30 nap alatt Brazília körül: ismerje meg a foci-vb városait!

Fotó: FIFA via Getty Images / Shaun Botterill - FIFA / FIFA via Getty Images / Shaun Botterill - FIFA

-

Recife, Cuiabá, Goiaba... Ha ön bizonytalan, hogy ezek közül, melyik egy gyümölcs, és melyik egy brazil város, ne habozzon elolvasni hiánypótló foci-vb útikalauzunkat!


Csütörtökön kezdődik el a 2014-es labdarúgó világbajnokság, Brazíliában. A mérkőzések tizenkét városban, a földrésznyi ország legkülönbözőbb pontjain zajlanak majd: ha valaki a legdélibb Porto Alegre-ból szeretne átugrani egy másik meccsre a legészakibb Manausba, akkor valamivel több, mint 3100 kilométert - nagyjából egy Budapest-Teherán távolságot kell legyűrnie. Az európai mértékekkel szinte felfoghatatlan távolságoknak, és az etnikumok egész szivárványának köszönhetően, a brazil városok annyira hasonlítanak egymásra, mint két hópehely. Legjobb lesz, ha menten belecsapunk a lecsóba, és sorra vesszük a következő egy hónap legfontosabb tizenkét városát!

A leghíresebb brazil város. A foci, a szamba, és úgy általában a brazil identitás nem hivatalos fővárosa. Annyira király hely, hogy a gyarmati időkben még a portugál királyi udvar is ide bútorozott át, mikor Napóleonnal összerúgták a port az Óvilágban. Lakói a Carioca-k, első sorban latin és pardó etnikumúak, bár nagy számban fordulnak elő feketék és ázsiaiak is. Mintegy 11 millióan lakják, amivel kivívta a második legnépesebb brazil város címét. Azonban ez csak egy durva becslés, ugyanis senki nem tudja pontosan, hányan élnek a város nyomornegyedeiben, a favelákban – számukat több millióra becslik. A megszokott leosztástól eltérően itt a szegényebb rétegek laknak a hegyeken, és a tehetősebbek a völgyben. Bizonyára a gazdagok nem akarnak kaptatni a valóban igen meredek lejtőkön, és meghagyják a lélegzetelállító panorámát a sanyarúbb sorsúaknak, akik gyakran közművektől és törvényektől mentesen tengetik meglepően vidám életüket. VB-helyszínek, MARACANA-STADIUM, Rio de Janeiro A carioca-k kedvenc elfoglaltsága a tengerparton henyélés, amit Copacabana és Ipanema több, mint 10 km-es szakaszán sűrű fürtökben űznek. Rióban a szociális élet szinte teljes mértékben a plázson zajlik: az emberek itt ismerkednek, sportolnak – sőt sokszor üzleteket is itt kötnek, miközben a háttérben bikinis tinilányok úgy dekáznak mezítláb a homokon, hogy attól több nb1-es játékosunk zokogva roskadna össze. A partot egyenletes távolságokban megszámozott életmentő állomások, posto-k szegélyezik, melyek egyfajta útjelzőként szolgálnak a riói szociális életben. Minden szubkultúrának megvan a maga posto-ja, így a 8-as környéke például a favela-kölykök terepe; a 9-es pedig az LGBT közösség bázisa, amit „Elefánttemető-nek" is szoktak nevezni a sok öreg művész és hippy miatt, akik nosztalgikusan visszajárnak időről időre, mivel azelőtt ez a rész volt a művész zóna - a híres Girl from Ipanema című szám is itt fogant meg...

Rio de Janeiro örök vetélytársa a gigászi São Paulo, Brazília gazdaságának lüktető szíve. Hatalmas méretei, 20 millió körüli lakossága, és végeláthatatlan felhőkarcoló erdeje a világ legnagyobb városai közé emelik, ahol nem ritkák még a helikopter dugók sem. Latin Amerika New Yorkja, egy igazi kozmopolita metropolisz, ami soha nem alszik – a helyiek, azaz a paulistano-k keményen dolgoznak és keményen buliznak, így az ország legforróbb éjszakai életét tudhatja magáénak a sokszor csak Sampa-nak becézett São Paulo. Bár a lakosság jelentős hányada olasz bevándorlók sarja, itt található a világ második legnagyobb japán közössége is, akik eredetileg a kávétermesztés beindulásakor érkeztek közel egy évszázada. VB-helyszínek, Sao Paulo Egész Brazíliában, de São Pauloban főleg, elképesztően pezseg a street-art szcéna, mivel lényegében legális bármilyen falat összefújkálni, ha annak a tulajdonosa az áldását adja. Így nem csak gyönyörű és intrikus feliratok, hanem a szó legszorosabb értelmében is művészi alkotások borítják Sampa számos utcáját és sikátorát, ami igen sokat javít az egyébként kissé nyomasztóan betondzsungeles érzetén a városnak. A betondzsungel itt sokszor keveredik a valódi dzsungellel, mivel – ahogy nálunk néha egy-egy kalandos kedvű pitypang kifigyel egy járda repedéséből – itt léggyökerekkel borított vaskos ősfák bukkannak fel pajkosan imitt-amott.

