VS Vissza a VS.hu-ra

Pályakezdő az űrben

Pályakezdő
az űrben

,

Űrhajós
Egész életében erre készült, hosszabb-rövidebb ideig tanult, képezte magát, majd nem talált munkát. Ha talált, nem érezte benne jól magát. Most kétség gyötri, volt-e értelme az egésznek. Közben a hírekből azt hallja, ő az elveszett generáció, lusta, nem tudja hol a helye, túl nagyra vágyik. Nem érti a külvilágot, őt sem érti senki.

Magas elvárások

„A legjobb az volt, amikor a HR-es elszólta magát, és kiderült, csak összekevertek egy másik jelentkezővel. Minden kérdés nélkül körbevezettek, és megmutatták az „unokatesóm” asztalát. Az interjúztatónak ott mondták meg, hogy én nem az a Gergő vagyok.”

„Állásinterjúk minőségbiztosításával foglalkozom” – mondja nevetve Gergő, a pályakezdő főállású álláskereső több száz szétküldött önéletrajz, és legalább 30 sikertelen próbálkozás után. Bár teljesen kétségbeesett, még nem veszítette el a kitartását, folyamatosan próbálkozik, nem adja fel. Megválogatja, hova jelentkezik, a szakterületén kívül nem szívesen dolgozna.

Papíron minden rendben van. A Corvinuson végzett közgazdászként, angolul és franciául is folyékonyan beszél, gond nélkül olvas szöveget, és ír meg bármikor egy szakmai e-mailt.

És nem csak mondja.

Míg az önbevallós kérdőíves vizsgálatokban a megkérdezettek 95%-a szokta azt állítani, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet, a kiválasztással foglalkozó HR szakember tapasztalata alapján jó, ha ez a szám eléri a 30%-ot.

What's the problem then?

Gergő szerint a legnagyobb baj, hogy korábbi gyakorlati helyénél létszámleépítés miatt nem tudták tovább alkalmazni. Márpedig az évfolyamtársai is leginkább ott kaptak állást, ahol korábban gyakornokok voltak. Máshova csak több éves tapasztalattal vagy protekcióval lehet bejutni – véli.

Addig is mindenféle alkalmi munkát elvállal, de, ismétli, nem megy el szakmailag nem érdekes munkakörbe – ahogy a PWC (PricewaterhouseCoopers) nemzetközi felmérése alapján a kortársai többsége sem.

Eszerint az Y generációs fiatalok a fejlett világban inkább hoznak pénzügyi, mint szakmai kompromisszumokat munkába álláskor. Míg 31%-uk vállalt már az elvártnál kevesebb pénzért munkát, addig a preferált szakterületen kívül vagy a végzettségüknél alacsonyabb munkakörben csak 14%-uk állt be robotolni. Az álláskeresők 28 százaléka pedig soha semmilyen engedményt nem tett a munkáltatónak. Ha nem volt minden tökéletes, azonnal távozott, vagy eleve be sem állt.

Az idősebb generációknak mindez persze nagyon furcsa. Ők azt tanulták, hogy a legfontosabb az anyagi biztonság. Ha nincs jó munka, akkor is el kell tartani a családot.

Unikornis generáció

Űrhajós Kesztyű Cucc1 Cucc2

„Zavart a nyitott iroda, én saját szobát szerettem volna, zajban nem lehet dolgozni” – mondott fel Anna kommunikáció szakos diplomájával sec-perc alatt első munkahelyén.

Ezt követően került egy nemzetközi informatikai céghez, innen szintén hamar távozott, mert állítólag elviselhetetlenek voltak a körülmények. „Félóra volt az ebédidő, megint nem volt külön irodám, és a postára is engem ugrasztottak le.” Ráadásul, mint mondja, általános jelenség, hogy mindenhol titkárnőnek nézik, ami felháborítja, hiszen diplomája van.

Legutóbb például azért váltott állást, mert kevés szabadnapot kapott, így most az államigazgatás felé fordult, ahol egyelőre elégedett a körülményekkel. Egyedül a főnökeit nem kedveli, szerinte olyan dolgokban is kioktatják, melyekhez egyáltalán nem értenek. Anna munkakeresési filozófiája nem bonyolult: csak a kedvére való feladatokat vállalja el, mert – mint mondja – tönkre lehet tenni egy életet azzal, ha azt csináljuk, amit nem élvezünk.

A sztereotípiát erősítő példa

Anna elég idegesítő lány, kár lenne tagadni. Más olvasatban viszont csak kihasználja a lehetőségeit, képes érvényesíteni az érdekeit, és nem hajlandó benne ragadni olyan szituációban, melyben nem érzi jól magát.

