1958 – Amikor végre győzött a brazil zsenialitás

Fotó: Getty Images / Keystone / Getty Images / Keystone

-

Brazília egy olyan rendszerrel érkezett Svédországba, ami lehetővé tette a futball művészeinek kiteljesedését, ráadásul volt a csapatban két olyan zseni, aki azonnal levette a lábáról az egész világot. Persze, Guttmann Béla keze ebben is benne volt...


A berni vereség után a szurkolók a magyar válogatott legjobbját, Puskás Ferencet, a hatalom pedig a szövetségi kapitányt, Sebes Gusztávot, illetve a kapust, Grosics Gyulát tette felelőssé a vereségért. Miközben a Sztálin 1953-as halálát követő politikai változásoknak köszönhetően a rendszer megcsúszik, az amúgy elkötelezett kommunista és szakszervezeti aktivista Sebest ideológiai alapon kezdik támadni. A rendszerellenesnek tartott Grosicsot letartóztatják, később Budapestről Tatabányára száműzik, ahol karrierje utolsó éveit a Bányásznál tölti, Puskást pedig egy ideig saját érdekében nem szerepeltetik a válogatottban. Újabb másfél, veretlenül lejátszott év után 1956-ot három vereséggel és két döntetlennel kezdi az Aranycsapat, és amikor már valamelyest kezdtek volna rendeződni a dolgok a csapat szemszögéből, 1956. október 23-án kitört a forradalom, amelyet szovjet intervenció követett. A Budapest Honvéd úgy utazott el Bilbaóba a BEK-mérkőzés első körének odavágójára, hogy nem igazán volt hol lejátszania a visszavágót, így arra Brüsszelben került sor – az Athletic 6–5-tel ment tovább –, majd a csapat dél-európai, illetve brazíliai turnéra indult Guttmann Béla vezetésével.

Guttmann Béla, a futball középkorának rocksztárja


Mire visszakeveredett Magyarországra a csapat, már erősen hiányos volt. Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcelonánál kötött ki, a csapatkapitány Puskás pedig az engedély nélkül bevállalt turnéért kinéző eltiltás miatt nem kívánt hazatérni, így ő a Real Madridban folytatta pályafutását – miután kivárta, hogy az MLSZ által kibulizott, nemzetközileg is érvényes eltiltása leteljen –, Guttmann pedig a Sao Paulónál vállalt munkát. A válogatott éléről sikerült kigolyózni Sebest, így a vébé-selejtezőket a válogató bizottság irányításával fejezte be a már nem Aranycsapat, a svédországi tornára pedig Baróti Lajos készítette fel a társaságot, amely még mindig jó volt – de már nem elég jó. A két szervező, Bozsik és Hidegkuti maradt, a kapuban Grosics állt, de a fiatalokkal kiegészült csapatnak nem sikerült legyőzni se a házigazdát (1–2), se Walest (1–1), utóbbit még a pontegyenlőség miatt megismételt meccsen sem (1–2), így a magyar válogatott a csoportkörből se jutott tovább. Guttmann Béla eközben pedig brazíliai karrierje végéhez közeledett, amelynek a legfontosabb eleme nem az állami bajnokság megnyerése volt, és még csak nem is a 4-2-4-es felállás meghonosítása – amivel amúgy már kísérleteztek Brazíliában –, hanem a magyar stílus bevezetése. Segítője az a Vicente Feola volt, aki érkeztéig maga irányította a Sao Paulo edzéseit, az 1958-as világbajnokság előtt pedig megbízták a brazil válogatott vezetésével. A brazil foci legnagyobb problémája ekkoriban pedig az volt, hogy a szemet gyönyörködtető játékot nem, vagy nem mindig tudta eredményességgel párosítani. A brazilok a saját örömükre fociztak, cseleztek, trükköztek, élvezték a játékot – Garrincha képes volt a kapu irányából visszafordulni, csak hogy még egyszer hülyét csinálhasson a védőjéből –, nem azért rúgták a gólokat, hogy meccseket nyerjenek vele, hanem azért, hogy jól érezzék magukat tőle, hogy dalokba illő mozzanatokat mutathassanak be a nézők előtt.

Vicente Feola (b), és a brazil válogatott a vébédöntő után


A magyarok ezzel szemben tudták, mikor kell hosszan szövögetni az akciót, tartani a labdát, kimozgatni a védőket, türelmesnek lenni, mikor kell passzolni, mikor cselezni és mikor kell lőni, és tudták azt is, hogy mikor kell gyorsan játszani, kontrázni, néhány húzásból, a lehető legegyszerűbb módon támadást építeni. Ők azért rúgták a gólokat, hogy meccseket nyerjenek vele, azért bőrözték be az ellenfél védőit, mert így tudtak a leggyorsabban túljutni rajta, nem azért, hogy visszafordulva újra megtehessék szerencsétlennel. Guttmann pedig ezt kérte a Sao Paulónál, gyorsította a játékosok gondolkodását, mígnem már ösztönösön passzoltak, kevés érintéssel, a labda pedig magától cikázott lábtól lábig – Feola pedig figyelt. Brazíliában a hazai pályán elszenvedett vb-vereséget úgy értékelték, hogy gyenge a csapat védelme, így a válogatottal kapcsolatban felmerült az igény annak megerősítésére – így kezdődtek meg a próbálkozások a nemzeti csapatnál a 4-2-4-gyel, de ami még ennél is fontosabb: a brazilokat az 1954-es vb-re felkészítő Zezé Moreira bevezette a területvédekezést. A zónázás a későbbiekben segített szabadabbá és folyamatosabbá tenni a csapat játékát, sokkal jobban feküdt egy olyan zseniális, támadó szellemű játékosokból álló társaságnak, mint amilyen az '58-as vébére összeálló brazil csapat volt.

