Pazarol a világ, és én segítek neki
00Bevezető01Pazarlás02Rászorulók kérték03Magyarországon a civilek gondja04Feleslegesen pusztítjuk a föld erőforrásait

Pazarol

a világ, és én segítek neki

Nincs kedvünk már megenni a kétnapos zsömlét, az összenyomott túróstáskát, a megbarnult banánról nem is beszélve. Hát kidobjuk. Veszünk frisset. Ezzel azonban utat nyitunk a pazarlásnak, ami sokkal nagyobb probléma annál, mint hogy csúnya dolog ételt kidobni, miközben Afrikában éheznek. Az élelmiszerpazarlás a fejlett világ, vagyis Európa és Amerika egyik legnagyobb problémája, s egyelőre csak elvétve próbálkoznak tenni ellene. Magyarországon csak a civilek mutatnak aktivitást, az állam olyan szinten hanyagolja a témát, hogy még naprakész statisztika sincs a hazai pazarlásról.

01

01Pazarlás

A fejlett világban az élelmiszerek egyharmada a szemétbe kerül. Az Egyesült Államokban ez az arány a negyven százalékot is eléri, Európa így valamennyivel spórolósabb, ám ezzel együtt is megdöbbentő az élelmiszerpazarlás mértéke. A kidobott élelmiszer éves szinten eléri az 1,3 milliárd tonnát. Az Európai Bizottság szervezésében készült kutatás szerint az unió 2012-ben 88 millió tonna élelmiszert pazarolt el – a Fusions egy uniós program az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében, a Fusions folyamatosan kutatja ennek mértékét, hatását és a lehetséges ellenlépéseket. A kutatás egészen friss, 2016-ban publikálta a bizottság, az adatok azonban a nehézkes elemzés miatt szükségszerűen nem naprakészek. A nagyságrendet ugyanakkor jól mutatja: a pazarlás éves szinten fejenként 173 kiló élelmiszer kidobását jelenti.

Élelmiszerpazarlás eloszlása (millió tonna, 2016)

0
Háztartások
0
Feldolgozóipar
0
Vendéglátás
0
Gyártás
0
Nagybani piac

Forrás: eu-fusions.org

A számításokban szereplő étel minden esetben ehető élelmiszer. Vagyis ez az a mennyiség, amelyet még el lehetne fogyasztani. A gyártás során tipikusan ilyen a technológiaváltás során keletkezett selejt. De ide tartozik az is, ha a joghurtüzemben egy új ízt vezetnek be, és a gyártósor egy ideig a korábbi ízt is tartalmazó, kevert joghurtot ad ki. A köztes joghurt nem adható el, de mind minőségében mind más paramétereit tekintve kifogástalan minőségű.

Nem minden élelmiszerpazarlást lehet az emberek nyakába varrni: a háztartások mellett a gyártók, a feldolgozócégek, a piacok és a vendéglátóipari egységek is termelik a hulladékot. Az is igaz ugyanakkor, hogy a legtöbb élelmiszert a háztartások dobják ki. A statisztika szerint a teljes mennyiség 53 százalékát. Az uniós kutatás szerint a háztartások 2012-ben átlagosan 46,5 tonna, fejenként 92 kilogramm élelmiszert dobtak ki, ami napi 127 gramm étel kidobását jeleni – ez egy doboz joghurtnak felel meg. A legkevesebb pazarlás a piacokon van: itt mindössze a teljes mennyiség öt százaléka keletkezik. A feldolgozócégek és az éttermek pedig a kidobott élelmiszer 11-12 százalékáért felelősek.

Ezek az arányok Magyarországon mások, hazánkban (s általában a kevésbé fejlett országokban) a háztartásokban kevesebb, a feldolgozócégeknél, gyártóknál pedig több felesleg kerül a kukába. Ennek oka egyrészt az, hogy nálunk az emberek jobban meggondolják, mit vesznek meg és mit hagynak a polcon a rendelkezésükre álló, általában szűkösebb keretből. A gazdagabb országokban inkább belefér a havi költségvetésbe a pazarlás. Másrészt az is fontos, hogy a kevésbé fejlett országokban a technológiai háttér elmaradottabb, vagyis a gyártó-, feldolgozó cégek rosszabb hatásfokkal működnek, több felesleget, selejtet gyártanak. Emiatt hazánkban a háztartások által elpazarolt élelmiszer egy 2006-os adat alapján a teljes mennyiségnek csak húsz százalékát teszi ki. Ami persze még mindig rendkívül magas arány.

