A hét szava: mesmerizálás

-

Franz Anton Mesmer, német orvos, csillagász, önjelölt pszichiáter és pszichológus még a XVIII. század végén állt elő elméletével. A mesmerizálás azon az elven alapult, hogy az élő szövetek természetes mágnesessége képes a gyógyításra és a bűvölésre. A mesmerizmust csak rövid ideig vették komolyan, és egy rövid irodalomtörténeti hakni után majdnem örökre elfelejtődött. Most két dolog miatt éli reneszánszát: a neoezoterikus mozgalmak mellett a VS.hu dohányzó fele is újra felfedezte magának.


Néhány napja írtunk egy kísérleti filmről, amelyben egy amerikai designkutató egy pofonegyszerű effekttel  a madarak repülési útvonalait modellezte le. Kisebb vitát váltott ki a szerkesztőségben, hogy az eredeti címben a „mesmerizáló videó” szókapcsolat szerepelt. A kollégák szerint ilyen szó nem létezik.

Pedig de. A mesmerizálás a magyar irodalomban és műfordításban, de a nemzetközi kultúrtörténetben is gyakran felbukkanó szó volt. Főként a XVIII–XIX. században használták előszeretettel a művészek, mivel Mesmer professzor ekkor fejtette ki tanait az élő szervezetek mágneses energiáiról, amelyekkel gyógyítani is lehet. Edgar Allan Poe, az amerikaiak, valamint a hollófanatikusok legismertebb költője és írója az 1844-es Történet a rongyos hegyekből című novellájában angolul is írt Mesmer elméletéről. A magyar változatban Babits Mihály is meghagyta a mesmerizál szót. A delejezéssel elért önkívületről szóló cselekményben az egyik főszereplő visszarepül egy indiai csatába időben és téren át, hogy borzalmakat éljen át.

Korábban is felbukkan a mesmerizálás mint szó és mint tevékenység is. Wolgang Amadeus Mozart Cosí fan tuttéjében például egy egész jelenet van, amelyben a gyógymódot gúnyolják ki. Az operában Despina élesztgeti egy mágnessel Fernandot, aki csak vonakodva reagál a kezelésre. A valódi mesmerizálás során egy hipnózishoz hasonló állapotba kerülhetne a beteg Franz Anton Mesmer szerint, amit nem egy óra lengetésével ér el, hanem delejezéssel, vagyis a mágneses erőkre ható dörzsöléssel. Az opera ezen részének érdekessége, hogy maga Mozart és Mesmer nemcsak kortársak voltak, de ismerősök is.

Maga Mesmer doktor a hisztéria kezelésére használta a módszerét. A korban ez elég humánus megoldás volt az érvágás helyett, ezért eleinte sokan örömmel vállalták be. Később, amikor megjelentek a vibrátorok, elég hamar elpártoltak a buja emberek a mesmertől. Aztán megjelent Freud, aki hipnózissal, mindenféle mágnesességről szóló sületlenség nélkül bűvölte el az embereket, így a mesmerizálást teljesen elfelejtették.



Még egy aprócska irodalmi visszatérése volt a mesmerizálásnak a magyar irodalomban: Krúdy Gyula az Álmoskönyvben írt még róla néhány sort, aztán kitörlődött a köztudatból a kifejezés. Így jutottunk el oda, hogy amikor az ember a megbabonázó, elbűvölő vagy hipnotizáló kifejezés szinonimájaként akarja használni, a nyakának ugranak, hogy ilyen szó pedig nincsen. Azonban a mesmerizálást megmenti a hangzása. A szerkesztőség sem hagyhatta, hogy újra visszahulljon a feledés homályába, ezért a dohányos klikk a cigarettázás szinonimájaként kezdte el futtatni a szót. Ezzel párhuzamosan az okkult és ezoterikus egészségtudósok is visszatértek a mesmerizáláshoz. Sorra jelennek meg a könyvek, amelyek hangsúlyozzák, hogy az élő szövetek és a technológiai eszközök mágneses ereje káros hatással vannak egymásra, ezért a gyógyuláshoz szükség van a mesmerizálásra. Külföldön minden jobb. Ha ön gondolt már arra, hogy egy szó használata miatt emigrálna, akkor legyen a mesmerizálás szó fanatikusa, és költözzön az angol nyelvterületekre! A popkultúra és a külföldi újságírás bukik erre a kifejezésre, több dal, album és könyv címében is felbukkan a „mesmerizing”. Dobott ki ezzel a névvel lemezt a System of a Down, Ja Ruel egy dalt szentelt a szónak, de még James Blunt is belecsempészte a So long Jimmybe, hogy egy ergya popszámot is megemlítsünk.