60 éve vertük 7–1-re Angliát

Fotó: Getty Images / Keystone / Getty Images / Keystone

-

A 6:3 budapesti visszavágójának már nem volt olyan visszhangja, mint az első mérkőzésnek, hiszen ekkorra már az egész világ, beleértve az angolokat is, tudták, hogy a magyarok valami egészen más szinten játsszák ezt a játékot.


1953 novemberében először szenvedett vereséget hazai pályán, nem brit csapattól az angol válogatott – nem is akármilyet. Előfordult már, hogy csúnyát égtek, például az amerikaiaktól az 1950-es vébén, viszont a magyarok elleni zakó 90 perce alatt úgy érezték magukat Billy Wrighték, mintha földönkívüliekkel játszottak volna: üldözték a labdát, üldözték a játékosokat, nem értették, mi történik velük, mit művelnek ezek az össze-vissza mozgó, még véletlenül sem az elvárt pozícióban feltűnő magyarok. Az 1954. május 23-i visszavágó pedig igazolta az új világrendet, hogy az angolok többé nem számítanak focinagyhatalomnak, és a taktikával meg technikával babráló kontinens állva hagyta őket jó pár évvel korábban. Bár az angolok védekezhetnek azzal, hogy felforgatott csapattal érkeztek Budapestre – a magyaroknál csak Budai László nem szerepelt az őszi meccshez képest, helyette Tóth József került be a jobb szélre –, a játék és az eredmény alapján gyakorlatilag nem ugyanazt a sportot űzte a két csapat. A magyarok azt a játékot játszották, amelyet ma is ismerünk, és labdarúgásnak hívunk, hiszen a modern futball egyik legfontosabb referenciapontja az Aranycsapat, az angolok pedig azt az ósdi focit játszották, amivel már nemhogy a magyarokat, de a dél-amerikaiakat se tudták megszorítani, és amit a válogatottjuknak szinte teljesen el kellett felejtenie ahhoz, hogy 1966-ban világbajnokságot nyerhessen. Hidegkuti lövését nem tudta megfogni Gil Merrick kapus Hidegkuti lövését nem tudta megfogni Gil Merrick kapus, ez volt az ötödik A tulajdonképpen 4-2-4-ben felálló, elképesztő fölényben játszó, a labdát ellenfele elől eldugó, laposan passzolgató, állandó helyváltoztatásokkal operáló, gyorsan kontrázó és – nyilván, hiszen ehhez erre volt szükség – technikailag is felsőbbrendű magyar válogatott azt csinált ellenfelével, amit akart. A 63. percben már 6-0-ra vezettünk, Broadis szépítő gólja után pedig Puskás állította vissza a hatgólos különbséget. Habár az angolok ekkor már jobban figyeltek az odavágón a számukra teljesen ismeretlen szerepkörben, támadó középpályásként focizó Hidegkuti Nándorra (az MTK támadója ezen a meccsen csak egy gólt lőtt), ez igazából teljesen mindegy volt, ugyanis nem rendelkeztek azokkal az eszközökkel, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy megállíthassák a világ legkorszerűbben focizó csapatát. Azt a csapatot, amely ekkor már évek óta veretlen volt, és amelytől mindenki győzelmet várt a svájci világbajnokságon, ám ez végül mégsem jött össze.

Magyarország–Anglia 7–1