A Google és a felejtés joga: mostani állapotában felejtsük el

Fotó: PhotoAlto / Ale Ventura / PhotoAlto / Ale Ventura

-

Bár a Google honlapján már magyar nyelven is megtalálható az az űrlap, amelyen kérvényezni lehet, hogy a cég a felejtéshez való jog alapján töröljön a keresési találatokból linkeket, a kérés elfogadása sem jelenti azt, hogy bárkinek a múltja végképp eltűnik az internetről.


  • Már magyarul is kérhetjük a Google-t, hogy törölje keresési találatai közül a nekünk kellemetlent.
  • Ez azonban nem jelenti azt, hogy kérésünk automatikusan teljesül.
  • Csak az uniós Google-keresőkből tűnhetünk el, de az unióból az unión kívüli keresőoldalak is elérhetők.
  • Ha teljesül is kérésünk, ott marad egy üzenet, hogy volt valami „kényes”.
  • Az információ amúgy továbbra is ott lesz  az eredeti helyén, csak megtalálása nehezedik.
  • Hogy akkor mi az értelme mindennek? Ezt mindenki döntse el maga a cikk elolvasása után.


A felejtéshez való jogról egyelőre csak az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy döntése rendelkezik, az Európai Uniónak nincs erről elfogadott szabályozása, a felejtéshez való jogról még csak egy tervezett egységes adatvédelmi szabályozásban van szó. Mint azt Ránky Anna jogásztól megtudtuk, eredetileg úgy volt, hogy az irányelv az év végén már hatályba lép, de ez valószínűleg nem lesz így egyrészt az elhúzódó szakértői egyeztetések, másrészt a nemrég tartott európai parlamenti választások miatt. A Európai Unió Bíróságának már említett, a Google-űrlap közzétételét kikényszerítő döntése sem erre a tervezetre hivatkozik, hanem egy korábbi, a „személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló” irányelvre, illetve kisebb részben az Európai Unió Alapjogi Chartájára. Ami pedig a leendő, készülő irányelvet illeti, annak éppen a felejtéshez való jog az egyik legvitatottabb rendelkezése. Még az sem biztos, hogy a tervezetben szereplő formula lesz a végleges. A pillanatnyi helyzet elemzésében így csak a mostani bírósági döntés értelmezésére támaszkodhatunk.


Az EUB kimondta, hogy

az elavult, nem vagy már nem releváns adatokat törölni kell, ha az érintett azt kéri.
De a bírósági ítélet nem részletez konkrét eljárási módot, irányadó pontokat, amelyekhez ezentúl alkalmazkodni kell (ilyesmi a készülő uniós adatvédelmi irányelvben sincs). Egyedi körülményeket kell mérlegelni, így pillanatnyilag a Google-ön múlik, hogyan bírálja el a hozzá érkezett kérvényeket. Az sem tisztázott, hogy mikor válik egy adat elavulttá, időbeli megkötés sincsen, tehát csak az mondható el, hogy minél korábbi a személyes adat, annál nagyobb az esélye annak, hogy sikeres lesz a „felejtés” kérése. Jeffrey Rosen, a George Washington Egyetem jogi professzora szerint a felejtéshez való jog „a legnagyobb veszély az internetes szabadságra az elkövetkező évtizedben”. A kérvény még csak az első lépés, de a kérdés ettől még nincs teljesen tisztázva, hiszen egyelőre nem egyértelmű, mi számít elavultnak, pontatlannak. A Google társalapítója, Larry Page szerint nagyon kényes ügyben kell a bírósági döntés után megtalálniuk a megoldást, mert az információk korlátozásának be nem látható következményei lehetnek. Ha nem megfelelően oldják meg ezt a kérdést, akár a demokrácia is sérülhet.


A közszereplőkre az egész nem (lesz) érvényes

Abban az egyben azonban közmegegyezés látszik – és ezt az EUB-ítélet is kimondja –, hogy közszereplők nem kérhetik majd  a róluk szóló találatok törlését, még akkor sem, ha még a közszereplésüket megelőző életükhöz kötődő információról van szó. Az viszont okoz majd még problémát, hogyan határozzák meg, ki minősül közszereplőnek. Ha ezt nem határozzák meg tételesen, akkor nehéz lesz a fogalom értelmezése. Ez Magyarországon az offline és online világban egyaránt hosszú idő óta vitatott téma, amint az is, hogy pontosan mennyivel többet kell tűrnie egy közszereplőnek. Pillanatnyilag a Google-nak kell mérlegelnie, közszereplő-e a kérvényező, és kérdés, tud-e annyit róla, hogy ezt eldöntse.