Anna lenne az Y generációs munkavállaló archetípusa, legalábbis ahogyan a média azt szívesen beállítja. Kiköpött mása a Huffington Post közelmúltban óriási hype-ot és 1 millió megosztást generáló cikkében bemutatott fiataloknak, akik meg vannak győződve „különlegességükről és kivételességükről”. A poszt szerzője, Tim Urban szerint az Y generáció hiszi, hogy valami nagyobbra hivatott, egy pályára, ahol „fényes unikornisok, szivárványok és virágok szegélyezik az utat.”

Persze mindezek után a többség csalódik, hiszen a karrierépítés nehéz, még „álmaink munkája” is sokszor szürke és unalmas. Gémkapocs, braunbag meeting, benchmarking, Excel és kantin. „Jó reggelit! (sic!) Főznél kávét?”

„Nagyobbra hivatott, egy pályára, ahol fényes unikornisok, szivárványok és virágok szegélyezik az utat.”
Tim Urban

Strandpapucsban
megy dolgozni

A Huffington Post eszmefuttatása a pszichológusok szerint ilyenformán persze felületes, mások szerint hülyeség, de a megosztások száma és a körülötte kialakuló hisztéria mutatja, hogy fontos problémára tapintott rá a szerző. Tari Annamária klinikai szakpszichológus és generációs szakértő szerint a mai huszonévesek legtöbb problémája a munka világában keletkezik. Sokat csalódnak, legalább 50%-uk kerül olyan helyzetbe pályája elején, amikor azt érzik, nincs rájuk szükség, ez pedig gyorsan ördögi körré válhat. „Ha mindenki elutasít, vagy még arra sem méltat, hogy válaszoljon neked, nagyon nehéz azt érezni, hogy vagy valaki” – mondja a pszichológus.

Ekkor a fiatal munkavállaló vagy feladja, és minden mindegy alapon bármit elvállal, vagy megkeményedik, és még intenzívebben küzd álmai megvalósításáért.

Kaszás Krisztián mindössze 21 éves, és nem mellesleg saját generációjának szakértője, gyakran tart előadást a témában konferenciákon. A mai fiataloknak szerinte is az a legfontosabb, hogy tudják, van értelme a munkájuknak, megbecsüljék őket, és figyeljenek a véleményükre.

Mégis, az idősebb kollégáknak sokszor csak az tűnik fel, hogy az Y-ok azok, akik megkerülik a hivatali utat. A folyosón a vezérigazgatónak mesélik el legújabb rendszerátalakító ötleteiket, folyamatosan olyan online megoldásokról és eszközökről beszélnek, amelyeket senki sem ért, a munkaidő végeztével pedig 17.58-kor elsőként lépnek le, őrizve szabadidejük szentségét.

Recesszió idején egy nulla végösszegű játszmában, amikor a lehetőségek szűkülnek, és 50 év felett nagyon nehéz állást találni, a fiatalok munkaerőpiaci megjelenését sok középkorú fenyegetésként él meg.

Ráadásul a helyzet nagyban különbözik a korábbi korok generációs konfliktusaitól, sőt, némiképp súlyosabb is. Ennek oka, hogy a technológiai fejlődés következtében a tudás birtoklásának szerkezete is megváltozik. Számos – elsősorban online és kommunikációs – területen a fiatalok jelentős tudásfölényre tettek szert. Ilyenkor a hagyományos idős mester – fiatal tanítvány felállás borul, és a „gyerekek” lesznek az öregebbek tanítói, számos konfliktust generálva. Csepeli György szociálpszichológus ezt a jelenséget hívja fordított szocializációnak.

Minél több Y generációs lesz a munkahelyeken, ez a feszültség egyre élesebbé válik, mígnem megtörténik a paradigmaváltás, és a fiatalok értékei számítanak majd alapértelmezettnek. Haydn Shaw a „Töréspontok - Hogyan dolgozzon együtt 4 generáció?” című könyvében ezt a folyamatot írja le. Szerinte az újonnan jövő nemzedékek a legtöbb munkahelyen ugyanezzel a szembenállással találkoznak. Az első öt évben semmibe veszik a preferenciáikat és elvárásaikat. Egyszerűen nincsenek elegen ahhoz, hogy számítsanak. Shaw szerint a rákövetkező 5 évben már vannak annyian, hogy problémát okozzanak, de az autoritás még mindig az idősebbeknél van, akik meg is próbálják „rendszabályozni” a fiatalokat. Majd tíz év után már annyira sokan lesznek, hogy a munkáltató kénytelen egyezséget kötni a trónkövetelőkkel. „Így lehet, hogy bár a vezérigazgató nem szereti a strandpapucsot, a középvezetők mégis engedélyezik azt, ha éppen ez a kívánság” – írja Shaw.