Belo Horizonte

Brazília szíve háromszög alakú, aminek a harmadik csúcsa Minas Gerais állam székhelye, Belo Horizonte. A hegyvidéki Minas-ról a helyiek szerint két dolgot érdemes tudni: itt készül a legfinomabb Cachaça, ami a nemzeti italnak, a Capirinhának az alapja, és itt a legszebbek a lányok egész Brazíliában. Mindkét állításnak van alapja. Ami az elsőt illeti, már nagyjából 300 forintnak megfelelő reálért lehet kapni egy deci méregerős, minőségi cachaça-t – ennek köszönhetően este 6 órára, mint a cserebogarak támolyognak a részegek légiói fel-alá a kacskaringós utcákon. A hölgyek pedig a világon nagyon kevés helyen fellelhető sötét bőr, világos szem kombinációval esélyt sem adnak a gyanútlan férfiszíveknek – viszont nem bánják, ha meghívják őket egy cachaçára! A portugál vér és kultúra Minas Gerais hegyei között érvényesül a legjobban, ahol a 18. századi aranyláz idején gombaszámra jelentek meg az apró, koloniális bányászvároskák, amiket szinte kizárólag portugál telepesek és afrikai rabszolgák népesítettek be. Innen áramlott az akkori fővárosba, Rióba az arany, hogy onnan Európába hajózva gazdagítsa a királyi koronát. Helyi ínyencség a Rómeó és Júlia, ami testes hegyi sajtból és egy leírhatatlanul édes guava lekvárból a goiabada-ból áll – az édes és a sós, mint egy szerelmespár egészítik ki egymást.

Az ország tényleges fővárosa, amit az ötvenes években a semmiből húztak fel a világhírű építész, Oscar Niemeyer tervei alapján. Mivel a tervek a kockás papírtól indultak, az alkotók kreativitása szabadon szárnyra kaphatott, aminek az lett a vége, hogy a város felülről úgy néz ki, mint egy repülőgép. Az eredetileg csupán a kormánytisztviselők és kiszolgálószemélyzetük részére épült Brazíliavárosban minden negyed élesen el van határolva, így nincs nagy keveredés például a lakóövezet, a vígalmi negyed és a kormányzati negyed között, ami a repülőgép „pilótafülkéjében" helyezkedik el. A főváros utópisztikus jellege miatt, mindmáig kap hideget-meleget a lakosság kritikusabb részétől. VB-helyszínek, Brazíliaváros A kormányzat design-elefántcsonttornya koncepció valóban sok sebből vérzik, ami első sorban annak köszönhető, hogy a relatív szegény Goiás állam lett az új főváros otthona. A környező fejletlen területről rengetegen áramlottak a politikai elitnek fenntartott fényűző városba, ezzel némileg homokot szórva a kiinduló ötlet fogaskerekei közé – már a repülőgépforma sem látszik olyan szépen fentről a sok hozzátoldott negyed miatt, bár a figyelmes olvasó a fenti kép közepét szugerálva még kihámozhatja valahogy.

