11 mantra a költészet napjára

Fotó: MTI/Marjai János

-

A csönd virága. Célszerű romok. A derengés egy újszülött feje körül. A magyar költészet napja alkalmából 11 lírai mantrát gyűjtöttünk össze kortárs költőktől Tandori Dezsőtől kezdve Kemény Istvánon át Szálinger Balázsig. Azonnal oldódó, felejthetetlen és megrendítő sorok következnek, amik még a legnehezebb napokon is erőt adnak.


“mert beletartozom az ég alatt a képbe, mely elvész e földi fényben."

-


“egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága”

“vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül”

“Egy újszülött feje körül
derengés. Boldog, aki szül
a sötét éjszakában.”

-


“Itt állok most tehát,
és tudom, amit tudok:
fölösleges fények nincsenek,
és célszerűek a romok.”

-


“A templomból kilépve elszédültünk egy kicsit,
a tágas, alkonyi szürke fénytől, az elhanyagolt élet,
körös-körül hunyorgó, apró zajaitól.”

-


“És bejárva a testek alvó végtelenjét,
egyszerre vágytam minden test közelségét,
s kinek álmaiban sosem voltam otthon, kit keresve
távol sokszor el kellett hagynom, most előlépett
az üvegfal mögül, álmos volt, bőre ágymeleg még.”


“Átélhetővé teszed és megáldod
A combjaid közé vetett világot,
S én egy senkit hozok - kint még teremtő
Voltam, bent egy térden kúszó teremtmény,
Hajótörött, aki a mécset őrzi,
S megjelenik, ha azt mondod: legyen fény.”

Győrffy Ákos

-


“Valahol kimondhatalanul messze alszik a pásztor.”

Lanczkor Gábor

-


“A semminél éppen csak több az egy.
És nincsen semmi
szomorúbb, nincsen szebb, mint kettesben ébredni.”

Borbély Szilárd

-


“Csak estje lenne, lenne már közel
már alkonyatja, minden szürkesége,
minden fájdalma lenne, vége már.”