Háztartások költése (2016, október)

Forrás: KSH

02

02Rászorulók kérték

A fejlett és elmaradott világ között ordító a szakadék: miközben mi minden ötödik-harmadik falat ételt kidobunk, addig világszinten millióan éheznek. Hazánkban 300 ezer főre tehető azok száma, akik nem tudnak megfelelő mennyiségű és minőségű ételt az asztalra tenni, s 50 ezren rendszeresen éheznek Magyarországon. Miközben tehát az egyik világban – vagy a város egyik felében – elképesztő mértéket ölt a pazarlás, egy másik világban – vagy városrészben – éheznek. Ezért a feleslegessé vált élelmiszert egyre több gyártó és kereskedő már nem akarja a kukába dobni.

Európában több példa is van arra, hogy a kezdeményezést az állam is támogatja. Franciaországban törvény szerint már büntetik azt a kereskedőt, amelyik nem gondoskodik a nála keletkezett élelmiszerfelesleg kiosztásáról. A társaságok kötelesek jótékony célra felajánlani a polcról levett, de még fogyasztható élelmiszert. Ha nem így járnak el, jelentős büntetéssel kell számolniuk: 75 ezer euró bírsággal, de a szabályokat be nem tartó üzlet vezetőjét akár két év börtönbüntetéssel is sújthatják. Nem ennyire durva a szabályozás Olaszországban, ahol a hulladékgazdálkodási díjat csökkenthetik a kereskedők, ha a feleslegüket felajánlják. Egészen különleges a dán példa, ahol már két olyan bolt is nyílt, ahol lejárt szavatosságú élelmiszereket árulnak. A boltok különösen népszerűek, bár a kínálat meglehetősen változó, hiszen nem lehet előre tervezni, milyen termékek kerülnek a polcokra. A lejárt szavatosságú élelmiszerek árusítása nem tiltott, ha a kereskedő felhívja a figyelmet, hogy az áru csökkent értékű. A boltok bevétele a rászorulóknak megy.

A feleslegre, lejárt szavatosságú élelmiszerekre mutatkozó nagy kereslet persze nemcsak efféle kezdeményezéseket szült. A franciaországi kötelező jótékonykodást egy meglehetősen kemény tiltás előzte meg. Az élelmiszerboltok környékén zárás után rendszeressé vált a kukák fosztogatása: az éhes és éhező emberek a kidobott termékeket kiszedték a kukákból és hazavitték. Ezzel az volt a legnagyobb gond, hogy a kukákból kiszedett étel már nem felelt meg az élelmiszerbiztonsági szabályoknak, akár komoly betegségeket (szalmonella, e-coli, ételmérgezés) is okozhattak. Ezért a kereskedők nem ritkán vegyszerrel öntötték le a kukákba dobott élelmiszereket, hogy ne lehessen már megenni azokat. Emellett törvényileg tiltották meg a kukázást. Egy sokgyerekes bolti alkalmazott el is veszítette a munkáját: kollégája ugyanis feljelentette, amiért néhány dinnyét és más gyümölcsöt a kukából szedett ki a családja számára. A vegyszerezéssel és tiltással szemben nyilvánvaló, hogy a felesleg kötelező kiosztása sokkal humánusabb és gazdaságosabb gyakorlat.

Szavatosság vs fogyaszthatóság

Az ételek csomagolásán feltüntetett szavatossági idő nem a termék fogyaszthatóságára vonatkozik. A szavatosság azt jelenti, hogy a gyártó a feltüntetett időpontig garantálja a tökéletes ízt és állagot. Vagyis a lejárt szavatosságú élelmiszerek még akár napokig simán ehetők. A csokinál viszonylag köztudomású, hogy a felületén megjelent fehér elszíneződés nem jelenti azt, hogy romlott, csak kicsapódik a felületén cukor. Attól még ugyanolyan ízű marad. Lényegénben minden eltartható élelmiszernél ugyanez a helyzet. A tojás egészen hosszú ideig ehető marad, de habot verni inkább a friss tojásfehérjéből lehet. A joghurtok a lejárat után még napokig kifogástalan minőségűek, de a szalámik, kolbászok is kockázat nélkül megehetők a lejárat után. Hogy meddig lehet megenni a lejárt élelmiszereket? Amíg még ehetőnek érezzük. A gyanús szagok, a penész már tiltólistára teszi az ételeket, az pedig ízlés és olykor rászorultság kérdése, mennyi kedvünk van megenni a száraz sajtot vagy a megbarnult banánt.

