A 6-3 a vesztesek szemszögéből

Világtörténelmi összefüggésekbe ágyazva írnak az Aranycsapat diadaláról. A BBC cikkéből az angolok számára is kiderül, miért Puskás Ferenc a 20. század legfontosabb személyisége.


Az angol sajtó megadja a módját az emlékezésnek a londoni 6-3-ra, pontosabban az ottaniak szemszögéből mindenféle tekintetben 3-6-ra. A BBC két nagy cikket is szentel a 60. évfordulónak. Az egyikben a magyarok tanítómesterének számító ír származású angol edző, Jimmy Hogan pályafutását méltatja, részletesen leírva magyarországi tevékenységét is az MTK legendás 1910-es évekbeli csapatánál. A másik BBC-írás kimondottan az 1953. november 25-i meccsel foglalkozik, de nemcsak sportszakmai szempontból. Társadalom-, sőt világtörténeti összefüggésekbe ágyazza, kitér metaforikus és szimbolikus jelentésére. Felidézi Esterházy Péter híres Aranycsapat-és Puskás-értelmezését, mely szerint a 6-3 azt jelképezi, hogy egy elnyomott nép felülkeredhet azokon, akik uralkodnak rajta, Puskás, a focista pedig – bármily meghökkentő is ez első hallásra - a 20. század legfontosabb személyisége: ő mint a mese hőse olyasmit vitt végbe, amire az átlagember nem képes, de szívesen azonosul vele.



Miért beteg az angol és a magyar futball?

Az Independent elemzésében pedig elsősorban arról van szó, hogy az angol futball olyan pofont kapott a magyaroktól 1953 novemberében, amelyet – az 1966-os hazai világbajnoki győzelem ide vagy oda – azóta sem tudott kiheverni. A londoni 6-3-nak a 60. évforduló napján a VS.hu is igyekszik méltó emléket állítani: hamarosan olvashatják összeállításunkat, amely arra is keresi a választ, mi nem működik ma a magyar fociban.

„Puskás (mint a század paradigmája): az utolsó teljes személyiség, az egyén mint személy, az utolsó, aki a szívet, a szellemet és az észt harmóniában birtokolta. Mára a szív vagy szégyelendő, vagy nyálas giccs.

Ha már lúd, legyen kövér, és akkor legyen már antitézisem is: Puskás az első posztmodern, Puskás, aki nincs is, csak a róla szóló elképzelések vannak, a tiszta lap, amelyre bárki bármit írhat, a népmesei hős, aki helyettünk győz, a ravasz sváb, aki túljár a kommunista diktátorok eszén, Puskás, az áruló, a vesztes, az önző. Ha egy Puskás van, ezer Puskás van, Puskás az, amit képzelünk róla (eltekintve a konkrét bal lábától), Puskás a megelőlegezett ezredvég, Puskás az örök lehet, a személyességtől megfosztott én, ő az én mint akárki.“

Esterházy Péter: Puskás, Gödel, passz (részlet) - ÉS, XLIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2000. január 28. Kép: © 2008, Pilise Gábor. ( Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported); illetve MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely