20 éve halt meg Ayrton Senna

Fotó: AFP / JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP / JEAN-LOUP GAUTREAU

-

HÁTTÉR

Ma húsz éve, hogy az imolai versenypálya Tamburello kanyarjából nyílegyesen a szalagkorlátnak vágódott a 2-es rajtszámú Williams Renault. Ayrton Senna halála fölött azóta sem tudott napirendre térni a Forma-1 világa, de legendája élőbb, mint valaha.


Fangio több világbajnokságot nyert, Jim Clark fiatalabban halt meg, Lauda meg visszajött a halál torkából, Senna mégis mindegyiküknél nagyobb legenda lett. Az arisztokratikus megjelenésű, hűvös modorú brazilt az egész világon félistenként tisztelik. Kivéve Brazíliát, ahol istenként. Ehhez pedig a tehetség és a kiváló eredmények önmagukban nem elegendőek, ehhez Senna végtelen odaadása, hihetetlen győzni akarása és az autóversenyzést szinte vallási rítussá emelő elhivatottsága kellett. Lángoló és néha pusztító karizma.

-


Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én született Sao Paulóban. A Forma-1 egyik első olyan versenyzője volt, aki szinte a megszületése pillanatától autóversenyzőnek készült, igaz, ebben különleges személyiségének is szerepe volt. Apja, egy jómódú vállalkozó, állítólag azért vett neki egy gokartot négyéves korában, mert azzal szerette volna enyhíteni a hiperaktív fiú koncentrációs és viselkedési zavarait.

-


Mivel Brazíliában akkoriban csak a 13 évesnél idősebbek indulhattak gokartversenyeken, Sennának kilenc évet kellett várnia az első éles bevetésre, amelyet rögtön meg is nyert 1973 júliusában. A gokartos évek rengeteg sikert tartogattak még a fiatal brazilnak, aki 1977 és 1981 között sorozatban ötször nyerte meg hazája bajnokságát. Senna első nemzetközi szezonját 1981-ben teljesítette, amikor Angliába költözve rögtön megnyerte a Forma Ford 1600 bajnokságot. Ekkoriban, a nemzetközi porondra kilépve kellett rövidítenie eredeti nevén, ezért elhagyta apja Brazíliában túl gyakorinak számító vezetéknevét, és anyja családi nevét használva onnantól Ayrton Sennaként jelent meg a versenypályákon.

-


Rögtön a szezon végén azonban úgy tűnt, hogy véget is ér Senna pályafutása. Elfogyott a család versenyzésre szánt pénze, és támogatók híján kénytelen volt visszatérni Brazíliába, ahol a család építőipari vállalatánál dolgozott. Mindössze néhány hónap után azonban újra a versenypályákon találta magát, és még az előző szezon végén ajánlottak neki egy versenyülést a Forma Ford 2000 sorozatban. 1982-ben a brit és az Európa-bajnoki versenyeken 27 futamból 22-t megnyerve mindkét bajnokságban első helyen végzett. Rögtön abban az évben lehetőséget kapott a Forma-1 közvetlen előszobájának számító brit Forma-3-ban is, ahol az első rajtkockából indulva azonnal győzelmet szerzett. A következő évben már teljes szezont ment a Brit Forma-3-ban, méghozzá a szokásos eredménnyel: 21 versenyen 15 rajtelsőség, 13 győzelem és a bajnoki cím. Látványos sikereinek köszönhetően négy Forma-1-es csapat is tesztelni hívta. És bár ezek között olyan nagy nevek is ott voltak, mint a Williams és a McLaren, és Senna a teszteken mindenkinél – köztük az aktuális világbajnok Keke Rosbergnél is – gyorsabb volt, végül a messze leggyengébbnek számító Toleman istállóval kötött szerződést.


