A boszorkányok köztünk járnak

Fotó: / / /

-

HÁTTÉR

Fekete mágia, megszállott pap, a háttérben munkáló gonosz - mi sem hittük, hogy a Salem-sorozatot el lehet rontani. Mégsem sikerült ütős, gótikus történetet írni-csinálni a legismertebb boszorkányperekből.


A beharangozó hangulatos plakátok és az ígéretes előzetes alapján nagyon vártuk a WGN America csatorna első saját gyártású sorozatát, amely a salemi boszorkányperek világába röpít bennünket. De hiába a kiváló témaválasztás, a Salem sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A történelmi alapanyagból sokkal többet kihozhattak volna a showrunnerek, Adam Simon és Brannon Braga, ám a koncepció és a kivitelezés is elvérzett a kezük között. Ami a tényeket illeti: a 17. század végén a Massachusetts államban található Salem városában a boszorkányperek során mintegy húsz embert – többnyire asszonyokat – végeztek ki a bebörtönzést követően. Voltak, akiket felakasztottak, és voltak, akiket agyonzúztak. Érdekes adalék, hogy a perek egyik bírája John Hathorne volt, Nathaniel Hawthorne ükapja, a salemi születésű író pedig azért változtatta meg a nevét, hogy még véletlenül se hozzák vele kapcsolatba.



A természetfeletti horrorsorozat a címe ellenére azonban csak részleteiben idézi fel a salemi boszorkánypereket. A széria főszereplője John Alden (Shane West), akinek a háborúból visszatérve azzal kell szembesülnie, hogy szerelme, Mary (Janet Montgomery) feleségül ment a boszorkánypániktól sújtott város egyik nagyhatalmú urához, George Sibley-hez (Michael Mulheren). Alden azonban még nem is sejti a megdöbbentő igazságot, miszerint Mary évekkel ezelőtt egy boszorkány segítségével titokban elvetette közös gyermeküket, sőt mi több, ő maga is boszorkány lett, aki a fekete mágia segítségével megbénította férjét, és teljesen átvette a hatalmat a magatehetetlen férfi felett. Mindeközben egy képmutató pap, Cotton Mather (Seth Gabel) szónoklataival a boszorkányok ellen uszítja a város lakóit, az ártatlanul megvádolt emberek kivégzése pedig hamarosan kezdetét veszi. Egyelőre senki sem lát az ördögi színjáték mögé, hiszen a boszorkányok valódi célja nem más, mint a perek során a puritánokat egymás ellen hangolni, és átvenni az uralmat Salem felett.



Hiába igyekeztek a készítők komolyan venni a sorozatot, a Salem megreked a kínos középszerűség szintjén. A díszletek és kosztümök tűrhetőek. A castinggal már sokkal több a baj, a főszereplőket alakító Shane West (a szigorúnak szánt nézése egész egyszerűen nevetséges) és Janet Montgomery (egyáltalán nem árad belőle a boszorkányok delejes csábereje és fenyegető kisugárzása) óriási mellényúlás volt, ahogyan szinte valamennyi mellékszereplő is hiteltelennek tűnik. Egyedül a nappal vehemensen prédikáló, éjszaka pedig örömlányokkal háló papot megtestesítő Seth Gabel tűnik ki a szereplők közül, alakításának elvakultságtól izzó pillanatai lehengerlőek és ijesztőek. A nyolcvanas évek horrorfilmjeit idéző speciális látványeffektusok leginkább komikusnak hatnak, és ugyanez elmondható a sorozat világának okkultista vetületéről is. Ki képes például komolyan venni az öreg George Sibley torkán leerőszakolt, boszorkányvérrel táplált békát? Habár a nézettség rohamosan zuhan (a harmadik epizódra például több mint a harmadára csökkent a nézőszám), a csatorna valamiért mégis bizakodó, és május elején berendelte a második évadot. Nem lepődnénk meg, ha ennek ellenére még az első évad vége előtt elkaszálnák a sorozatot. A Salem ugyanis a néhány esetlenül horrorisztikus momentumát leszámítva összességében megmarad a délutáni matinémisztika és családbarát gótika szintjén. Zavaróan meseszerű és rosszul megírt széria, amelynek legnagyobb hibája, hogy sem a kor hangulatát, sem pedig annak komor lélektani vetületét nem képes hatásosan megidézni.



Az idei év során eddig nem volt hiány felejthetetlen sorozatokban: A törvény nevében első évada az egész világon lázba hozta a rajongókat, a Kártyavár második évada briliánsabb, mint az első volt, a Walking Dead is magasra tette a lécet, a Trónok harca negyedik évada pedig a legérettebb és legkiforrottabb az eddigiek közül. A Salem a mostani állás szerint biztosan nem szerepel majd az év legjobb sorozatait felvonultató összeállításunkban, aki pedig komolyabb boszorkányparára vágyik, annak inkább az Amerikai Horror Story harmadik, Coven című évadát vagy Benjamin Christensen 1922-es hátborzongató némafilmjét, a Boszorkányokat ajánljuk.