A három Nobel-díjas költőnő

Fotó: AFP / PETER MUHLY

-

December tizedikén adták át az irodalmi Nobel-díjat Alice Munronak, a “kortárs novella mesterének”. Munro a tizenharmadik nőként vette át a díjat. Győzelmének nagyon örülünk, ennek apropóján pedig most azokat a Nobel-díjas költőnőket mutatjuk be, akikről prózaíró kollégáikkal ellentétben sokkal kevesebb szó esik, pedig az ő életművük is éppúgy megérdemli a figyelmet.


A Nobel-díj történetének 112 éve során 44 nőt tüntettek ki, de 45 díjat osztottak ki: Marie Curie-t ugyanis kétszer is elismerték: előbb a fizikai, majd néhány évvel később a kémiai Nobel-díjat is megkapta, ezt a bravúrt pedig azóta sem ismételte meg senki. Ami az irodalmi Nobel-díjasokat illeti, mostanáig 110 írót tüntettek ki irodalmi Nobellel, ám mindössze 13 női díjazottat találhatunk a legrangosabb irodalmi elismerés eddigi történetében, közülük is pedig csak hárman vannak, akik hangsúlyosan költői életművükért vehették át a díjat. A kanadai novellista, Alice Munro idei díjazása két szempontból kifejezetten örömteli, egyrészt mert személyével tizenháromra ugrott a női irodalmi Nobel-díjasok meglehetősen kis létszámú csapata, másrészt azért, mert kizárólag a novella műfajában alkotó írót eddig nem jutalmaztak a díjjal. A számok alapján nagyon úgy fest, mintha a Nobel-díj bizottsága előnyben részesítené a regényeket a versekkel, a novellákkal és drámákkal szemben; továbbá mintha a női szerzők jutalmazását is csak az elmúlt két évtizedben vették volna igazán komolyan.


Ha megnézzük a női irodalmi Nobel-díjasok listáját, rögtön szembetűnik, hogy 1901 és 1966 között mindössze hatan kaptak irodalmi Nobel-díjat, a további hét írónő díjazására 1991 és 2013 között került sor, közülük négyen pedig nem is olyan régen, az elmúlt tíz év során vehették át az elismerést. Herta Müller, a közelmúltban elhunyt Doris Lessing, Elfriede Jelinek, Toni Morrison és Nadine Gordimer neve Alice Munróéval együtt hazánkban is viszonylag ismertnek mondható, ezért most helyettük inkább a három Nobel-díjas költőnőt mutatjuk be.

Latin-Amerika pionírja


"A hatalmas érzések inspirálta klasszikus költőiség emelte nevét az idealista törekvések szimbólumává egész Latin-Amerikában."


Majdnem fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Gabriela Mistral személyében az első Nobel-díjas és latin-amerikai költőnőt köszönthesse a világ. Legendás autodidakta volt, akinek nemcsak irodalmi munkássága irodalomtörténeti jelentőségű, hiszen oktatásügyi reformerként és konzulként is sokan tisztelték világszerte. A húszas évek elején Mexikóban segített az oktatási rendszer tervének kidolgozásában, de ugyanitt például a forradalom egyik szellemi vezéreként is fontos szerepet vállalt. Akik a klasszikus költői hanghoz vonzódnak, és a kihívások helyett inkább az érzelmeket és a tiszta szépséget keresik, biztosan nem fognak csalódni Gabriela Mistral verseiben. Személyében elsősorban nem az újítót és kísérletezőt tisztelhetjük, hanem a szerelem, az anyai szeretet, a fájdalom és a kiengesztelődés költőjét. Hazájában az elesettek és kiszolgáltatottak védelmezőjeként emlékeznek rá, aki nemcsak szülőföldje, de egész Latin-Amerika üzenetét elsőként közvetítette a világnak. A chilei költészet e világirodalmi pionírjának arcképe az 5000 pesós bankjegyet díszíti, és bár magyar nyelven kevés műve érhető el, biztosak vagyunk benne, hogy költészete tartogatna még további gyöngyszemeket is a számunkra.



Ki ez a nő?


"Kiemelkedő líraiság és drámai írásművészet, mely megrendítő erővel jeleníti meg Izrael sorsát."

“Az 1966-os Nobel-díj jóformán ismeretlen költőt tüntetett ki a hetvenöt éves Nelly Sachs személyében. A legkülönbözőbb nyelvű újságcikkek hevenyészett tájékoztatásain átsütött a meglepetés, az ingerültség határait súroló kérdés: Ki ez a nő?” tette fel újra a kérdést műfordítója, Vas István, Nelly Sachs egyetlen magyarul nyelvű verseskötetének utószavában 1968-ban. Nelly Sachs első verseskönyve szokatlanul későn, 55 éves korában jelent meg Németországban, és ezt követően pedig csupán húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Gabriela Mistral után ő legyen a második Nobel-díjas költőnő. Annak ellenére, hogy szinte teljes ismeretlenségből tett szert világhírnévre, az azóta eltelt évtizedek is bizonyítják, hogy a bizottság jól döntött.