Az általános meglepetést okozó választás indoklása mindennél egyértelműbben rávilágított az addigra már érett versenyzővé lett Senna páratlan ambiciózusságára. A még csak 24 éves versenyző azt mondta, hogy inkább lesz első számú versenyző egy másodosztályú istállónál, mint második egy topcsapatban. A kutyaütő Tolemannel három dobogós helyezést szerzett élete első Forma-1-es szezonjában. Köztük azt a legendás második helyet Monacóban, amikor a mezőny hátsó feléből indulva küzdötte fel magát az esőben Prost mögé, akit szinte biztosan meg is előzött volna, ha a 31. körben nem szakítják meg a futamot az időjárási körülmények miatt. És ezzel nemcsak a félelmetes esőmenő hírnevét alapozta meg – amelyet később még egy sor alkalommal (1985 Estoril, 1993 Donington) bizonyított –, de a Forma-1-es karrierjét is. A korszak egyik topcsapata, a Lotus ugyanis azonnal szerződést ajánlott neki a következő szezonra. Amit annak ellenére el is fogadott, hogy korábban 3 évre írt alá a Tolemanhez, és érvényes szerződés kötötte a csapathoz. De ha a győzelem volt a tét, Senna minden gátlást elnyomott magában – pályán és azon kívül is. Hatalmas botrány és egy-egy futamig tartó csapatból történő kizárás után apja végül kivásárolta a Toleman-szerződésből, és 1985-től három évig a Lotusnál versenyzett. Itt mindjárt a második versenyét meg is nyerte, de a három év alatt összesen hat győzelmet tudott csak szerezni a csapattal. Még mindig nem volt elég jó az autó. 1988-ban csatlakozott a McLarenhez, amely abban az évben motorszállítót is váltott, és az új Honda V6 turbónak is köszönhetően verhetetlennek bizonyult. 16-ból 15 futamot a McLarenek nyertek, Senna pedig végre megszerezte első világbajnoki címét az év végén.


Amikor Senna 1988-ben a McLarenhez igazolt, csapattársnak megkapta azt az Alain Prostot, aki akkor a világ elismerten legjobb autóversenyzőjének számított – az elképzelhető legrosszabb helyzet egy olyan egóval és ambíciókkal rendelkező embernek, mint Senna. Aki annyira be akarta bizonyítani magának és a világnak, hogy ő sokkal érdemesebb erre a címre, hogy mindössze három verseny alatt az önkívületig jutott. A 88-as Monacói Nagydíj időmérőjén 1,5 másodpercet vert Prostra, de saját bevallása szerint közben nagyon megijedt magától. Állítólag úgy érezte, a dolgok szinte maguktól történnek az autóban, nem pedig ő irányítja őket. Ezért inkább lekanyarodott a boxutcába. Isten közelségének keresése és a vallásosság egyébként is nagyon jellemző volt rá egész pályafutása során. Prost egy korabeli nyilatkozata szerint Senna legnagyobb problémája, hogy azt gondolja, Isten majd gondját viseli az autóban. Akárhogy is, azóta sem tűnt fel a szinte vallásos elhivatottság, az akaraterő és a végtelen tehetség ilyen kombinációja a Forma-1-ben.


Senna sikereinek titkát sokan sokféleképpen próbálták akkor is és azóta is megfejteni. Takeo Kiucsi, aki a Honda motormérnökeként dolgozott vele a McLarennél, egészen közelről látta zsenialitását. Azt mondta, hogy egyedülálló gázpedálpumpálós technikája képessé tette Sennát arra, hogy kanyarba befelé nagyobb tapadást érjen el a hátsó gumikon, és így kisebb bekormányzással is be tudta fordítani a versenyautót. Ezzel pedig rendszerint jobb köridőket volt képes elérni, mint amiket a mérnökök szimulációi jeleztek előre. Pedig azok a technikai szempontból elvileg lehetséges tökéletes köridőt mutatták, amelynél a versenyzők többnyire valamivel lassabbak voltak. A legendás McLaren-csapatmenedzser és jó barát, Jo Ramirez szerint pedig az adott pálya adott kanyarjának legutolsó milliméteréig és a legapróbb mozdulatokig végletekbe menően elemzett és átgondolt vezetési stílus volt Senna titka. Prost jobb volt nála az autó beállításában, és tökéletesen beállított autóval nem lehetett legyőzni. De a hibátlan beállítás ritka ajándék egy autóversenyző életében, és ha csak valami apróság nem stimmelt, akkor Senna ösztönös vezetési zsenialitása, valamint saját és a fizika határainak feszegetése kerekedett felül. De az isteni tehetség és a kíméletlen győzni akarás nem csak csodálatra méltó formában volt jelent Senna pályafutásában. Mivel magát a legjobb, mindenki más felett álló autóversenyzőnek tekintette, minden eszközt megengedhetőnek tartott a neki és csak neki kijáró győzelem megszerzéséhez. Gátlásait félretéve szorította le ellenfeleit vagy ment bele a másikba, ha a szent cél úgy kívánta. A legtöbbet erről a nagy rivális, Alain Prost tudna mesélni. 1989-ben, Imolában például a megállapodásukat felrúgva előzte meg az első kanyarban, egy évvel később Suzukában pedig nekiment, hogy mindkettőjüket kiejtve bebiztosítsa magának a világbajnoki címet. Szóval a világ egyik legnagyobb autóversenyzőjének azért kevésbé nagy pillanatai is szép számmal akadtak.