A szavatossági idővel szemben a fogyasztási időt mindenképp be kell tartani. Utóbbit a friss élelmiszerekre írják rá, tipikusan a húsokra. Ezeket a fogyaszthatósági idő után már nem lehet megenni, de persze még a fogyasztási idő előtt le lehet fagyasztani és később felhasználni.

03

03Magyarországon a civilek gondja

Magyarországon egyenlőre nincs külön törvényi szabályozás az élelmiszerfelesleg kezelésére. A Földművelésügyi Minisztérium a NÉBIH-el közösen tervez egy környezeti és gazdasági fenntarthatóságot szolgáló program elindítását, így csökkenthető lenne a hazai háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék mennyisége. Akár egy hatékony kampány 1-2 év leforgása alatt akár 8%-kal is mérsékelheti a háztartásokban kidobott élelmiszerek mennyiségét, ami 15 milliárd forint megtakarítást jelentene a családok számára. És bár Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Rómában ülésező konferenciája 1979-ben magyar határozati javaslat alapján nyilvánította ÉLELMEZÉSI VILÁGNAP-pá október 16-át, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására, az utolsó hazai kutatás 2006-os állapotokat mutat, az unió tavaly publikált kutatásához pedig Magyarország nem szolgáltatott semmilyen adatot. Vagyis valójában fogalmunk sincs arról, hogy napjainkban mennyi élelmiszer megy itthon a kukába.

Ma civil szervezetek vállalják a feladatot, hogy a kereskedőket, piacokat, gyártókat rávegyék a felesleg felajánlására, majd a begyűjtött élelmiszert ki is osztják. Az Élelmiszerbank évente egyre több céget tud bevonni, akár 4000 tonna felesleg újraosztását is meg tudják oldani. A világon 26 országban működik élelmiszerbank. Ez a visszaosztott 4000 tonna azonban csak a töredéke a teljes, majd kétmillió tonna élelmiszerfeleslegnek. A hazai kereskedők közül a Tesco, az Auchan, a Penny Market, az Aldi és a Metro vesz részt a begyűjtésben, az egyik legnagyobb lánc, a CBA azonban nem csatlakozott. Ennek egyrészt az az oka, hogy a többi lánccal ellentétben a CBA franchise rendszerben működik, vagyis minden egységgel külön kellene megállapodnia, másrészt a CBA-kban rendszeresen előfordul, hogy a lejárat közeli termékeket nem szedik le a polcról, hanem akciózzák, így próbálva még az utolsó pillanatban is eladni azokat.

Bármilyen jótékonyak is legyenek a cégek, gyártók, fogyasztók, a felesleges élelmiszernek csak töredéke juthat el a rászorulókhoz. Egyszerűen nincs idő és erőforrás arra, hogy a kidobásra szánt élelmet maradéktalanul begyűjtsék és kiosszák a civilek.

Élelmiszerbank nemzetközi adatai

Az Európai Élelmiszerbankok Szövetségének égisze alatt jelenleg 23 országban 265 élelmiszerbank működik, amelyek évente több, mint 400.000 tonna élelmiszert osztanak szét ingyenesen a több mint 33 200 karitatív szervezet részére, melyek összesen mintegy 5,7 millió rászoruló emberhez juttatták el az adományokat. A magyar 2006 óta működik. 2015-ben 220 szervezeten keresztül mintegy 300.000 embernek juttattunk el ingyenesen 2647 tonna élelmiszeradományt Magyarországon, összesen közel 2,6 milliárd forint értékben. Ebből a mentett élelmiszermennyiség 2207 tonna, melynek összértéke 2,2 milliárd forint (körülbelül 1000 Ft/kg).

A karácsonyi gyűjtésünk 270 tonna élelmiszer volt. Az Élelmiszerlavina programunk 170 tonna élelmiszerrel segített 14 000 emberen segített.