Magyarországon munkahelye válogatja, ki hol tart ebben a folyamatban. Mindenesetre ma már sokan felismerik, kezdeni kell a helyzettel valamit: a pályakezdők munkahelyi fluktuációja néhány szervezetben már a normális működést fenyegeti.

„Így lehet, hogy bár a vezérigazgató nem szereti a strandpapucsot, a középvezetők mégis engedélyezik azt.”
Haydn Shaw

Nem
luxusprobléma

„Folyton attól féltem, hogy megbetegszem” – meséli Tamás, miért mondott fel legutoljára favágó munkakörében. Sokszor váltott már, néha ő mondta ki, vége, máskor a munkáltatói küldték el.

Mint a traktoros állásban is. „Nekem nem szólt senki, hogy nem használhatom a fűtést, aztán amikor kiderült, hogy több benzint fogyasztok, mondták, mehetek.” Tamás ezután kezdett idénymunkázni építkezéseken, de a kevés beruházás miatt munka nélkül maradt. A következő állomás egy cementgyár lett, itt dolgozik jelenleg is, de már fél év után elégedetlen. „Idegesít, hogy munkavezető mondja meg azt, amit már úgyis tudok. Ott a halom, eltüntetem. Nem kell ezt magyarázni” – mondja Tamás.

Bizonytalan jövő

A fiatalok türelmetlensége és a teljes lojalitás hiánya nem előzmény nélküli. Az Y generáció is vágyik a biztonságra, szívesen dolgozna hosszú éveken át egy munkahelyen, a realitás azonban más. A 2008-as gazdasági válság óta az iskolát frissen befejezők körében a munkanélküliség a Magyar Ifjúság 2012 kutatás szerint 3%-ról 19%-ra növekedett. A Tamáshoz hasonló alacsonyabb képzettségű fiatalok helyzete pedig ennél is sokkal rosszabb. A nem tanuló, nem dolgozók fiatalok aránya 8 általános végzettséggel 35%, szakiskolával 16%, míg a diplomásoknak csak 6%-a nem talál munkát.

Ezzel párhuzamosan a PWC kutatása szerint nagyban romlott a munkáltatók iránti bizalom: míg 2008-ban a megkérdezettek 75% gondolta azt, hogy élete során maximum 5 munkahelye lesz, addig ezzel ma már csak a fiatalok 54%-a értene egyet. Ha találtak is munkát, 72%-uk valamilyen kompromisszum árán. Az állásban lévő huszonévesek 38%-a aktívan keres, 43% nyitott az ajánlatokra és csak 18% tervez hosszú távon éppen aktuális munkahelyével.

A 2012-es magyar kutatásban a fiatalok a legégetőbb problémának a kilátástalan jövőt és a munkanélküliséget tartották. Az Y generációs sztereotípiákkal ellentétben nem az önmegvalósítás foglalkoztatta őket.

Az általunk megkérdezett pályakezdők is sokkal inkább a biztonságot részesítik előnyben a munkakeresés során, mint az érdekes feladatokat. A magyar kis és középvállalkozásokról hallani sem akarnak, mert azok szerintük gyakran elcsalják a járulékokat, nem fizetnek időben és még középtávon sem lehet velük biztosan tervezni.

Igaz, ma a KKV-kban dolgozik a magyar munkavállalók 72%-a.

A közigazgatásban is hasonlóan rosszak a tapasztalatok a munkakeresés fázisában. Ennek oka, hogy a közszférában a törvény szerint kötelező minden állást meghirdetni, még azokat is, amelyekre egyébként már van biztos jelölt. Így elképesztően sok fölösleges energia megy el jelentkezésekkel olyan állásokra, amelyek nem is léteznek. A kozigallas.hu sok álmot tört már össze.

Saját vállalkozása csak minden tizedik fiatalnak van, ezek többsége egyszemélyes biznisz, csak 30%-nak telik alkalmazottra. A startup őrület néhány száz fiatalt érint az egész országban.

A „multi”, bár nem kecsegtet nagyszabású kreatív feladatokkal, s a pályakezdő ott nem várhat „unikornisszerű” felemelkedést, de még mindig a legvonzóbb jövőképet kínálja.

A munkábaállás után azonban a helyzet
gyorsan megváltozik, és nem a pénz vagy
a biztonság lesz a legfontosabb
Mivel lehet motiválni az Y-okat?
Mi az, ami nem annyira fontos a fiataloknak? Milyen kompromisszumokra hajlandóan a munkábaálláskor?