Vavá lő gólt a franciáknak


Az '54-es vb-kudarc után a politikailag elszigetelődött elnök, Getúlio Vargas öngyilkosságot követett el, a diktatúrát pedig egy kaotikusabb, de jellemzően demokratikus időszak váltotta fel Brazíliában. Az új elnök, Juscelino Kubitschek, a koreai háború okozta gazdasági konjunktúrát meglovagolva sikerrel pörgette fel az ország gazdaságát – például olyanokkal, hogy új fővárost kezdett építeni a semmi közepén – és biztosított minden szükséges forrást a labdarúgó válogatott számára, hogy a lehető legkorszerűbb feltételek mellett és a legprofibb módon készülhessen a világbajnokságra. A svédországi túra órára lebontva meg volt tervezve, a játékosok magánélete, táplálkozása és szexuális élete is kontroll alatt volt – a hotel női személyzetét férfira cseréltették, sőt még a közeli nudista strandot is megpróbálták bezáratni –, a csapat mellett pedig népes stáb dolgozott. Az erőnléti edző, a pénzügyi vezető és az általános menedzser mellett alkalmaztak egy megfigyelőt, aki folyamatosan az ellenfelek főhadiszállása körül kémkedett. Volt orvos és fogorvos, akiknek rengeteg feladata akadt, hiszen az alsóbb néprétegekből érkező játékosok – az ötvenes évek egészében tapasztalható fellendülés mellett nőttek a társadalmi különbségek, egyre több lett a szegény és egyre nagyobbak a favelák – közül szinte mindenkinek volt valami nyavalyája, parazitáik voltak, páran szifiliszesek, többen alultápláltak vagy vérszegények. Nem mellesleg 470 fogat is ki kellett húzni a bő keretbe behívott 33 játékos szájából, akiknek túlnyomó többsége még életében nem volt fogorvosnál.

Garrincha cselei Wales ellen


A válogatott mellett dolgozott pszichológus is, aki a két legnagyobb csillagot mindjárt ki is tette volna a csapatból: a 17 éves Pelét éretlennek találta, Garrincha IQ-ját pedig olyan alacsonynak, hogy azzal még buszvezetői állást sem kaphatott volna. De ott volt a szövetségi kapitányok Buddhája, Feola is, aki hallgatott a többi játékosra, és a legfontosabb meccseken beállította őket – Brazília soha nem is kapott ki, amikor mindketten pályára léptek. Az iskolázatlan, valószínűleg figyelemzavaros, alkoholista Garrincha, aki a Botafogónál a taktikai értekezletek alatt pingpongozhatott, egyszerűen kihagyhatatlan volt: talán senki nem cselezett úgy, mint ő, bármelyik védőt képes volt átverni, és annyiszor, ahányszor csak akarta. A szovjetek ellen, a csoportkör utolsó meccsén például külön megkérte Didit, a csapat eszét, hogy az első labda menjen a szélsőnek, hadd demoralizálja a kifogástalan erőnlétű oroszokat trükkjeivel – a nézők megőrültek Garrincháért, a védők pedig tőle. Brazília Vavá két góljával simán nyert, így annak ellenére lazán továbbment, hogy az angolok kibekkeltek ellenük egy meccset, ami a vébék első 0–0-ája lett. Pelé az egyenes kieséses szakaszban aktivizálta magát, a magyarok csoportjából továbbjutó Wales ellen a meccs egyetlen gólját szerezte, Franciaországnak hármat vágott (2–5), a döntőben a svédeknek pedig kettőt, közte az egész világbajnokság legszebbjével. A már gyerekként is elképesztő profi Pelénél a zsenialitás, a trükkök már nem önmagukért kerültek bevetésre, hanem a gólszerzés szolgálatában álltak, nem véletlen, hogy számolatlanul rúgta a gólokat – karrierje során bőven ezer fölé jutott –, és nem létezett olyan gól, amilyet ne tudott volna szerezni. Technikája briliáns volt, játékintelligenciája lenyűgöző, önzetlenül focizott, de sebessége és testi ereje tette teljessé a fegyvertárát – na meg állóképessége és elnyűhetetlensége, hiszen végigfutotta a meccseket, és simán előfordult olyan, hogy egy évben százszor is pályára kellett lépnie.

VI. Gusztáv Adolf gratulál Pelének


A világbajnokságok történetének legnagyobb alakja társaival együtt nemcsak elhozta végre Brazíliának a trófeát Észak-Európából – az egyetlen európai vébé, amit dél-amerikai csapat nyert meg –, de meg is hódította Svédországot. A döntő második félidejében már nem lehetett megállapítani, hogy kinek szurkol a hazai közönség: biztatta ugyan sajátjait, de ámulatba esve tapsolt a brazil cselek és gólok láttán is, sőt a lefújás után a protokollt átírva VI. Gusztáv Adolf is bement a pályára, hogy azonnal gratulálhasson a játékosoknak. A brazilok pedig mindezt egy hatalmas svéd zászlóval köszönték meg.