Az Élelmiszerbank által továbbosztott élelmiszeradományok éves bontásban

225400339315420940510000499952527120663000702000102000012250002207000
9255857649644300053150508428050093450138000192000270000
20052006200720082009201020112012201320142015

Forrás: elelmiszerbank.hu

04

04Feleslegesen pusztítjuk a föld erőforrásait

Bármennyire is adja magát, az Európában elpocsékolt élelmiszer soha nem kerülhet Afrikába, és bár igazságtalan a javak eloszlása, a fejlett világban keletkezett felesleget nem lehet átcsoportosítani a harmadik világba. Ez egyszerűen logisztikai okok miatt kivitelezhetetlen. Ezzel együtt azt is be kell látni, hogy a pazarlás megállítása, de legalábbis jelentős csökkentése sem az éhező milliók miatt kiemelkedően fontos – hiszen rajtuk ezekkel a javakkal nem lehet segíteni. A pazarlás megállítása azért rendkívül fontos, mert felesleget termelni, ételt kidobni egyszerűen drága mulatság.

Tonnánként átlagosan

0

a kidobott élelmiszerek okozta veszteség

Az a költség, az a ráfordítás, ami egy termék előállítása megkövetel voltaképpen ablakon kidobott pénz, ha az adott terméket végül nem használják fel. Arról nem beszélve, hogy a biológiai lábnyom csökkentése elengedhetetlen ahhoz, hogy a bolygó erőforrásait ne aknázza ki idő előtt teljesen az emberiség. Ma sokkal több erőforrást használunk, mint amennyit a föld képes megtermelni, vagyis a folyamat fenntarthatatlan. Ha ezt ráadásul javarészt el is pazaroljuk, belátható: totálisan felesleg és végzetes következményekkel is jár a javak tékozlása.

Élelmiszerpazarlás eloszlása (millió euró, 2012)

0
Háztartások
0
Feldolgozóipar
0
Vendéglátás
0
Gyártás
0
Nagybani piac

Forrás: eu-fusions.org

A legnagyobb kár azon az élelmiszeren van, amelyet a háztartások dobnak ki. Ez elég nyilvánvaló, ha belegondolunk: a otthoni hűtőszekrényben lévő élelmiszerre rakódik a legtöbb költség. A piacon csak azt a költséget kell megfizetni, amibe az élelmiszer termelése került. A feldolgozóüzemben már a gyártás költsége is beépül az árba, a kereskedőnél pedig a szállítás, tárolás és értékesítés ellenértékét is ki kell fizetni. Ezért is különösen nagy gond, hogy a legtöbb felesleg épp a legdrágább szegmensben jön létre.

A kár tetemes: a kidobott élelmiszer értéke a Fusion felmérése szerint 143 milliárd euró, ebből a háztartásokra esik a legnagyobb rész. A teljes kár kétharmada, 98 milliárd euró keletkezik a háztartási szegmensben, ennyi pénzt szórnak ki az emberek az ablakon egy év alatt azért, mert megveszik a négyes csomagolású, akciós joghurtot a szükséges egy vagy két doboz helyett, vagy mert nem fagyasztják le a fel nem használt húst, illetve kibobálják a száraz zsömlét és sajtot.

Élelmiszerpazarlás okozta kár szektoronként (€)

0
Háztartások
0
Feldolgozóipar
0
Vendéglátás
0
Gyártás
0
Nagybani piac

Forrás: eu-fusions.org

A szemétbe került élelmiszerek ráadásul extra költséget is termelnek. A veszélyes hulladékká váló rohadt élelmiszer ugyanis gigantikus mennyiségű üvegházhatású gázt termel: az Európai Bizottság szerint egy kiló rohadt étel két kilogrammot. Vagyis a kidobott élelmiszer azon túlmenően, hogy kárba veszett ráfordítás, még extra költséget is termel környezetszennyező tulajdonsága miatt.

Az élelmiszerfelesleg csökkentésében a legelső és legfontosabb a megelőzés. Azt kell célként megfogalmazni, hogy a felesleget meg se termelje a gazdaság, hiszen ennek semmi hozadéka nincs – bár ha ezt a tételt valóban nem állítaná elő az élelmiszeripar, az komolyan meglátszana a GDP-n, ami legalább akkora problémát jelentene a gazdaságok számára, mint a pazarlás. Ha már van felesleg, akkor az elsődleges a fogyasztható élelmiszer szétosztás az emberek, majd az emberi fogyasztásra már nem alkalmas felesleg esetében az állatok számára. Ha még mindig marad felesleg – márpedig bőven marad – a hulladékfeldolgozásban célszerű menteni a menthetőt.