A hét szava: kánikula

Fotó: AFP / SONNY TUMBELAKA / AFP / SONNY TUMBELAKA

-

Azt a rettenetesen gyenge szóviccet hallották már, hogy mi a neve a mongol vezér székletének? Káni kula. De se Dzsingisznek, se a kutya melegnek nincsen köze ehhez a szavunkhoz. Míg a magyar nyelv csak átalakította a latin eredetit, addig a németek lefordították.


Rómában most 30-36 Celsius-fok van egész héten. Ez nem sokat változott az ókor óta, már akkor is kutya meleg volt nyáron Itáliában. A tudomány azóta persze feltárta, hogy ez a Föld Naphoz való közelsége miatt van, de a latinok még úgy vélték, hogy mindenről az átok Szíriusz csillagpár tehet – ahonnan mellesleg egyes feltételezések szerint a magyarok is származnak. A legnagyobb nyárközepi hőség egy időben volt a Római Birodalomban a Nagy Kutya csillagkép felbukkanásával, amelyről a nevét kapta az embert próbáló meleg. A kutya latinul canis, a kutyuska pedig canicula, szóval itt van az utalás a Szíriuszra, amely a Nagy Kutya legfényesebb csillaga.   Nagyot változott azonban kétezer év alatt a világ, mostanra már a szeptemberi égbolt vendége az égitest a június végi, júliusi időpont helyett. De az évszakok maradtak a helyükön, és a kánikula kifejezést sem ütemeztük át a lombhullásra.   Míg a magyar nyelv csak kiejtésében és helyesírásában nyúlt a szóhoz, addig a németek fogták, és lefordították. Így jött létre a „Hundstage” kifejezés, amely „kutya napokat” jelent. Ennek alapja az a tévedés, ami a kánikuláról elterjedt. Eszerint a „kutya meleg napok” latin kapcsolatból alakult ki. Nemcsak a németek, de az angolok is felültek ennek a bakinak, náluk a „dog days” a bevett fordulat a 30 foknál melegebb perzseletre.   A kutya amúgy régi álszitokszó, a népnyelv használja a „kutya hideget” és a „kutya keményt” is. Ez így teljesen konszolidált, és nem kell szegény prostituáltakat belekeverni a beszélgetésbe. Magyarországon emiatt terjedhetett el, külföldön pedig más-más durvaságok helyettesítésére volt ideális. Ez is latin örökség. Például az ókorban a kurafi helyett azt mondták a rómaiak, hogy „Canis matrem tuam subagiget”, avagy „A kutya anyja gyalázott meg”.


Régen gond a forróság

A kánikula viszonylag hamar beépült a magyar nyelvbe. Már 1575-ben Heltai Gáspár krónikájában feltűnt, akkor az elhúzódó nyárról így írt a szerző: „Caniculában, mellyet hew hólnapnac nevezünc”.   A k-betűzős helyesírásra azonban az első leletet az 1785-ben kiadott A Pestről 's Budáról 4-dik Augusti útnak indúlt M. Gróf Gyula 's Eszterházy nemes magyar regementjeit Illy versekkel kiséré ki című műben (ez a hosszúság már pont az, ami Twitterre például nem fér ki). Földi János gyűjteményes kötetében egy harcra lelkesítő líra egyik sorában bukkant fel a szó: „Most sût széltében hév Kánikulánk erejében, Szorja tüzét, melegét, fûlyti hevével egét.”   A legismertebb szépirodalmi előfordulása minden bizonnyal Pilinszky János Kánikula című verse, amely 1943-ban jelent meg az Élet folyóiratban. Ezt aztán később Földes László Hobo is feldolgozta.


Piliszky János - Kánikula

A kardvirágok hegye véres, gyors pengéjük szemembe vág. Miféle forrón ömlő vér ez? Véres lesz tőlem a világ.   Mi közöm e vad ütközethez? Sötéten izzó alkohol, elömlik, máglyát, tüzet tervez az ég, a légies pokol.     A fák között, a fű tövében árnyékok mérges füstje száll. Konok kegyetlen szenvedéllyel gyilkol és gyujtogat a nyár.