisbirtokos, kisiparos és családiházas magántulajdon konkrét védelmi igényeit, megteremti az új szövetkezeti formák megvalósulását elősegítő feltételeket.”