Az elsőt további két világbajnoki cím követte 1990-ben és 91-ben, onnantól azonban a McLareneknek esélyük sem volt a pazarul sikerült Williamsek ellen. Két év után Senna nem bírta tovább, és 1994-re aláírt a Williamshez. A gyors, de nagyon nehezen vezethető autóval két pole pozíciót szerzett az első két futamon, de sem Brazíliában, sem Japánban nem ért célba. Imola következett, a nyomás pedig rajta és a csapaton is egyre nőtt. Az 1994-es San Marino-i Nagydíj a Forma-1 legsötétebb hétvégéje volt. Pénteken Rubens Barrichello szenvedett horrorisztikus balesetet, de ő hihetetlen módon még megúszta orr- és kartöréssel. Másnaptól viszont már nem adott visszajárót a sors. Az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy a szombati második időmérő edzésen Roland Ratzenberger Simtek Fordja a felismerhetetlenségig összeroncsolódva csapódik vissza a betonfalról egy pusztító erejű, 300 km/órás ütközést követően. Az osztrák versenyzőnek esélye sem volt, még az autóban életét vesztette. A balesetet látva Senna rögtön a mentés helyszínére sietett, és elmondások szerint Sid Watkinsnek, a Forma-1 legendás orvosának vállán sírva adta ki magából a tragikus hétvégén addig felgyülemlett feszültséget. Aztán ő következett. A vasárnapi versenyen egy rajtbalesetet követő safety car periódus után Williams Renault-ja a hetedik körben, a Tamburello kanyarban nyílegyenesen a szalagkorlátnak vágódott. A versenyautó jobb oldali kerekei azonnal a levegőbe repültek az ütközés erejétől, a kavicságyba visszacsapódó roncsban erőtlenül jobbra bicsaklott sárga sisak pedig a legrosszabbat sejtette. Hosszadalmas mentés után helikopter szállította a bolognai kórházba a háromszoros világbajnokot, ahol a vizsgálatok később megállapították, hogy az ütközés erejétől leszakadt jobb első kerék egyik lengőkarja valószínűleg átütötte sisakját. Sennánál a baleset után négy órával megállapították az agyhalál beálltát.


A baleset pontos okára azóta sem derült fény. A két legvalószínűbb a Senna kérésére az imolai hétvége előtt módosított kormánymű meghibásodása, valamint az, hogy a safety car periódus alatt visszahűlt gumik miatt az aszfaltra leérő padlólemez okozta az autó irányíthatatlanná válását. Adrian Newey, a Williams akkori és a Red Bull jelenlegi főmérnöke szerint pedig a jobb hátsó gumi lassú defektje okozhatta a tragédiát. Ami ráadásul már egy olyan korszakban történt, amikor a sportág már rég nem életüket kockáztató hazardőrök veszélyes játéka volt, hanem a világ legprofibb és a versenyzők biztonsága érdekében hihetetlen fejlesztéseket maga mögött tudó technikai sportja. Senna halálát követően háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Brazíliában. De hogy milyen hihetetlenül tisztelték a brazilok, annak talán a legmeghatóbb bizonyítéka, hogy becslések szerint hárommillió honfitársa állt sorfalat az út szélén, miközben testét a reptérről szülővárosába, Sao Paulóba szállították. Pre season testing Senna tizenegy év alatt 3 világbajnoki címet, 41 győzelmet és 65 pole pozíciót szerzett a Forma-1-ben. De nem a statisztika teszi halhatatlanná. 20 éve ő a Forma-1 történetének utolsó halálos áldozata, és a legtöbbek szemében a legnagyobb is. Pont, mint a versenypályán volt.