Földhöz ragadva
szárnyalás helyett

„A barátaimmal jöttünk hosszú hétvégére, mert ez az ország még nekünk is olcsó” – mesél mosolyogva a kezdetekről Filippina, az olasz lány. Otthon egy ideje már nem talált munkát, főként azért, mert nem tudta kifizetni jogi tanulmányai utolsó évét, így nincs diplomája.

„Budapesten az egyik első dolog, ami feltűnt az, hogy rengeteg kirakatra ragasztottak ki álláshirdetéseket.” A lány ebből arra következtetett, itt biztosan rengeteg a munka, csak a magyarok válogatósak.

Pinanak sem kellett több, hazatelefonált, megkérte szüleit, hogy küldjék utána ruháit, talált egy albérletet és új életet kezdett. Eleinte nehezen ment neki az álláskeresés, de néhány hét után egy Váci utcai szuvenírboltba fel is vették. Majd ott az egyik vásárló egyszerűen kapcsolattartói állást ajánlott neki egy kereskedelmi cégnél. Azóta is itt dolgozik. Bár a keresete nem kiemelkedő, mindenre elég a pénze. Az első, Pöttyös utcai panelből is elköltözött már. Jelenleg a Corvin-negyedben lakik. “Fantasztikus itt lenni, csak egy kicsit hideg van” – nevet.

Médiától sújtva

Délről nézve, ahol a fiatalok munkanélkülisége meghaladja az 50%-ot, Magyarország az álmok országának tűnik, az önmegvalósítást érintő Y generációs problémák pedig igazi luxuscikknek. Filippinának elég volt néhány kirakatba ragasztott A4-es álláshirdetés ahhoz, hogy elhagyja otthonát. Nem így tervezte, de nem volt más lehetősége.

Ehhez képest a magyar fiatalok még szerencsésnek érezhetik magukat. Azonban nem sokáig: ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, mi is könnyen a dél-európai kortársak sorsára juthatunk. Ma 60 ezerrel több a munkanélküli fiatal a 20-34 éves korosztályban, mint 2008-ban a válság kirobbanásakor. Ha hozzávesszük azt a közel 82 000 munkavállalót, akik tavaly külföldre mentek dolgozni, a helyzet még súlyosabb. Összehasonlítva a teljes népesség és a fiatalok munkanélküliségi adatait, a világban és Magyarországon is egyértelműen az utóbbi csoport a vesztes.

Ráadásul az Y generáció médiareprezentációja még munkaerőpiaci pozíciójánál is rosszabb. Talán soha nem támadtak még ennyire hevesen nemzedéket, mint ahogy a sajtóban ma tapasztaljuk. A Time címlapon írja az Y-okról: az önimádó, lusta generáció, akik még mindig otthon laknak anyunál. Amerikában igazi sikerkönyv lett Mark Bauerlein: A legbutább generáció: hogyan hülyíti meg a digitális kor a fiatal amerikaiakat? című pamfletje. Persze hozzá kell tenni, hogy Bauerlein angol irodalom professzor, és nem a kognitív pszichológia vagy a neurológia tudomány doktora. Magyarországon is találkozhatunk ehhez hasonló előítéletekkel, ismerjük a “romkocsmákban merengő állástalan diplomások” elnevezést.

Mi az oka ennek? Hisz konfliktusok a nemzedékek között mindig is voltak.

Újdonság azonban, hogy a mostani generáció életébe viszonylag korán belépett egy új szocializációs elem: az internet. A web és az elérhető árú csúcstechnológiai eszközök, a 3D mozik és az okostelefonok a fiatalok agyműködését és társas skilljeit is megváltoztatták. Egy új világrend alakult ki, melynek az első anyanyelvi szintű használói a legfiatalabbak lettek, azok, akik ebből mit sem értenek, pedig az ő leghevesebb kritikusaik.

A mai huszonévesek máshogy gondolkoznak és dolgoznak. Többen szeretnek csapatban tevékenykedni, nem félnek a váltástól és a külföldi munkavállalástól, gyorsabban kezdenek el unatkozni, gyakran és szívesen kommunikálnak vizualis eszközökkel. Noha nem érdemes túlmisztifikálni, figyelmen kívül sem szabad hagyni ezeket a különbségeket. A fiatalabb és az idősebb kolléga vitája a cégnél sokszor csak két ember nézeteltérése és nem generációs háború.

De már 10 év telt el azóta, hogy az Y-ok megjelentek a munkaerőpiacon, így lassan elég sokan lesznek ahhoz, hogy az ő szavuk is számítson.

Megjelenik a strandpapucs az irodákban.

Ha tetszett az első sztorink, kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le a következőkről!