A havi 120 ezres lakbér elég egy forradalomra

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Nincs WC a házában? El van maradva a lakbérrel? Akkor sok más magyarral együtt ön lakhatási szegény. Mindez több millió embert érint ma Magyarországon, a kormány mégis inkább a tehetősebb családokat támogatja. Új házak, lakások egyáltalán nem épülnek, a jelenlegiket pedig egy vagyon megfizetni, holott rengeteg üresen áll. Igazán nagy baj pedig majd akkor lesz, amikor azok a százezrek is hazajönnek lakni, akik ma külföldön dolgoznak.


Neked lesz saját lakásod? címmel tartott beszélgetést a Társadalomelméleti Kollégium a lakáshelyzetről, lakáspolitikáról és mindenek előtt a lakhatási szegénységről. „Ez azt jelenti, ha valakinek nincsen biztonságos, az átlagos kulturális színvonalnak megfelelő otthona” – mondta Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársa. Ez ma Magyarországon több millió embert érinthet – írja az Abcúg.



Győri szerint az Eurostat számítási módja alapján akár négymillióan is élhetnek lakhatási szegénységben Magyarországon, az uniós számítási mód ugyanis idesorolja azokat is, akik túlzsúfolt lakásban élnek. Ennél látványosabb azonban, hogy Magyarországon még mindig félmillióan élnek félkomfortos vagy komfort nélküli lakásokban. „Ilyen lakás például az, ahol nincs bent WC, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a kor színvonalának nem megfelelő lakás” – mondta Győri.

Ezeken kívül azonban még egy sor dolog miatt számíthat egy lakás szegénynek:
  • Egyáltalán megközelíthető, vagy nagyon kiesik? Ártéren van? Iskola és orvosi rendelő van a közelben?
  • Az ott lakók jogszerűen élnek ott, vagy félniük kell a kilakoltatástól?
  • Magyarországon az egyik legjellemzőbb, ha valaki eladósodik a lakása miatt, nem tudja fizeti a közüzemi számlákat vagy a hiteltörlesztőt.
  • Győri szerint viszont az EU nem megfelelő lakhatásnak tekinti azt is, ha valaki nem érezheti magát biztonságban otthon, például családon belüli erőszak miatt.

Udvarhelyi Tessza antropológus, a Város Mindenkié aktivistája az ismeretségi köréből említett is pár példát, hogy pontosan kikről van szó.

Károly közmunkás volt, hogy aztán idős korára egy hajléktalanszállóra kerüljön, és most sok másik emberrel kelljen megosztoznia egy szobán. „65 évesen ez nem mókás” – mondta. Magdi két gyerekkel jutott szociális bérlakásba, miután nem tudott munkát szerezni, és a maximális bent tölthető idő után a családok átmeneti otthonából is kitették. A bérlakás azonban rendkívül leromlott állapotú, ezeket ugyanis Udvarhelyi szerint általában felújítási kötelezettséggel adják oda. Nándorék a férfi édesanyjával élnek együtt egy kétszobás lakásban, Tünde pedig egy pincében él a párjával. Nekik a tulajdonos engedte meg, hogy ott legyenek, cserébe rendben tartják a kertet.

Udvarhelyi szerint a többségüknek magas iskolai végzettsége van, mégis lakhatási szegénységben élnek. Akárcsak Andrea, ő a családjával egy leromlott állagú, adóssággal terhelt házban él, amely bármikor rájuk dőlhet. „Azt veszem észre, hogy az emberek lakhatási szegénység alatt a hajléktalanságot értik, de ez sokkal több annál” – mondta Udvarhelyi Tessza.


Ma kevesebb lakás épül, mint bármikor

Győri Péter szerint egy kormány lakáspolitikája alatt sok mindent lehet érteni, ez nem csak arról szól, hogyan lehet a hajléktalan embereket lakáshoz juttatni. A lakáspolitika szólhat arról is, hogyan lehet fenntartani a lakásokat, hogyan tudnak a fiatalok lakáshoz jutni, és hogy egyáltalán mekkora a mobilitása a lakhatásnak, könnyű vagy nehéz-e költözni (például egy jobb munkahely reményében).

