270 milliárd tűnt el az egészségügyből

Fotó: MTI/MTVA / Marjai János

-

Pénzkivonás vagy béremelés történik az egészségügyben. Egy valóság, két – kormánypárti és ellenzéki – narratíva. A Policy Agenda elemezte a helyzetet.


A kormány arra hivatkozik, hogy az egészségügy jelentős részének államosítása (értsd a kormány közvetlen irányítása alá helyezése), valamint a célzott béremelési programok hatására nőttek az egészségügyben a keresetek.

Az egészségügyet nézve – nem számolva bele a szociális ellátást – 27 százalékos volt a bérnövekedés a 2004–2010 közötti hat évben, míg az azóta eltelt következő hat évben 38,5 százalékos. Nettó értékben nézve azonban már egyáltalán nem ilyen jó a helyzet. Az egykulcsos adó hatására ugyanis az alsó kereseti csoportokban megnőttek az adóterhek. Ennek következtében viszont a nettó átlagkeresetek alapján 2004 és 2010 között 35,6 százalékos, míg az előző hat évben 30,1 százalékos béremelés történt. Így tehát a nettó keresetek emelkedése kisebb volt az Orbán-kormány alatt, mint azt megelőzően.

Amennyiben a kormány el akarja érni a megelőző – vagyis a 2002–2010 közötti – nyolc év eredményét, akkor idén és jövőre átlag 8-8 százalékos nettó béremelést kellene végrehajtania.

Érdemes más aspektusból is megnézni a béreket, hiszen a korábban ismertetett adatok az összképet adják vissza, és nem látszik, hogy egyes területeken hogyan alakult a bérek helyzete.

Az egészségügyben négy területet tudtunk összehasonlítani kiemelt foglalkozások alapján: általános orvos, szakorvos, védőnő, ápoló. Az adatok a kormány egyéni bér- és keresetstatisztikai rendszerében 2004-től érhetőek el, ezért ismét a most eltelt eddigi hat évet hasonlítottuk össze az azt megelőző hat évvel. A négy kiemelt foglalkozás átlagos nettó béremelkedése 2010 és 2016 között 40 százalék volt, míg a megelőző – 2004 és 2010 közötti –időszakban 27,6 százalék.

Azt is látni kell, hogy a négy kiemelt foglalkozás a humánegészségügyben dolgozók 41 százalékát teszi ki. Ahhoz, hogy a korábban ismertetett ágazati 30 százalékos nettó emelkedés valósuljon meg, az egészségügy többi szereplője esetében csak 23 százalékos nettó emelkedés történhetett. Azaz nagyon egyenlőtlen volt ez az emelés a különböző foglalkozások között.

A kormány által kommunikált „óriási béremelésnek” az oktatáshoz hasonlóan valóban van egy oka, ez pedig az alacsonyan tartott infláció. Míg 2004 és 2010 között az árak 34,8 százalékkal nőttek, addig az elmúlt hat évben csupán 11,8 százalékkal. Reálértékben tehát valóban volt egy béremelkedési különbség a két szektor között, de ez csak és kizárólag az infláció alacsony szintjének köszönhető. Azaz, furcsa módon részben a rezsicsökkentés inflációt lenyomó hatásának volt köszönhető a reálbér-emelkedés az egészségügyben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jobban érezné magát az egészségügyben dolgozó ma, mint hat éve, hiszen ez a reálbér-emelkedés az alacsony bérszínvonal miatt sem érezhető átütően a hétköznapokban.

Az egészségügyi rendszerre fordított kiadásoknak egy része csak a bérek költsége. Fentiekben bemutattuk, hogy nagyon csalóka az a kép, amelyet a kormány próbál erről a területről bemutatni. Hiszen rendkívül differenciált a béremelkedés az egyes foglalkozások között, miközben az egész volumene elmarad a 2004 és 2010 közötti időszakétól.

A helyzetet jól ábrázolja, hogy az állam – az OECD adatai szerint – a költségvetésből a GDP 5,5 százalékát fordította az egészségügy finanszírozására, de ez az arány is hat év alatt 0,4-kal csökkent, majd 2015-re további 0,4 százalékkal, 4,7 százalékra. Eközben a magánforrásból költött egészségügyi kiadások 2004-ben is a GDP 2,3 százalékát tették ki, és 2015-ben is ugyanennyi volt.

Nem történt tehát más az egészségügyben, mint hogy az állam a saját kiadásait visszafogta, és ezzel 2015. évi árakon 270 milliárd forintot kivett a rendszerből. Amennyiben ez a forrás rendelkezésre állna, akkor minden kiadást – köztük a béreket is – 20 százalékkal lehetne emelni.