"Hírnév, mégpedig zajtalan hírnév szegődött az utóbbi években Nelly Sachs-hoz is, későn és váratlanul."

Az első irodalmi Nobel-díjas írónő, Selma Lagerlöf nem sokkal a halála előtt, a svéd királyi család közbenjárásával intézte el, hogy Nelly Sachs-ot kimenekítsék hazájából. 1940-ben az utolsó repülőgéppel jutott el Svédországba, egyetlen héttel azelőtt, hogy deportálták volna. Időtlen látomásai a költészet legősibb szavaival a sziklák, a tenger, a sivatagok hangját szólaltatják meg. Sűrű és letisztult verseinek hallucinogén ereje a tudatmódosítókéval vetekszik, miközben ez a törékeny nő áhítatos dícséreteivel egészen a csillagokig repít bennünket.


"A líra aligha szólaltatta meg ennél hitelesebben és szívszorítóbban a század szenvedését."

Ezt ajánljuk tőle: Izzó rejtvények (Európa könyvkiadó, 1968)

Alig több mint 250 vers


"Költészete ironikus precizitással világítja meg az emberi valóság töredékeinek történelmi és biológiai beágyazottságát."

A tavaly elhunyt Wysłava Szymborskát ugyanez a bizottság a költészet Mozartjának nevezte, kiemelve, hogy négy évesen kezdett verseket írni. Ez a Weöres Sándoréval vetekedő indulás különösen meglepő, ha számításba vesszük, hogy a magyar mester bábeli életművével szemben Szymborskáé alig több mint 250 verset számlál. Amikor felemlegették szűkszavúságát, csupán ennyit válaszolt: “Van otthon szemétkosaram.” Verseit 16 nyelvre fordították le, hazájában pedig jól mutatja népszerűségét az a tény, hogy az eladási listákon ismert prózaírók műveivel versenyeznek kötetei. Élettörténete a csendes meg nem alkuvás mintapéldája, melynek külső egyszerűsége mögött az emberi psziché mélységeit bejáró költészet húzódik meg. Ő maga így vallott erről a kettősségről a Nobel-díj átvételekor mondott beszédében: "A költészet nyelvében azonban, ahol minden szónak súlya van, semmi sem hétköznapi, és semmi sem megszokott. Egyetlen kő, s fölötte egyetlen felhő sem. Egyetlen nap, s egyetlen rákövetkező éj sem. És mindenekfölött a világ egyetlen létezője sem." Ezt ajánljuk tőle: Kilátás porszemmel (Jelenkor kiadó, 1997)


nobel


A Beat Hotel jelöltjei

A Nobel-díj jelöltjeinek 50 évre szóló titkosítása miatt nem tudhatjuk biztosan, hogy a 20. század második felében mely költőnők kerültek a Nobel-díj közelébe, de Anna Ahmatovát 1962-ben méltán tartották számon az esélyesek között. Ha van Nobel-díjas hang, akkor az ő tragikus színezetű és mély líraiságú versei azon a hangon szólnak. Ezt ajánljuk tőle: Anna Ahmatova versei (Európa Könyvkiadó, 1999) Ana Blandiana román költőnő neve valószínűleg keveseknek cseng ismerősen, pedig több kötete is napvilágot látott magyarul. Bár nem tudjuk, hogy Nobel-díjra jelölték volna verseinek ragyogása és a bennük dulakodó erők elröpíthetnék a legrangosabb díjig. Ezt ajánljuk tőle: Homokóra (Kriterion kiadó, Bukarest, 1971) Sylvia Plath életművét viszont nemcsak sokan ismerik, de rajongói is szép számmal akadnak. Egy korábbi cikkünkben már megemlékeztünk életéről és költészetéről, most ezt csak annyival egészítenénk ki, hogy korai halálával a Nobel-díjas költőnők sora is rövidebb lett egy lehetséges esélyes nevével. Ezt a jánljuk tőle: Sylvia Plath versei (Európa Könyvkiadó, 2002)


ehnaton


De mi a helyzet az erős nemzetközi terepen a magyar költőnőkkel? Nemes Nagy Ágnes szűkszavú, ám annál elementárisabb költői életművében egyaránt képes volt felébreszteni a téli fákat, Ekhnaton fáraót és a 92 fény-sapkás elemet, amiért nem lehetünk neki elég hálásak. A mi képzeletbeli listánkon ő lenne az első magyar Nobel-díjas költőnő. Ezt ajánljuk tőle: Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei (Osiris, 2003) Az élők közül pedig az idén 75 éves Takács Zsuzsa mellett tesszük le voksunkat, akinek a hetvenes évek óta kibontakozó, egyre mélyebbé és transzcendensebbé váló lírája méltó párja lehetne bármelyik korábban említett életműnek. Takács Zsuzsa új versesköteteinek megjelenése mindig öröm és a költészet igazi ünnepe, versei hosszan elkísérik olvasójukat, legemlékezetesebb sorai pedig mantrák is egyben. Ezt ajánljuk tőle: Üdvözlégy, utazás! (Magvető, 2004)