„A mai magyar lakáspolitikáról nem nagyon beszélnék, mert szerintem ilyen nincs” – mondta Győri. Hozzátette, hogy hosszú idő óta most épül például a legkevesebb lakás Magyarországon. „Még az 1953-as szintet is alulmúltuk, ma kevesebb lakás épül, mint bármikor” – mondta. Pedig az építkezések nemcsak a lakhatási gondokon enyhítenének, hanem a GDP-hez is hozzáadnának.

Győri szerint a lakásügy Magyarországon a rendszerváltás előtt közügynek számított, azonban az elmúlt 25 évben magánüggyé vált, az emberek pedig hozzászoktak ehhez. Pedig szerinte külföldön az egészségügy és az oktatás mellett a harmadik legfontosabb közügy a lakhatási ügy.


A kormány a tehetőseket támogatja

„Én ezzel kicsit vitatkoznék, persze, nincs lakáspolitika, de amúgy a kormánynak van lakhatással kapcsolatos politikája” – mondta minderre Udvarhelyi Tessza. Szerinte a kormány nagyon markánsan támogatja a lakástulajdonlást, mégpedig a jómódúak lakástulajdonlását. „Azokat, akik már rendelkeznek tőkével, akikről azt gondolja az állam, hogy érdemesek arra, hogy legyen lakásuk” – magyarázta, majd hozzátette, hogy a csokra gondol.

A családi otthonteremtési kedvezménnyel a kormány a két- és háromgyerekes családok lakásvásárlását támogatja – akár tízmillió forinttal –, de mivel csak új építésű, drágább lakásokat lehet belőle vásárolni, elsősorban a tehetősebb családoknak van lehetőségük igényelni. „A kormány mostani lakáspolitikája egy osztálypolitika, a középosztály felső részét próbálja meg előnyhöz juttatni” – mondta Udvarhelyi.

„Kiket nem támogat a kormány?” – kérdezte ezután. Két évvel ezelőtt átalakították a segélyezési rendszert, és egyúttal megszüntették a lakásalapú támogatásokat, például a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési támogatást. „Iszonyatos mennyiségű pénz van a középosztály egy bizonyos szeletébe pumpálva, a rászorultaktól meg el van szedve” – mondta.


Van elég ház, csak pénz nincs

A közönséget jórészt fiatal egyetemisták alkották. Volt, aki felvetette, hogy „egy gyári munkás 120 ezret keres, de ennyi a lakbér is, ez elég egy forradalomra”. Más azt mondta, annyira kiéleződtek a lakhatási különbségek akár városrészeken belül is, hogy simán előfordulhat, hogy egy lebontásra ítélt, romos ház és annak lakói mellett egy-két utcára már egy tévésztár lakik fényűző lakásban. Egy közgazdász pedig azt említette, hogy megváltoztak az igények is, ma már mindenki hatvan négyzetméteres lakásra vágyik, az agglomeráció pedig senkit sem érdekel.

Győri minderre azt mondta, maga sem tudja, miért nincs nagyobb felzúdulás a teljesen elszállt albérletárak miatt. Azt viszont hozzátette, hogy itt is elférne egy nagyobb állami támogatás: a legális bérbeadóknak adókedvezmény, a bérlőknek lakhatástámogatási rendszer. Felhívta a figyelmet arra is, hogy valójában nincsen lakáshiány, a probléma nem ebből fakad.

„Budapesten 760 ezer lakás van, ebből 100 ezer üres, országosan 500 ezer” – mondta, majd hozzátette, hogy azért áll az ország ilyen jól lakásszinten, mert félmillió ember egyáltalán nincs az országban, hanem külföldön dolgozik. „Nem is tudom, mi lenne, ha visszajönnének” – mondta. Hozzátette, hogy szerinte igazából megfizethetőségi probléma van, ez pedig abból is fakad, hogy a munkabérek jelentősen elmaradnak a lakhatási költségektől, ez pedig már az ország versenyképességi problémája, amelynek gazdaságpolitikai okai vannak.

Udvarhelyi szerint az emberek az éles osztálykülönbségek miatt sem egységesek abban, hogy kiálljanak a magas lakhatási költségek ellen. Szerinte a lakhatás valójában rengeteg különböző hátterű embernek jelent ma problémát, ezek a csoportok pedig nem kommunikálnak egymással, így szerveződni sem tudnak. „A lakhatásnak a XXI. században alapvetésnek kellene lennie” – állapodtak meg végül a beszélgetés résztvevői.