Algoritmussal nem lehet „felejteni”

A kérések elbírálása a Google-nél csak június közepén kezdődik. A cég egy ötfős, tekintélyes szakmai bizottságot kért fel arra, hogy segítsen a felejtés jogát alkalmazó szabályozás kialakításában. Az öt plusz két fős bizottság tagja a Wikipedia társalapítója, Jimmy Wales, Frank La Rue, az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó jelentéstevője, Peggy Valcke, a Leuveni Egyetem jogászprofesszora, Jose Luis Pinar spanyol akadémikus, Luciano Floridi, az Oxfordi Egyetem olasz filozófusa. A tanács tagja még Eric Schmidt, a Google ügyvezető alelnöke, valamint a cég vezető ügyvédje, David Drummond. Wales azt hangsúlyozta, hogy gondolataik a személyes adatokról nemcsak a Google-nak lehetnek tanulságosak, hanem a nyilvánosság és a törvényhozók számára is. A Google meglehetősen összetett feladat előtt áll, és nagy valószínűséggel egyedül nem szívesen vállalja majd a döntések ódiumát. Az unió összes nyelvén, százezrével érkezhetnek majd kérelmek, amelyek érdemi elbírálásához nem lesz elég egy algoritmus, mint a netes kereséshez. Ehhez nyilván igénybe kell majd venni az egyes országok hatóságainak segítségét is. A magyar vonatkozású ügyekben a Google kompetencia híján továbbküldheti a kérést a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak, hogy vizsgálja ki a dolgot.


A netről nem tűnhetünk el

Az Európai Unió Bíróságának ítélete csak a keresőmotorokra vonatkozik, tartalomszolgáltatókra nem – hívta fel a figyelmet Ránky Anna. Ez azt jelenti, hogy a keresési találatokból eltüntethető egy link, de ha tudjuk, melyik weboldalon jelent meg, akkor megtalálhatjuk. Az online újságokban, szolgáltatóknál lévő tartalom már a szólásszabadság birodalma, amellyel a felejtés joga, legalábbis  egyelőre, nem versenyezhet. Az EUB-döntés a szakterület legnagyobbja, a Google mellett érinti a többi keresőmotort is, amelyre alkalmazható az uniós jog. Ez akkor van így, ha a motort működtető cég irodát nyit vagy reklámértékesítő leányvállalatot hoz létre egy uniós tagállamban. Például a Microsoftnak is van keresőmotorja, a Bing; a cég a VS.hu érdeklődésére egyelőre annyit mondott, hogy vizsgálja a megoldási lehetőségeket.


Inkább ne tegyünk olyat, amit elfelejtenénk

Ha például egy magyar kérelem érkezik a Google-hoz, és a cég alaposnak találja azt, akkor is csak az európai uniós Google-keresőkből (pl. google.hu, google.at, google.de) veszi ki a találati listáról. Azonban a google.com-on (vagy például hongkongi Google-oldalról) indított keresés ugyanúgy megtalálja majd az információt. És ugyanígy: egy Blogspot- vagy YouTube-link eltávolítása nem jelenti azt, hogy a tartalom eltűnik a Blogspotról vagy a YouTube-ról. Ez a keresőóriás más termékeivel is így van. Egyébként pedig a link eltüntetése után is marad nyoma a levételnek, ugyanúgy, mint azokban az esetekben, amikor szerzői jogi okok miatt távolítanak el tartalmakat. Írjuk csak be a keresőbe például, hogy „watch The Wolf of Wall Street online”, és görgessünk az oldal aljára! Kérdés, mi a jobb: ha az eredeti link jelenik meg rólunk, vagy az, hogy volt itt valami, de a felejtés jogára hivatkozó kérés alapján eltávolították azt.


Főleg bűncselekményeket „felejtenének” el

A Google-hoz az űrlap publikálása után az első négy napon 41 ezer kérelmet adtak le, de már azelőtt is kapott néhány ezret. Magyar adatokról nem kaptunk információkat, de a döntést követő egy hétben angol és ír „felejtős” kérelmek 31 százaléka csalásról vagy átverésről, 20 százaléka erőszak vagy súlyos bűncselekmények miatti letartóztatásról, 12 százaléka gyerekpornográfia miatti letartóztatásról szólt. Országonkénti eloszlásban kiemelkednek a németek, a kérelmek 40 százaléka az övék, utánuk a spanyolok és az angolok következnek 14, illetve 13 százalékkal.