Brazília észak-keleti, Nordeste része volt annak idején, ahova a portugálok a fekete rabszolgák nagy részét hozták, és napjainkban is mindent erősen áthat az afrikai kultúra. Talán Nordeste az, ami a legjobban megfelel a nyugaton Brazíliáról alkotott általános képnek: tűző napsütés, kecses fekete testek, cicergő dobritmusok, capoeira és egzotikus gyümölcsök mindenütt. Errefelé minden intenzívebb és kontrasztosabb, mint az ország többi részén – a színek és az illatok teltebbek, a nappalok fényesebbek, az éjszakák sötétebbek. Nem véletlen, hogy ez Brazília talán legveszélyesebb része is, ahol jobb, ha az ember mindig a rendőrök vigyázó szeme előtt marad. Ahol pár száz éve még holland kalózok fosztogattak, most mindenre elszánt utcagyerekek teszik meg ugyanezt. VB-helyszínek, Natal Az itt élők még a többi brazilhoz képest is elképesztően barátságosak és segítőkészek, ugyanakkor sokkal nyugodtabb életvitelt folytatnak – mondhatni, egészen tektonikus lassúsággal működnek, ami egy európai fordulatszámhoz szokott embert hosszabb távon biztosan őrületbe kergetne. A jelszavuk, amit lényegében bármilyen testhelyzetben képesek mondani az, hogy Tranquilo - vagyis "Nyugi"

Az Amazónia fővárosaként emlegetett, két milliós lakosságú Manaus az esőerdő kellős közepén fekszik, így lényegében csak repülővel és hajóval lehet megközelíteni. Bár a város látott már szebb időket, csillaga ismét felfelé látszik ívelni, mivel a terület fellendítését segítendő, egyfajta mini-offshore zónaként funkcionál és tömegével vonzza a nagyvállalatokat. A manausi stadion felépítését rengeteg kritika érte, mivel számottevő focicsapat nélkül kétséges, hogy ki lesz-e használva a stadion a világbajnokság után is. Az országban ezen a területen a legjelentősebb az őshonos indián etnikum, sokan élnek közülük a Manausba özönlő turistákból, ugyanis a dzsungeltúrák vezetéséhez komoly tapasztalat kell, amit ők már kisgyerekként elsajátítanak. VB-helyszínek, MANAUS, Rio Negro, Solimoes Manausnál figyelhető meg a világ egyik legmeghökkentőbb természeti jelensége is: a Vizek Találkozása. Az Amazonas-medence két gigantikus folyója torkollik itt egymásba, maga az Amazonas folyó és a Rio Negro. A trükk abban van, hogy a két folyó – amennyire ez csak folyóknál lehetséges – szöges ellentétei egymásnak. Más a színük, hőmérsékletük, sebességük és a ph értékük is, így nem szívesen keverednek egymással. Ezért nem is teszik. Hosszú kilométereken át a két óriás egymás mellett hömpölyög, olyan látványt nyújtva, mint amikor a kávéba tejet öntünk. Egy jó nagy kávéba jó sok tejet.

Minél délebbre haladunk az argentin határ felé, annál európaibb arcokkal találkozunk, ugyanis a déli államok kedvelt célpontjai voltak a német és kelet-európai bevándorlóknak, akik szép számmal özönlöttek a 19. században. A szőke, kék szemű emberek által sűrűn lakott, fejlett vidéken talán nem is annyira meglepő, hogy München mellett itt is minden évben megünneplik az októberfesztet. A bajor vonal kifogástalan harmóniával egészíti ki a helyi cowboy kultúrát, amit a pampák rettenthetetlen tehenészei, a gaucho-k képviselnek. A lederhosen és a sarkantyúk zavaros világa ez, ahol már kezd elmosódni a határ brazil, argentin és német között. Ja, meg ott van még a Ronaldinho is. VB-helyszínek, oktoberfest

Cuiabá

Félmilliós népességével Cuiaba a legkisebb a vb-városok sorában, azonban a Pantanal kapujaként fontos idegenforgalmi központnak számít. A pantanal egy hatalmas mocsárvidék, ami sokak szerint még az Amazonasnál is nagyszerűbb célpont a vadvilág szerelmesei számára, mivel itt az állatokat kevésbé takarja el a sűrű növényzet. Régebben Cuiabá-ban sem volt ritka, hogy cowboy-cájgos tehenészlegények baktattak szembe az emberrel, mára azonban – a régió fejlődésének köszönhetően – ez kezd már inkább csak divattá válni.

Szemmel láthatóan a fogadóvárosok kiválasztásánál a brazilok egyik régiójukat sem akarták kihagyni a jóból, így azonban a játékosoknak és az elhivatottabb szurkolóknak nem árt felkészülniük arra, hogy párszor átszeljék a kontinensnyi országot. Bár sok kritika éri a brazil foci-vb-t, a sok színűségét nem lehet megkérdőjelezni.